árviz után

31 máj 2010

`` A Tiszaújvárost Kesznyétennel összekötő – azóta is járhatatlan – út`` közelebbről `` viruló búzamezők

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

…énekelném az Anima-val együtt, ti meg hallgatnátok, mert ez egy ilyen nap volt. Levendulalila szarkalábmezők Gyöngyös határában, míg a szenvedélypiros pipacstenger beborítja cseppjeivel az országot. Hófehér kamillahadsereg hoz enyhülést a retinánkon okozott sebesülésekre, mert úgy ég, hogy szinte fáj, s oly élesek a fények. Gólyák szelik át a légteret, alattuk víz kereng. Víz, mindenhol víz. Út helyett, lovarda helyett – hová lettek a lovak?! Elnyel mindent, mocsárparfümmel permetezve, csupa tükör táj, melyben vörös démonok, lila ruhás hölgyek és visszafogott hófehér apácák bámulják tétován magukat, mígnem lebukik a nap, s beborít mindent a jótékony sötét.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

és mennyi szerelem!

28 máj 2010

Könnyed nyáresti darab, szabadtérre vagy kamaraszinházba kiváló. Nem is értettük, hogy miért nagyszinházban került bemutatásra,eddig még sosem találkoztunk félházas előadással. A közönség mindenesetre nagyon élvezte, hogy változtathatta a helyét. (mi is)Oroszlán Szonja, Szente Vajk és Csányi. Ők hárman bolondoznak közel két órában, felejtik el a szöveget és improvizálnak valamit, amin nagyon tudnak röhögni – mindezt bájosan. Jó érzés velük nevetni, felszabadultak vagyunk, jól érezzük magunkat. A Neil Simon – történet jelen esetben teljesen érdektelen.Aki szereti a Beugrót, ezt a darabot imádná. (Egy negativumot tudok megemliteni: iszonyúan kényelmetlenek a Madách székei, gyakorlatilag nem birok kiegyenesedni.)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csók

27 máj 2010

Van egy cinegepár, akik rendszeresen járnak hozzánk vendégségbe. Mindig együtt érkeznek, előbb leülnek a balkonláda szélére, a zöldbe, majd a diszesebb és soványabb felszáll az etetőhöz. A másik, a kis dagi, kopott szürke ruhába öltözötten lenn várja őt, amig a másik vissza nem tér, csőrében magokkal. Ekkor mindig megeteti a dagit. Olyan, mintha csókot váltanának a kajával együtt. Mennyire édesek!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

dolce vita

26 máj 2010

Önkinzás a Csiszár-féle Olasz melót nézni: az ember lánya azonnal pakolna, és indulna Olaszországba. Enni és főzni. Élni. Camparit kortyolgatni a tengerparton. Gombát gyűjteni a mezőn. Háromkilós, grillezett rozmaringgal ecsetelt fiorentina bélszint sütni a kis falu főutcáján. Mindegy, bármit, csak ne itt, hanem ott. Az alapötlet egészen egyszerű: `végigrohannak` Itálián, hiszem Sandro elnyerte az Arany Disznó-dijat, amelyet egy ünnepségen kell átvenni, s ahol útjuk során megállnak, megfőzik a helyi specialitásokat. Egyikük valóban tud, másikuk pedig `meg akar tanulni olaszul főzni`. Ennyi. Épp ettől szép. Mert végülis nem tudjuk meg hogyan kell `olaszul` főzni, de rengeteg minden mást igen. Hiszen ez nem főzőműsor, hanem `kulináris roadshow`!Az Olasz meló egészen kiváló lett. Kellőképpen laza, Csiszár régi, imádnivaló Apukám világát idézi, jók a poénok. Szép a látvány, az operatőri munka magyar viszonylatban gyönyörű, Sandronak pedig egyszerűen jól áll a főzés, olyan szenvedéllyel teszi. Még a legújabb divatú Gucci bőrdzsekit is feláldozza, ha pár különleges gomba megmentéséről van szó.Közben pedig szólnak az olasz slágerek, süt a nap, és mindig lecsúszik pár pohár bor. Igazi piknik, dolce vita a műsor, imádom!Csak önkinzás nézni:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kála

26 máj 2010

Gyönyörű, virágos teraszokat csináltunk, grillezőhellyel, kávéházi asztallal és székekkel, a konyha előtt fűszernövényekkel, a madarak is ideszoktak, minden burjánzik, a szivárvány minden szinében tobzódnak a virágaink, még a naprafogó magok is kihajtottak , azonban eddig az időjárás miatt nem tudtam hazajöve kiülni és kávézgatni. Ma csodálatos nap van, végre erre is sor került: majdnem olyan, mint a nyári délutáni szieszták. Örülök nagyon. Viszont most tűnt fel, hogy a hófehér kálák virágai előbb sötétlila, majd sötétzöld szinűek lettek. Van erre magyarázat?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Azt a felfedezést tettem minap, hogy a gasztrobloggerek egyike sem dolgozik a szó hagyományos értelmében vett munkahelyen, nem kell reggelente rohanniuk, és általában a férj vállalja a pénzkeresés oroszlánrészét. Tényleg hatalmas irigységgel olvastam azon soraikat, melyben arról értekeznek, milyen kellemes a piacon délelőttönként beszélgetni, meginni egy-egy kávét hasonszőrű `kolléganőjükkel`, vagy megfőzni egy új, még ismeretlen ételt egy francia szakácskönyvből. Irigyekedem, mikor nem értem miről irnak, és sajnálom, hogy nem vagyok eléggé művelt a szakkifejezésekhez – de, törekszem. Mindezeket összevetve: sosem leszek gasztroblogger.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

pünkösdi csendélet

24 máj 2010

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

az út

23 máj 2010

Hogyan lehet három óra alatt 18 kilométert megtenni autóval? Mondhatnák a kedves Olvasók, hogy defektesen, fél percenként megállva – de, nekünk ezek nélkül is sikerült. Tegnap letértünk a megszokott autópályáról, és a hegyeket választottuk helyette. S bár, a GPS szerint mindösszesen 18 kilométert tettünk meg Gyöngyöstől Hatvanig (ahol újra felhajtottunk a pályára) – valójában 118-at a gyönyörű, szerpentines mátrai hegyvidéken. Életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy nem vagyok szédülős-rosszullevős a szerpentineken, és nincs tériszonyom akármilyen magasságból is tekintek le – igy nagyon élveztem az utat. Először Kékestetőre mentünk, ahol meglepő volt, hogy az ibolyák és az orgonák még javában virágoznak, s a városi monszunszerű eső után milyen tiszta és száraz hideg a levegő fenn.``Lenyűgöző volt a néhol 15-20 méteres fák látványa, s ahogyan a világosság már nem jut el a lábuk előtt heverő fűszőnyegig.``Bagolyirtás volt a következő állomásunk, ahol gyönyörű panoráma és szivárvány fogadott.`` A hegyek még gőzölögtek a nagy eső után. ``Hatvannál felhajtottunk ismét a pályára, s ettől kezdve annak drukkoltunk, hogy még zárás előtt jussunk el Vácra, a Desszert Szalonba, Mihályi László saját készitésű süteményeihez. Vártak ránk a macarone-ok, a creme brulee-k és a mousse-ok. ``Nyolckor zárnak, mi háromnegyedre értünk oda. Némi pánikot okozott az, hogy Vác történelmi belvárosába nem lehet autóval behajtani, igy még ez is nehezitte a dolgunkat. De, hét perccel zárás előtt ott álltunk végre a bolt bejárata előtt, s már csak azon izgultunk, hogy a: legyen még sütemény, b: ne az utolsó kettőt vegye még éppen előttünk valaki. Igy belépve gyorsan csak annyit közöltem, hogy kérek egy nagyon csokisat és ha van, rebarbarásat. (Örök nagy szenvedélyem Finnország óta a rebarbara, csak olyan ritkán jutok hozzá.) Körülnézni csak ezután volt időm, és szerintem tegnap a Földi Mennyországok egyikében jártunk. Aki imádja a légies francia desszerteket, a solymári Zazzi mellett ide menjen. ``Aki jobban szeretne utánaolvasni a Desszert Szalon történetének, annak ezt ajánlom, a kép is innét van: http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/2009/03/vaci-desszert-szalon.htmlKulináris élvezeteink után Vác történelmi belvárosának gyönyörűségére való rácsodálkozásunk következett. Végigsétáltunk, s úgy döntöttünk, hogy komppal/révvel megyünk haza. Ám, ennek már csak integethettünk! `` Hazafelé arról beszélgettünk, hogy tulajdonképpen mit is keresünk mi Pesten. Hiszen mindketten vidéken nőttünk fel, lippi a Mátrában rohangált, én a Hernád parton. Végül abban maradtunk, hogy adunk magunknak tiz évet, s aztán lelépünk.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

over the rainbow

23 máj 2010

Az alábbi képet küldöm Vénnek, Stalinak, Palomának és Ipor gazdájának. Mondjuk, engesztelésül, amiért a múlt héten nem sikerült eljutnunk a régen várt találkozóra. Igaz, egy héttel később, de ott voltunk Bagolyirtáson, és vittünk ajándékot is, a legszebbet, mely maga az illúzió. Over the rainbow. Bagolyirtás, Mátra, 17.55.(Ne kérdezd Vén, hogy miért nem kopogtattunk be Hozzád, mert sajnos, nincs magyarázat. Legközelebb.)``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

pálma

20 máj 2010

Ma a ház elé érve `ő` fogadott, nyakában `elvihető`- táblácskával. Hazahoztam, megfürdettem, most pedig helyet keresek neki. Két méter magas. ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

és…

20 máj 2010

Évek óta nem veszem már az És-t, és nem vagyok büszke erre. Természetesen a könyvtárban elolvasgatom, néha hazahozom – de, nem követem már olyan rendszerességgel, mint régen. Sok oka van ennek, nem is lényegesek, igazából csupa szubjektivitás, a válogatás egyoldalúsága, az ismétlődések zavarnak engem. Próbáltam követni neten, de a honlapjuk szinte használhatatlan. Ezért örültem meg, mikor feltűntek Facebook-on, bár meglepődtem a szerkesztő megszólalásának nyersességén, kinyilatkoztatásszerű közlésein – de, elfogadtam. Gondoltam, ha nem veszem, jogom sincs beleszólni mi és hogyan legyen. A kibicnek semmi sem drága, ugye.Nem is tettem egészen semmit, mignem tegnap ez az egészen különös bejegyzés fogadott:

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

véreb

19 máj 2010

Meddig tevékenykedhet még Geréb Ágnes?! Ez nem kiskorú veszélyeztetése?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

árvíz

19 máj 2010

Szülőfalumat se Tiszaújváros, sem Sajólád, és most már Miskolc felől sem lehet megközeliteni. Sziget lett belőle, s a háztól száz méterre ott hömpölyög a Hernád. De, a 100 m az nagy távolság, ugye?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kibeszél ő

19 máj 2010

Megszűnik végre a másik kibeszélő-show is. Azt az értelmiségit pedig, aki szociológilag ki tudja mutatni, egy év semmittevéssel összegründolt tanulmányában – melyet a diákjaival irat meg nagyrészt- hogy ezek a műsorok igenis jót tettek az ország mentális állapotának, segitették a tolerancia és konfliktusmegoldókészség-fejlesztését, saját kezűleg etetem meg az irásával. (Nem, nem vagyok naiv, tudom miért szűnik meg, s tudom, lesz helyette más – de, legalább addig sem érzem zombiképzőben.)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

anomália

19 máj 2010

A nagyon vörös hajú, nagyon befutott szinésznőcske (ismert celeb) leparkol vörös Alfa Romeó-jával a Zsinagóga elé. Csupán egy dologról feledkezik meg, amellyel egyébként mindenki tisztában van: a parkolójegy-váltásról. Önfeledten kávézik az egyik közeli teraszon, mignem megérkezik az ellenőr, s már késziti is ki a piros csomagot, mely egyébként remekül illik hölgyünk borvörös, hosszú stólájához, borvörös húszcentis magassarkújához. Ekkor szépségünk felpattan, s már rohan is az ellenrhöz könyörögni, hogy ne büntesse őt meg. Hihetetlen szinésznői alakitást láthatunk, lassan mindenki megáll bámészkodni, széles skálája villan fel a női nemnek: van itt szende szűz, diáklány, belevaló wamp, végzet asszonya – fél perc alatt felvonul mindenki, csak ne kelljen büntetést fizetnie!Halljuk a magyarázkodást, hogy ő nem is szokott Pesten járni, csak Budán, nem ismeri ezt az utcát, nem tudta hogy kell és hol jegyet váltani, csak most az egyszer engedje el őt, megváltja most a jegyet….Nézem ezt a szerencsétlen parkolóőrt, s bár lelkemre mondom, utálom mindegyiket, most az egyszer megsajnálom. A szinésznő jó két fejjel magasodik fölé, nehéz parfümillata teljesen körülöleli, szép ruhákban van, celeb, s már mindenki őket figyeli….Kellemetlen a helyzet. Elengedi a szinésznőcskét, aki vonul, győztes alakitása tudatában. Hiszen neki ez jár, büntessen csak meg a parkolóőr másokat. Megint megúszta. P.! Az autód kb. 15 milliót ér, és fenn is kell tartanod. A parkolás egy órára 380 Ft. Csak az arány kedvéért.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Czifra-palota

19 máj 2010

Kecskeméten járva feltűnő, hogy milyen szép lett a város az utóbbi időben. Régebben évente egyszer biztosan megfordultam benne, majd kimaradt pár év, s most annál nagyobb volt a döbbenet a megújulás láttán. Minden épület gyönyörűen felújitva, az utcán sehol sincs szemét, az emberek kedvesek és segitőkészek – egyszerűen le voltam nyűgözve. Jártunk egy belvárosi sétán, kedvenc budirózsaszin kávéház és cukrászdámban mulattuk az időt, rózsaszin mini mignonokkal és Urak tortájával, órákat töltöttünk el a csodálatos Czifra-palotában, ahol végre szembetaláltam magam (a blogon is látható) Faragó-féle Tungsram-plakát eredetijével, gyönyörű festményeket láttunk a Kecskeméti Képtárban, majd az Óramúzeumot látogattuk meg. Végezetül a Csalánosi Csárdában ebédeltünk, ahol akkora adagokat szolgálnak fel, melyből három ember jóllakhat.Szecessziós Kecskemét, engem meggyőztél.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

a pe(c)h

19 máj 2010

Olvasom a következő hirt: `Tömegesen küld levelet az APEH azoknak, akik a különféle internetes árverező-oldalak valamelyikén adták el használt tárgyaikat – értesült a Magyar Nemzet. A hatóság arra kíváncsi, mekkora összegű jutalékot fizettek az érintettek a honlapot üzemeltető kft.-nek. Ebből ugyanis ki lehet számítani, hogy az illető mennyiért adott el különféle ingóságokat a világhálón, vagyis kiderül, mennyi adót kell befizetniük ezek után. Angyal József okleveles adószakértő elmondta: a vételár 25 százaléka után kell leróni a 25 százalékos közterhet, az APEH azonban tévesen értelmezi a jogszabályt és a kelleténél jóval több adót vasalna be. Példaként említette, hogy egy 10 millió forintos értékesítés után az adóhatóság körülbelül 9 millió forintot követelt egy nőtől, mert felszámolta a forgalmi adót, személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást követelt, ráadásul meg is bírságolta az érintettet – írja a lap.` No comment, amelyre az élet válaszol. Hiszen nemsokára jön a következő hir, mely szerint új kormány összevonná a két legjelentősebb állami bevételt beszedő szervet, és föléjük kormánybiztost nevez ki. Létszámleépités, hatékonyabb működés, ügyfélbarát hozzáállás – eddig ismeretlen fogalmak ebben a körben.A pech. Egy év, öt hónapja, 18 napja nincs illeték részletfizetési határozatunk. De, a Vaterával van idő foglalkozni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kórház a viz alatt

18 máj 2010

Szikszói kórház. Nézem és emlékezem. Érzem a forróságot, mely a kórtermekben szinte égető, perzselő, a szagot, a nehéz, szúrós testszagot, az emberi testek kipárolgásának szagát, az acetonét, a húgyszagot, a régi épületekre jellemző átható bűzt, a nyomokban fellelhető dohot. Nyomasztó, zsúfolt kórtermek, hősök az ápolók, nekem nehéz megtennem azt a pár métert is, a kórteremig, nem birom ezt a meleget, ezt a bűzt, a látványt – ők nap mint nap átélik, mondogatom magamban, ők hogyan birják, anya hogyan birja ezt minden nap, gyáva vagyok, gyenge, mi lesz igy velem, megint velem, megint én vagyok a középpontban, nem lehet ezt igy, segiteni jöttem vagy csak elviselni, nem tudom, birni kell, csinálni kell, mosolyogni kell, mosdatni kell, etetni kell, akkor is, ha felfordul a gyomrom, neki csak ennyi az élet, neki mi jelentjük már az életet, neki készitjük a sztrapacskát, hetente ötször legalább, neki mi vagyunk az öröm, akkor is, ha nem ismer meg, és megszakad a szivünk, MI vagyunk, mindig Mi vagyunk, de most különösen, összetartozunk, a betegség összehoz, a halál úgyis magányos dolog, istenem, miért nem lehet itt kitakaritani, málló wc-ek, folyosón bűzlő kacsák, rohanok el, menjünk már, nyomom a gázt, most kell lemeszelned, engedj el, talán utoljára láttam a nagyapámat, és valóban, tényleg meg kell büntetni, igen, tényleg meg kell büntetni, remélem, veled ez sosem történik.Szikszói kórház. Viz alatt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ne várd!

14 máj 2010

Zorán nagyon tudhatott valamit, ha ezelőtt sok évvel már ezt irta: `ne várd a májust, hiszen közelit a tél!`……

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

madarak

14 máj 2010

Valószinüleg csőrről csőrre terjed a hirünk, de jelen pillanatban csúcsforgalom van a madáretetőben 😀 Két feketerigó küzd két oldalról a felakasztott magvas rúddal, a két cinege csendesen várakozik a törökszegfűk között, s még egy harkály is előkerült, aki minden erőből fúrja a faboritást! ````````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

alvós

13 máj 2010

Az utóbbi időben ismét gondjaim vannak az alvással. Eddig ugye aludni nem tudtam, aztán ez megszűnt (gyakorlatilag évekig `tünetmentes` lett) most pedig alszom, de mindig csak egy kicsit, két órákat, fél-egy órás szünetekkel, majd hajnal fél ötkor teljesen felébredek, utána már nem birok visszaaludni – és egész nap rettenetesen fáradt vagyok. Majd kezdődik az egész előlről. Mivel nem kivánok hozzászokni ahhoz, hogy este fél tizkor, legkésőbb tizkor lefeküdjek aludni, most benyomtam egy erős kávét, hátha ma megtörik a gonosz varázslat, és végre lesz egy olyan éjszakám, amelyet végigalszok. Ha ez sem válik be, keresek egy szakembert, ez igy nem mehet tovább.Egyébként meg mindegy, hogy tél van-e vagy nyár.Vagy a hó esik, vagy az eső, a szobából kilépni sem érdemes – napsütés sehol, jókedv sehol.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

442

12 máj 2010

A férjem irását pedig lehozta a FourFourTwo – büszke vagyok rá. Nyomtatott sajtó, hőskor – imádom!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hegedűs

11 máj 2010

Eszenyi Enikő zsenialitása előtt mindig meghajlok, lenyűgöző minden, amihez csak nyúl. Például az is, hogy képes besétálni utcai ruhában a szinpadra, ha valamelyik szinésze megsérül, és szövegkönyvből eljátszani a másik szerepét. Végtelenül profi, és abszolút NŐ.Imádom a rendezéseit is, engem nem zavar, hogy revü lesz a kosztümös tragédiából, nem ismerek mértéket a látványban, az általa megálmodott szürreális világból sosem elég, ráadásul a legjobb szinészekkel dolgozik. Szerettem tegnap a Hegedűs a háztetőn-t is, melyben a klasszikus szöveg és a legmodernebb technika találkozott. Ráadásul arra a kérdésre is választ kaptunk végre, hogy mit csinálnak a szinésznők két előadás között. Rohannak a Szerájba kajálni:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

munchkin

10 máj 2010

Én tényleg szeretem a társasjátékokat: a Monopolyt, a Kocog és kidob!-ot vagy a Honfoglalót például. De, a Munchkin már nem az én világom. Megfutamodtam tőle, s nem csak én. Ma utánaolvasva találkoztam azzal, hogy ez valójában egy paródia, szerepjátékoké, s csak akkor bonyolult a játék, ha a kiegészitőkkel együtt játsszák. Tény, hogy életemben nem játszottam még szerepjátékban, igy nem tudom, min kellene nevetnem, s a játékszabályok bonyolultsága, a hat oldalas szabálykönyv is erőteljesen elvette a kedvem tőle. Arra viszont jó volt, hogy rájöjjek, mennyire drágák lettek a társasjátékok, pedig most megjött a kedvem hozzájuk! (Közben Lippi szólt, hogy szerinte olyan név, hogy Kocog és kidob! nincs is, helyette a Ki nevet a végén?-t kellene használnom… igy most megkérdezem, hogy ki, milyen néven ismeri?)Még egy tanulsággal szolgált a hétvége: meg kell tanulnom kártyázni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

órák

08 máj 2010

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

cocky belt

08 máj 2010

Miután tisztáztam az ételfutárral, hogy az általa felbontottan érkező ebédet még az előző, vele kapcsolaban szerzett kedvező tapasztalataim tükrében sem vagyok hajlandó megenni, s miután közölte velem, hogy akkor ne rendeljek többé a hires és közkedvelt cégtől – úgy döntöttem, pontosan igy fogok tenni. Ezzel ismét lehetetlen helyzetbe hoztam magam, mert más nem szállit ki Békásra, igy nem lesz ebédem, mert a menzai moslékot továbbra sem vagyok hajladó lenyelni… Mára ennyi izgalom elég is volt.`Kedélyes` beszélgetésünk közben rájöttem, hogy az Agi által kért és tegnap megsütött narancsos csokoládétortával, mely nem akart az istennek sem megszilárdulni, a következő gondok vannak: fehér helyett réteslisztből készült, holland kakaópor helyett intansttal, feleannyi vaj került bele, mint amennyi kellett volna (elfelejttem közben lapozni….ooopsz) és kimaradt belőle a sütőpor….`csak` ennyi. S mivel nem szilárdult meg, igy beraktam sülni, minek következtében kemény kéreg kötött rá, s közben belül puha maradt. Omlósz! 😀 A süti egyébként finom lett, csak éppen nem torta, ezért ma megcsináltam ismét, figyelmesen, épp most gőzölődik. A másikról meg levágtam a kérget.Fontosnak tartom még megemliteni, hogy a férjem Bones-mániája addig fajult, hogy vett magának Cocky Belt-övet, mely a napokban érkezett meg Amerikából, nagyon piros és nagyon merész. Megjöttek még a rádiók és a lapozós óra is, a filmplakátok, melyből az egész falat betöltő montázs lesz, még nem, de már nagyon várom. Cinkéink pedig annyira ideszoktak a teraszra, hogy már bejárnak a lakásba is, szerencsétlen Pöttyös pedig csak néz, hogy most mi van.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

palya bea

07 máj 2010

Valaki elmagyarázná nekem, hogy Palya Bea miért olyan csodálatos?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum