tedd a napfényt bele a számba…

…énekelném az Anima-val együtt, ti meg hallgatnátok, mert ez egy ilyen nap volt. Levendulalila szarkalábmezők Gyöngyös határában, míg a szenvedélypiros pipacstenger beborítja cseppjeivel az országot. Hófehér kamillahadsereg hoz enyhülést a retinánkon okozott sebesülésekre, mert úgy ég, hogy szinte fáj, s oly élesek a fények. Gólyák szelik át a légteret, alattuk víz kereng. Víz, mindenhol víz. […]

és mennyi szerelem!

Könnyed nyáresti darab, szabadtérre vagy kamaraszinházba kiváló. Nem is értettük, hogy miért nagyszinházban került bemutatásra,eddig még sosem találkoztunk félházas előadással. A közönség mindenesetre nagyon élvezte, hogy változtathatta a helyét. (mi is)Oroszlán Szonja, Szente Vajk és Csányi. Ők hárman bolondoznak közel két órában, felejtik el a szöveget és improvizálnak valamit, amin nagyon tudnak röhögni – mindezt […]

csók

Van egy cinegepár, akik rendszeresen járnak hozzánk vendégségbe. Mindig együtt érkeznek, előbb leülnek a balkonláda szélére, a zöldbe, majd a diszesebb és soványabb felszáll az etetőhöz. A másik, a kis dagi, kopott szürke ruhába öltözötten lenn várja őt, amig a másik vissza nem tér, csőrében magokkal. Ekkor mindig megeteti a dagit. Olyan, mintha csókot váltanának […]

dolce vita

Önkinzás a Csiszár-féle Olasz melót nézni: az ember lánya azonnal pakolna, és indulna Olaszországba. Enni és főzni. Élni. Camparit kortyolgatni a tengerparton. Gombát gyűjteni a mezőn. Háromkilós, grillezett rozmaringgal ecsetelt fiorentina bélszint sütni a kis falu főutcáján. Mindegy, bármit, csak ne itt, hanem ott. Az alapötlet egészen egyszerű: `végigrohannak` Itálián, hiszem Sandro elnyerte az Arany […]

kála

Gyönyörű, virágos teraszokat csináltunk, grillezőhellyel, kávéházi asztallal és székekkel, a konyha előtt fűszernövényekkel, a madarak is ideszoktak, minden burjánzik, a szivárvány minden szinében tobzódnak a virágaink, még a naprafogó magok is kihajtottak , azonban eddig az időjárás miatt nem tudtam hazajöve kiülni és kávézgatni. Ma csodálatos nap van, végre erre is sor került: majdnem olyan, […]

sosem leszek gasztroblogger

Azt a felfedezést tettem minap, hogy a gasztrobloggerek egyike sem dolgozik a szó hagyományos értelmében vett munkahelyen, nem kell reggelente rohanniuk, és általában a férj vállalja a pénzkeresés oroszlánrészét. Tényleg hatalmas irigységgel olvastam azon soraikat, melyben arról értekeznek, milyen kellemes a piacon délelőttönként beszélgetni, meginni egy-egy kávét hasonszőrű `kolléganőjükkel`, vagy megfőzni egy új, még ismeretlen […]

az út

Hogyan lehet három óra alatt 18 kilométert megtenni autóval? Mondhatnák a kedves Olvasók, hogy defektesen, fél percenként megállva – de, nekünk ezek nélkül is sikerült. Tegnap letértünk a megszokott autópályáról, és a hegyeket választottuk helyette. S bár, a GPS szerint mindösszesen 18 kilométert tettünk meg Gyöngyöstől Hatvanig (ahol újra felhajtottunk a pályára) – valójában 118-at […]

over the rainbow

Az alábbi képet küldöm Vénnek, Stalinak, Palomának és Ipor gazdájának. Mondjuk, engesztelésül, amiért a múlt héten nem sikerült eljutnunk a régen várt találkozóra. Igaz, egy héttel később, de ott voltunk Bagolyirtáson, és vittünk ajándékot is, a legszebbet, mely maga az illúzió. Over the rainbow. Bagolyirtás, Mátra, 17.55.(Ne kérdezd Vén, hogy miért nem kopogtattunk be Hozzád, […]