marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for május, 2010

31 május
5hozzászólás

árviz után

`` A Tiszaújvárost Kesznyétennel összekötő – azóta is járhatatlan – út`` közelebbről `` viruló búzamezők

29 május
2hozzászólás

tedd a napfényt bele a számba…

…énekelném az Anima-val együtt, ti meg hallgatnátok, mert ez egy ilyen nap volt. Levendulalila szarkalábmezők Gyöngyös határában, míg a szenvedélypiros pipacstenger beborítja cseppjeivel az országot. Hófehér kamillahadsereg hoz enyhülést a retinánkon okozott sebesülésekre, mert úgy ég, hogy szinte fáj, s oly élesek a fények. Gólyák szelik át a légteret, alattuk víz kereng. Víz, mindenhol víz. Út helyett, lovarda helyett – hová lettek a lovak?! Elnyel mindent, mocsárparfümmel permetezve, csupa tükör táj, melyben vörös démonok, lila ruhás hölgyek és visszafogott hófehér apácák bámulják tétován magukat, mígnem lebukik a nap, s beborít mindent a jótékony sötét.

29 május
0Comments
28 május
4hozzászólás

és mennyi szerelem!

Könnyed nyáresti darab, szabadtérre vagy kamaraszinházba kiváló. Nem is értettük, hogy miért nagyszinházban került bemutatásra,eddig még sosem találkoztunk félházas előadással. A közönség mindenesetre nagyon élvezte, hogy változtathatta a helyét. (mi is)Oroszlán Szonja, Szente Vajk és Csányi. Ők hárman bolondoznak közel két órában, felejtik el a szöveget és improvizálnak valamit, amin nagyon tudnak röhögni – mindezt bájosan. Jó érzés velük nevetni, felszabadultak vagyunk, jól érezzük magunkat. A Neil Simon – történet jelen esetben teljesen érdektelen.Aki szereti a Beugrót, ezt a darabot imádná. (Egy negativumot tudok megemliteni: iszonyúan kényelmetlenek a Madách székei, gyakorlatilag nem birok kiegyenesedni.)

27 május
0Comments

csók

Van egy cinegepár, akik rendszeresen járnak hozzánk vendégségbe. Mindig együtt érkeznek, előbb leülnek a balkonláda szélére, a zöldbe, majd a diszesebb és soványabb felszáll az etetőhöz. A másik, a kis dagi, kopott szürke ruhába öltözötten lenn várja őt, amig a másik vissza nem tér, csőrében magokkal. Ekkor mindig megeteti a dagit. Olyan, mintha csókot váltanának a kajával együtt. Mennyire édesek!

26 május
4hozzászólás

dolce vita

Önkinzás a Csiszár-féle Olasz melót nézni: az ember lánya azonnal pakolna, és indulna Olaszországba. Enni és főzni. Élni. Camparit kortyolgatni a tengerparton. Gombát gyűjteni a mezőn. Háromkilós, grillezett rozmaringgal ecsetelt fiorentina bélszint sütni a kis falu főutcáján. Mindegy, bármit, csak ne itt, hanem ott. Az alapötlet egészen egyszerű: `végigrohannak` Itálián, hiszem Sandro elnyerte az Arany Disznó-dijat, amelyet egy ünnepségen kell átvenni, s ahol útjuk során megállnak, megfőzik a helyi specialitásokat. Egyikük valóban tud, másikuk pedig `meg akar tanulni olaszul főzni`. Ennyi. Épp ettől szép. Mert végülis nem tudjuk meg hogyan kell `olaszul` főzni, de rengeteg minden mást igen. Hiszen ez nem főzőműsor, hanem `kulináris roadshow`!Az Olasz meló egészen kiváló lett. Kellőképpen laza, Csiszár régi, imádnivaló Apukám világát idézi, jók a poénok. Szép a látvány, az operatőri munka magyar viszonylatban gyönyörű, Sandronak pedig egyszerűen jól áll a főzés, olyan szenvedéllyel teszi. Még a legújabb divatú Gucci bőrdzsekit is feláldozza, ha pár különleges gomba megmentéséről van szó.Közben pedig szólnak az olasz slágerek, süt a nap, és mindig lecsúszik pár pohár bor. Igazi piknik, dolce vita a műsor, imádom!Csak önkinzás nézni:)

26 május
0Comments

kála

Gyönyörű, virágos teraszokat csináltunk, grillezőhellyel, kávéházi asztallal és székekkel, a konyha előtt fűszernövényekkel, a madarak is ideszoktak, minden burjánzik, a szivárvány minden szinében tobzódnak a virágaink, még a naprafogó magok is kihajtottak , azonban eddig az időjárás miatt nem tudtam hazajöve kiülni és kávézgatni. Ma csodálatos nap van, végre erre is sor került: majdnem olyan, mint a nyári délutáni szieszták. Örülök nagyon. Viszont most tűnt fel, hogy a hófehér kálák virágai előbb sötétlila, majd sötétzöld szinűek lettek. Van erre magyarázat?

26 május
6hozzászólás

sosem leszek gasztroblogger

Azt a felfedezést tettem minap, hogy a gasztrobloggerek egyike sem dolgozik a szó hagyományos értelmében vett munkahelyen, nem kell reggelente rohanniuk, és általában a férj vállalja a pénzkeresés oroszlánrészét. Tényleg hatalmas irigységgel olvastam azon soraikat, melyben arról értekeznek, milyen kellemes a piacon délelőttönként beszélgetni, meginni egy-egy kávét hasonszőrű `kolléganőjükkel`, vagy megfőzni egy új, még ismeretlen ételt egy francia szakácskönyvből. Irigyekedem, mikor nem értem miről irnak, és sajnálom, hogy nem vagyok eléggé művelt a szakkifejezésekhez – de, törekszem. Mindezeket összevetve: sosem leszek gasztroblogger.

24 május
5hozzászólás
23 május
2hozzászólás

az út

Hogyan lehet három óra alatt 18 kilométert megtenni autóval? Mondhatnák a kedves Olvasók, hogy defektesen, fél percenként megállva – de, nekünk ezek nélkül is sikerült. Tegnap letértünk a megszokott autópályáról, és a hegyeket választottuk helyette. S bár, a GPS szerint mindösszesen 18 kilométert tettünk meg Gyöngyöstől Hatvanig (ahol újra felhajtottunk a pályára) – valójában 118-at a gyönyörű, szerpentines mátrai hegyvidéken. Életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy nem vagyok szédülős-rosszullevős a szerpentineken, és nincs tériszonyom akármilyen magasságból is tekintek le – igy nagyon élveztem az utat. Először Kékestetőre mentünk, ahol meglepő volt, hogy az ibolyák és az orgonák még javában virágoznak, s a városi monszunszerű eső után milyen tiszta és száraz hideg a levegő fenn.``Lenyűgöző volt a néhol 15-20 méteres fák látványa, s ahogyan a világosság már nem jut el a lábuk előtt heverő fűszőnyegig.``Bagolyirtás volt a következő állomásunk, ahol gyönyörű panoráma és szivárvány fogadott.`` A hegyek még gőzölögtek a nagy eső után. ``Hatvannál felhajtottunk ismét a pályára, s ettől kezdve annak drukkoltunk, hogy még zárás előtt jussunk el Vácra, a Desszert Szalonba, Mihályi László saját készitésű süteményeihez. Vártak ránk a macarone-ok, a creme brulee-k és a mousse-ok. ``Nyolckor zárnak, mi háromnegyedre értünk oda. Némi pánikot okozott az, hogy Vác történelmi belvárosába nem lehet autóval behajtani, igy még ez is nehezitte a dolgunkat. De, hét perccel zárás előtt ott álltunk végre a bolt bejárata előtt, s már csak azon izgultunk, hogy a: legyen még sütemény, b: ne az utolsó kettőt vegye még éppen előttünk valaki. Igy belépve gyorsan csak annyit közöltem, hogy kérek egy nagyon csokisat és ha van, rebarbarásat. (Örök nagy szenvedélyem Finnország óta a rebarbara, csak olyan ritkán jutok hozzá.) Körülnézni csak ezután volt időm, és szerintem tegnap a Földi Mennyországok egyikében jártunk. Aki imádja a légies francia desszerteket, a solymári Zazzi mellett ide menjen. ``Aki jobban szeretne utánaolvasni a Desszert Szalon történetének, annak ezt ajánlom, a kép is innét van: http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/2009/03/vaci-desszert-szalon.htmlKulináris élvezeteink után Vác történelmi belvárosának gyönyörűségére való rácsodálkozásunk következett. Végigsétáltunk, s úgy döntöttünk, hogy komppal/révvel megyünk haza. Ám, ennek már csak integethettünk! `` Hazafelé arról beszélgettünk, hogy tulajdonképpen mit is keresünk mi Pesten. Hiszen mindketten vidéken nőttünk fel, lippi a Mátrában rohangált, én a Hernád parton. Végül abban maradtunk, hogy adunk magunknak tiz évet, s aztán lelépünk.

23 május
2hozzászólás

over the rainbow

Az alábbi képet küldöm Vénnek, Stalinak, Palomának és Ipor gazdájának. Mondjuk, engesztelésül, amiért a múlt héten nem sikerült eljutnunk a régen várt találkozóra. Igaz, egy héttel később, de ott voltunk Bagolyirtáson, és vittünk ajándékot is, a legszebbet, mely maga az illúzió. Over the rainbow. Bagolyirtás, Mátra, 17.55.(Ne kérdezd Vén, hogy miért nem kopogtattunk be Hozzád, mert sajnos, nincs magyarázat. Legközelebb.)``

20 május
7hozzászólás

pálma

Ma a ház elé érve `ő` fogadott, nyakában `elvihető`- táblácskával. Hazahoztam, megfürdettem, most pedig helyet keresek neki. Két méter magas. ``

20 május
5hozzászólás

és…

Évek óta nem veszem már az És-t, és nem vagyok büszke erre. Természetesen a könyvtárban elolvasgatom, néha hazahozom – de, nem követem már olyan rendszerességgel, mint régen. Sok oka van ennek, nem is lényegesek, igazából csupa szubjektivitás, a válogatás egyoldalúsága, az ismétlődések zavarnak engem. Próbáltam követni neten, de a honlapjuk szinte használhatatlan. Ezért örültem meg, mikor feltűntek Facebook-on, bár meglepődtem a szerkesztő megszólalásának nyersességén, kinyilatkoztatásszerű közlésein – de, elfogadtam. Gondoltam, ha nem veszem, jogom sincs beleszólni mi és hogyan legyen. A kibicnek semmi sem drága, ugye.Nem is tettem egészen semmit, mignem tegnap ez az egészen különös bejegyzés fogadott:

19 május
17hozzászólás

véreb

Meddig tevékenykedhet még Geréb Ágnes?! Ez nem kiskorú veszélyeztetése?

19 május
4hozzászólás

árvíz

Szülőfalumat se Tiszaújváros, sem Sajólád, és most már Miskolc felől sem lehet megközeliteni. Sziget lett belőle, s a háztól száz méterre ott hömpölyög a Hernád. De, a 100 m az nagy távolság, ugye?