gyógy

Bár tegnap még szakadó hóesésben érkeztünk vissza Pestre Gyöngyösről – ez a mai idő már egészen gyönyörű, lelket vidámító, optimizmusra ad okot; megtartjuk. A héten véget ért ismét egy korszak a gyógytornás pályafutásomban, sajnos. A hölgy, akihez jártam pontosan egy évig, az önállósulás mellett döntött, ami dicséretes dolog, csak Pesttől távol teszi ezt a jövőben, oda pedig már nem követem. Lenne más, de megint csak délután kettőig-háromig ráérve, ugyanott, betegek között, kézmosás lehetősége nélkül – ezt pedig már nem szeretném. Most úgy döntöttem, hogy megpróbálom egyedül. Elég sok gyakorlatot ismerek, vannak dvd-im, labdám, ha jön a jó idő, akkor már úszni is fogok  majd járni, nem leszek időhöz kötve. Tudom, egyedül mindig könnyebb indokot is találni. Mint például most azt, hogy életemben először ínhüvelygyulladásom van a sok dolgozatjavítástól, s ezt a pár sort is elég nagy szenvedés árán gépeltem be, így most be is fejezem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.