körömcipő, nylonharisnya

Minden egyes alkalommal elborzadok azon, hogy a hatvanas-hetvenes korosztályba tartozó, madárcsontú idős nénikék nylonharisnyában és körömcipőben tipegnek  a legnagyobb hidegben és hóban. S naponta legalább 5-6 ilyet látok. Miközben rajtam térdig érő, bélelt csizma van, s néha még így is fázok. Mi lehet ennek az oka? Talán a háborús nélkülözésekhez szokott szervezetük, s emiatt nem fázósak? Netán így érzik magukat úrinőnek? Vagy nem telik nekik csizmára? Engem, ha csak rájuk nézek, kiráz a hideg. Egyszerűen fázom tőlük…

7 thoughts on “körömcipő, nylonharisnya

  1. Istenem, ilyeneket én is szoktam látni, és én se tudom, hogy szegénynek nincs csizmája, vagy még ahhoz az Esterházy-féle gárdához tartozik, amelyik:Vajon milyen öregasszony leszek én? Nőnek még csak elmegyek, de öregasszonynak csapnivaló leszek, nívótlan. Az anyósomék voltak az utolsó gárda – akik még hetvenen túl is aggályosan ügyeltek az óraszíj és a sál, cipő és táska, időjárás és rúzs, kedély és szoknyahossz, make-up és külpolitika kapocsára – és ha nem volt, mert nem lehetett minden rendben, akkor ezt tudván tudták, és szenvedtek tőle. A műbőrtől rosszul lettek, belázasodtak, és soha nem mondták: rizsa és máma. Az a büszkeség volt meg bennük, ami a tengerihajók kapitányaiban: ez az én hajóm, ez az én országom, én felelek mindenért, a rosszat elháríthatom, a jót segíthetem. Nem hiszem, hogy csak az anyósom és gyönyörű kreol nővére lettek volna ilyenek, a két grandiózus nővér, látok a városban tipegni ilyen „kíméletlenül rendben lévő” öregembereket – persze a nevetségesség határáig rendben lévőket.

  2. Csak egy másik generáció… és ez inkább már megszokás lehet náluk, vagyis egy olyan tradíció, amit már csak az ő lassan eltünő generációjuk képvisel, amikor a nők még igenis nőnek öltöztek a mindennapokkor is. Hidd el, hiányozni fognak, ha nem lesznek többett köztünk. És ez néha elgondolkoztat, hogy vajon mi is ilyen furcsák vagy maradiaknak tűnünk majd a mi kis berögzött szokásainkal a minket követő ifjú nemzedékek számára. Hiszen nekem is olykor szinte már komoly erőfeszítésbe került, amíg a mamát meg tudtam győzni arról, hogy az ő kényelme és biztonsága érdekében nehogy már az utcai helyes kis topánkájában császkáljon a girbe-gurba nemzeti parkokban, lávamezőn vagy egész napos városnéző túrákon, még ha kocsival is érünk oda, hanem inkább sportcipőben jöjjön. Mostanra meg elértük azt is, hogy már több hosszú nadrágja, caprija és bermudája van a ruhatárában, mint amennyi szoknyája.:))) Na, tessék egy amerikai mamám lett!! Mea culpa.

  3. a vekony cipokrol nem tudok, de anyukam, aki iden hetven, soha nem huz nadragot, mindig szoknyaban jar.azt mondja, hogy az o generaciojaban nem volt divat a nadrag, es o kellemetlenul is erzi magat benne.telen-nyaron szoknayt hord.nem fazik, megszokta.Igaz, csizmaja van.

  4. Én nem vagyok 'öregasszony', de még sose volt csizmám. A legnagyobb hidegben is félcipőt vagyok hajlandó felvenni, vagy egy kicsit magasabb szárút. 🙂

  5. Igen, valószínűbb, hogy ők egy másik generáció….valahol nagyon irigylem őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.