marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

22 január
7hozzászólás

lista

Bár, nálunk még nincsenek Michelin-csillagos éttermek (ennek állítólagos oka a megfelelő alapanyag hiánya, igen, nem megfelelő még a makói hagyma sem például), azért az étteremkritika szép fejlődésnek indult a Népszabadság Wittman-fiúinak úttörő kezdeményezése óta. Olyannnyira, hogy egy ideje van már nekünk diningguide-nk is, amely épp tegnap adta át díjait. Kiderült, hogy Magyarország legjobb étterme 2009-ben a Costes volt. Az első tízbe jutott éttermek listáját nézegetve, mely egyébként korrekt, közel arányosan szerepelnek benne fővárosiak és vidékiek, van közöttük bisztró és vidéki főúri kúriából átalakított luxusétterem egyaránt, azért elszomorodtam. A tízből kb. ötről hallottam, talán olvastam is róluk – de, egyikben sem jártam még. Erős a gyanúm, hogy az emberek nagy többsége így van ezzel. Kerestem, hogy milyen alapon hasonlították őket össze, de egyedül a három fogás átlagára kategóriát találtam, mely 3000 ezer forintnál kezdődik, és általában 10-15 ezer forint között mozog. Általában nemzetközi konyhát vivők szerepelnek rajta, az Arany Kaviár emiatt is kilóg a sorból. De, más miatt is. Bár van az Arany Kaviárban tízezerért is menü, de ha az ember belemelegszik a kaviárok kóstolgatásába, akkor ennek ötszörösét is ott lehet hagyni.Ha máshol jelenik meg ez a lista, azonnal felkapottá válnak ezek a helyek, s hónapokig nem lehet asztalt foglalni. Abban biztos vagyok, hogy nálunk ez nem így van. Pedig engem érdekelnének. L`oreal, azt mondom.

 

7 hozzászólás to “lista”

  1. Ada szerint:

    Arany Kaviárban egyszer, pár éve, azóta is emlegetem, annyira istenien éreztem ott magam. Hihetetlen jó atmoszférája van, és tényleg ínycsiklandóan főznek ott.

  2. marleen szerint:

    Én oda egyszer már majdnem eljutottam 😀 de, aztán mégsem. Régi vágyam az orosz kaja, imádom!

  3. Paloma Negra szerint:

    A neve alapján -Arany Kaviár- jó hely lehet?pont ma csodálkoztam el egy Riviéra nevezetű presszót látva a város szélén, a senki főldjén:)

  4. n/a szerint:

    Annó, ammikor még bele-bele olvasgattam a W. fiúk kritikájaba, nekem volt olyan érzésem, hogy a nevük ellenére, mégis csak a női nemhez tartoztak ezek a kritusok. Azóta, vajon fény derült a kilétükre, vagy sem??

  5. marleen szerint:

    n/a: én úgy emlékszem, hogy az azóta már Amerikában élő Orsós László Jakab volt a Wittmann-fiúk egyike, de ez egyáltalán nem biztos…a másik talán Fáy Miklós. Senki sem tud biztosat:)

  6. daito szerint:

    Árnyalom, hiszen mindenhez értek. :)Igazából nem értek, csak nagymamáim szakácsok, vendéglátósok voltak; a bátyám meg szakács étteremben, idestova 20 éve van a szakmában; dolgozott külföldön is, főleg fiatalabb korában.Úgy tudom, hogy nem a megfelelő minőségű alapanyag hiánya a fő baj; hanem a folyton rendelkezésre álló megfelelő, és állandó minőségű alapanyag hiánya az egyik gond.Ugyanis a magyar konyha tök jól elvan a pörkölt, sült hús, rántott hús, főzelék, rizs, krumpli, valami tömőtészta ételek mentén. Ehhez elég az, hogy legyen a fagyasztóban hús, zöldség, hűtőben tojás, kamrában liszt, cukor, zsír, tészta. Ha nagyon kell friss áru, akkor sertés, marha, csirke, pulyka, ponty gyorsan elérhető, elvileg vadhús is; de azért az néha neccesebb.Viszont a világ jelentős részeiben, ha meg is eszik az ilyen ételeket; nem ezek a menők. Számos olyan alapanyag van, ami számunkra ismeretlen, ritka. Nem fogsz Budapesten tokhalat kapni, langusztát, néha lehet rákot látni; de főleg fagyasztóban. Barilla tésztából spagettit, raviolit csinálni jó dolog, de tudsz otthon is; éttermi spagettinél extrát a fűszerezés, a home-made tészta ad. S még sorolhatnánk.Másik része az, hogy a mai magyar konyha olyan, amilyen. Ezt nálam sokkal okosabb emberek leírták már 100x. Egyszerűn fetrengünk a 'hagyományos magyaros, pörköltes, rántott húsos, halászlés, túros csuszás, pacalos' ízvilágban; ami egyrészt nem hagyományos; mert a mai ételeink jelentős része 20. században terjedt el a 'modernizáció' során, másrészt egészségtelen, harmadrészt sok embernek nem jön be. Külföldieknek pl.Viszont az átlag magyar 90%-ának ez jelenti az ételt; ergo, ha idehaza szakácsot oktatnak, akkor ezt tanulja.Másrészt, idehaza az oktatás itt is vacak. Nem főzni tanítják meg az embereket, hanem recepteket tanítanak. S Magyarországon azt gondolják, akkor tudsz főzni, ha fejből fújod 250 étel receptjét. Ez még elmegy a hétköznap szintjén, amikor a gyereknek csinálod a tejbegrízt, meg amikor egymás előtt felvágtok, hogy ki mit tud főzni. De azért, mert összerakok egy IKEA bútort, attól még nem vagyok bútorasztalos, pláne nem jó.Viszont itthon erre van igény, ami a népet látva nem meglepő; de azt is érteni kell, hogy igény és a megoldás együtt járnak. Az ember egy jó, 'hagyományos' pörköltet akar; a szakács meg keveset szenvedni, a pörzsűtet tudja, már tolja is a vendégnek.Odaviszed a szituációba a szakácsot és a vendéget, hogy akkor most legyen a vacsora rántott marhapofa aioliva és paprissimóval; akkor először is, mindkettő azt fogja mondani, hogy 'Anyád.'Aztán a szakács azt kérdezi, hogy az mi, és miért nem elég, ha kapsz egy jó kis marhapörköltet galuskával. Mert az van.A vendég meg azon fog gondolkozni, hogy miért akarják ilyen vacakkal etetni, és vajon mérgező-e?Ugyanis sem a közönség, sem a szakácsok 90%-a nem kísérletező kedvűek. Az pedig a jó gasztronómiai élethez szükséges.(Pontosabban abban jelenik meg a kísérletező kedv, hogy kipróbálnak valami olasz, francia, orosz, svéd, kínai, thai receptet. Nem úgy jelenik meg, hogy azt a fránya pörköltet máshogy készítjük; hogy a pontyot nemcsak rántjuk, meg levesnek megfőzzük. Stb.)

  7. marleen szerint:

    daito, igen, te mindenhez értesz, és én felnézek rád ezért 🙂 igen, tudom, hogy kimaradt az a szócska, hogy 'folyamatosan' rendelkezésre álló, s te már be is vitted a találatot, óh, szívem megsebezted, patakzik a fájdalom s szomorúség vérpatakja, magyar vendéglősök pedig közben szalámicsutkán és perkelten rágódva sírják vissza a kései Szindbádok és Rezeda Kázmérok jelentőségteljes sóhajait, mikor összekacsintás volt még a válasz a délről maradt serpenyőkotorékon. Reformkonyha, piha!

Place your comment

Please fill your data and comment below.
Name
Email
Website
Your comment