ez is, az is

31 dec 2009

Most, hogy elkészítettem életem első paella-ját, melyhez alapléként felhasználtam a karácsonyról maradt hallevet, s így fúziós konyhát hoztam létre: hátradőlhetek. Évet fogok értékelni. Röviden: A 2009-es év hosszú volt, fájdalmas, boldogtalan – mehet a fenébe, kikukázom. Valójában a  2009-es év  2008 októberében kezdődött, így már épp elég ideje rontja itt a levegőt. Akkor, amikor lakást kezdtünk keresni, s röpke két hét összeomlott minden: jött a hitel-, pénzügyi-, majd gazdasági válság. A legrosszabbkor vettük meg, most ugyanennyiért három szobás új építésűeket lehet kapni, de ha belegondolok, akkor a jelenlegi feltételek mellett, lehet, hogy nem is kapnánk hitelt. Illetve ami most jött ki októberben, az ideális lett volna lippinek. Mindegy, nem tudom. Azt viszont igen, hogy a nevetve kifizethető, max. 15 évre felvett hitelünk részletei hirtelen a végtelenbe nyúltak, s a törlesztési idő is majdnem a duplájára növekedett.Ezen túllépve a költözködéssel is sok gondunk akadt. Megalázó helyzetekbe keveredtünk, volt egy rendkívül szomorú karácsonyunk és szilveszterünk, mígnem január 2-án bepakoltunk.  Január és február eltelt a pakolászással, hiányzó bútorok megvásárlásával, mígnem márciusban 313ft-os eurón levonták életünk első hitel törlesztőrészletét. Ezzel párhuzamosan – a válság következtében – lippi munkahelye is fizetésképtelenné vált, így áprilisban kénytelen volt állást változtatni, két havi fizetését hátrahagyva.  Ez a hiányzó két hónap, s hogy a vásárlás-költözés miatt semmilyen pénzügyi tartalékunk nem maradt: tönkre is vágta az év nagy részét. Közben folytonosan harcoltunk mindenféle behajtó cégekkel, akik perrel fenyegettek, hívogattak – miközben soha, egyetlen percig sem volt tartozásunk. Nem tudom lippi hányszor volt benn a Bank Központjában panaszt tenni, hányszor kértek elnézést, s másnap megint jött egy levél vagy egy fenyegetező hangú telefon. Mindenki tőlünk akart pénzt beszedni, a lefénymásolt csekkek és az állandó bejárogatások ellenére is. Egyedül a közös költség bizonyult jogosnak, azt valóban elcsesztük. (A társasháznak ugyanis az egyik olyan bankkal volt szerződése, amely nem egyesével tünteti fel a lakók befizetéseit, nem lehet utána követni, hanem minden megy a közösbe. Így esett, hogy négy hónapot újra ki kellett fizetnünk. Mikor ez kiderült, ragaszkodtunk ahhoz, hogy bankot váltson a társasház, és minden pénzmozgásnak utána lehessen nézni.)Nyaralni, pihenni ezen a nyáron sem tudtunk elmenni. Lippi dolgozott, mint egy őrült, keresve a lehetőségeket, hogyan kerülhetnénk ki ebből. Az alkalom augusztus végén jött el, amikor leendő munkahelyéhez került, amelyet imád, s  ahol végre nemcsak szóban, hanem anyagiakban is értékelik munkatempóját, munkabírását, kreativitását és precízségét. Célul tűztük azt ki, hogy karácsonyra visszafizetünk mindent. Bőven megtehettük volna már, de még egy hónapot adtunk rá magunknak, s inkább kárpótoltuk magunkat a `szenvedésekért` karácsonykor.Így Lippinek adtam  egy `Amerikai ételek` –  főzőtanfolyamot, egy Kálloy Molnár Péter cd-t és közösen vettünk neki egy erősítőt és egy vakut. Rengeteg ajándékot kaptunk egyébként, szinte már el sem hiszem, ha rájuk nézek. Továbbra sem kaptuk meg az illeték részletfizetéséről szóló elutasító/helybenhagyó határozatot a szervtől, továbbra sem utalták vissza az adóvisszatérítést, továbbra sem egyezett meg a két biztosító, hogy melyikük dolga fizetni az összetört autóért, továbbra sem fizetik ki az elmaradt munkabéreket stb.  – de, már nem is nagyon érdekel. Tudom, mindegyik ilyen pénzre keresztet vethetünk már. Magyarországon nem véd meg a jog.Nagyon nagy hálával tartozunk a szülőknek, hogy mindenben segítettek, mindenkinek, aki megpróbált segíteni így vagy úgy, s az olvasóknak, hogy tanácsaikkal, új és újabb nézőpont felvetésével eligazítottak minket, vagy csak volt egy-egy jó szavuk!A legnagyobb hatást ebben az évben a Monitól és Keától kapott könyv tette rám, ezért is köszönet! Nagyon elfáradtunk ebben az évben: érzelmileg, szellemileg és testileg is. Reméljük, jövőre másképpen alakulnak a dolgok, és örömtelibb lesz az év végi összegzés. Ja! Ma egy éve vágattam le a hajamat, a negyven centiből maradt kb. tíz. Azóta már ismét 25 centis, így ha továbbra is ebben a tempóban nő (a fodrász szerint egy csoda), akkor jövőre talán ismét a régi lehetek!Mindesetre holnap kimegyünk a Lovira, fogadok majd tétre-helyre-befutóra, utána feltételezhetően elmegyünk végre az Amerikai Étterembe, majd végigautózzuk Budapest összes hídját, s felmegyünk Visegrádra. Vagy színházba. Még nem tudom. De azt igen, hogy Boldog Új Évet Mindenkinek!`boldog_uj_evet`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

olvastunk…

30 dec 2009

`iphotoHa valaki nem látná: az ott egy kései katica… hogy ilyenkor mit keres itt, elképzelésem sincs.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

statisztika

29 dec 2009

Még sosem volt itt statisztika, így az év vége közeledtével megengedem magamnak, akit meg nem érdekel: ugorjon! A blog 2009. április 25-étől létezik ezen helyen, ez idő alatt máig az összes látogatója 34022 fő volt, ebből 14 ezren voltak a feliratkozók, (akik feedből, rssből, readerből olvasnak) 6025 – ször kattintottak ide  a kommentelők, 1936-szor látogattam meg én a blogot. Tehát ha mindezt kivonom a legelső számból, akkor is marad még mindig 12061 fő olvasó, akivel `nem tudok elszámolni`, sosem kommentelt, ám többé-kevésbé rendszeresen olvas. Mondom ezt biztosan, mert keresőszavakkal a `marleen`-en kívül nem  nagyon szoktak idetalálni.  Hát, ennyi!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

az a jó

29 dec 2009

A Karácsonyban egyébként az is jó még, hogy belátható időn belül véget ér.  Egyszerűen gyűlölöm ezt az `ünnepet`.De, legalább nem vagyok ezzel (sem) egyedül: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=1002048

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Ma meghalhattunk volna az autópályán, ha lippi nem ilyen rutinos vezető és nem lennének kötélből az idegei. Ezen két dolognak és némi szerencsének köszönhető, hogy még élünk. Elmélyülten foglalkoztam az ajándékba kapott fényképezőgépemmel, így csak egy idő után tűnt fel, hogy lippi egyre idegesebb, és egyre többet pillantgat a tükörbe. Sok hülyével találkoztunk már, a magyarországi vezetési morál a nullával egyenértékű, autópályán amúgy is mindig gáz van – elsőre meg sem ijedtem. A hátunk mögötti autóban egy fiatal, kigyúrt papa kedvence srác ült a diszkós barátnőjével, és akkor már 10 km óta lógtak rajtunk. Egy pillanatra sem tágítottak, 130-cal nyomták a gázt, az autó hátuljától kb. 1 méterre. Mellettünk, előttünk mindenhol tömeg. Ha lippi befékez, azonnal tömegszerencsétlenség. Száguldunk hát tovább.Időről időre leelőz bennünket, ekkor bevág elénk, közben mutogat, hogy menjünk ki egy parkolóba és `rendezzük le az ügyet`. Barátnője ilyenkor lelkesen integet és röhögcsél. Talán benne fel sem merül, hogy mindketten meghalhatnak és a jó hecc rossz véget is érhet.Füzesabonynál kezdődött az üldözés, Gyöngyös felé száguldunk már, mikor úgy döntünk, hogy hívjuk a rendőrséget, ennek fele sem tréfa, csináljanak valamit. Igen ám, de az általános segélyhívó számot, a 112-őt senki sem veszi fel, akárhányszor csörgetem…semmi. Újabb idegölő tíz perc,  ennyi idő alatt egy ember már meghalt volna – nem tudok bejelentést tenni. Óriási mázlink, hogy a srác rájött, hogy a rendőrséget hívjuk, ugyanis közvetlenül Gyöngyös előtt még nagyobb sebességre gyorsult és kb. 170-nel végigsöpörve a pályán, eltépett Pest irányába. Mi pedig megérkezve úticélunkhoz, lehajtunk az útról.Én bejelentést akarok tenni a rendőrségen, de lippi lebeszél róla, majd a család is helyesel. Mondván, nem történt baleset, nincs tényállás, nem tudok bizonyítani, hiába van meg a rendszám, nincsenek tanújaim, bejelentést nem tudtam tenni… az kevés, hogy másokat meg akarok óvni az ilyenektől. Újabb tanulságos nap.Én tudom, hogy nem érdemes hinni  a magyarországi jogrendben,  az igazságszolgáltatatásban, legitimnek elismerni a bíróságokat az elmúlt esztendők tapasztalatai alapján, megalázónak érzem, hogy azé a bizonyítási teher, akit zaklatnak, megaláznak, kirabolnak  és tudom, hogy lippinek igaza van, de mégis kérdem: tényleg nem lehet tenni ez ellen semmit?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kooockaaa

28 dec 2009

Jelen pillanatban a lakasban van ket iphone,  meg egy notebook. Egyikkel sem lehet bejegyzest írni: az elobbiek tul kicsik, az utobbihoz meg wifi kellene vagy hozzakotni az asztali gephez, melyhez van ket billentyuzet, melybol egyik sem mukodik. Ugy lopkodom ossze a googlebol es regi dokumentumokbol a magan s massalhangzokat egyesevel, majd deletevel osszehegesztgetem a szavakat..szurrealis 😀`forras:

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

évszakok

27 dec 2009

Kérem vissza az évszakokat! Kérem vissza az átmeneteket, a felkészülési időket, a ráhangolódást, a sodrát, a ritmusát a dolgoknak, az élet természetes rendjét! A hideg teleket, a téli szüneti szánkózásokat a falu domboldalában, hozzá bokorról dér és fagy csípte kökényt és csipkebogyót majszolni, havas tájak mellett hazaautózni.Szilveszterig tápláló ételeket enni, befejezni egy farsangi csörögefánkkal, böjtölni,húst véteni, majd örülni a májusfának, tobzódni a nyárban, csendesen elbúcsúzni ősszel, tudva azt, hogy tele a kamra. Nem akarok egész évben elérhető vízízű gyümölcsöket, nem akarom, hogy egybefolyjon minden évszak, akarom viselni a téli-és átmeneti kabátjaimat, a cipőimet, be akarom dobozolni a nyári és téli ruhákat! Nem akarok december 25-én nyári záporban, villámlásban, negyven fokos hőingadozásban fejfájástól szenvedni! Örülni akarok az évszakoknak!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kacsacsőrű and co.

25 dec 2009

…azért értük ma reggel még visszamentünk 🙂`kacsacsoru`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Szép Ünnepet!

25 dec 2009

Boldog, békés, meghitt Karácsonyt kívánok minden Olvasómnak! Az egyetlen nap, amelyen minden ér: lehet tobzódni a mértéktelenségben, a boldogságban, semmi sem giccs, minden megengedett: használjátok ki!Külön is kívánok  Szvetlanának, vikknek, Tabbynak, Mohikánnak, Adának, keának, daitonak, Ribizlynek, Nyafkamacskának, Tinkmarának, Rinkának, monkaBrekknek, Winnetou-nak, Henienek, pankának, Zolinak, Zitának, Paloma Negrának, vénembernek, jikkának, Jeminek,Katának, tappancsnak, juniknak, B.-nek alias beboo-nak, száguldókacajnak, bukának, teodórának, nezsikének, Sumi5-nek, csibikének, Monyónak alias Biciklee-nek, kiskíváncsi n/a-nak, pcsillának, kósa richárdnak, gasztrogyereknek, Bachus/Nagy Gyulának, bóbitának, agitátornak, drc-nek, thomasnak, énkének, chansonnak, Janinak, netuddkinek, Fergienek, napsinak, Leveenek, Mebaraknak, stellának!`5_N`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ernyővilág

24 dec 2009

Sok közöm nem volt a kislányokhoz, mígnem lippivel `készen kaptam` egyet: Kittit, aki gyorsan le is stoppolt, így  – ha nem is hivatalosan – de, a keresztanyja lettem. Kitti jófej, imádja a divatot, okos, lehet vele társalogni, van humora, s általában nyíltan közli, hogy épp most mit szeretne kapni – szóval ő nem okoz sok fejtörést az ajándékozásban. Pár évvel lejjebb menve, a mai 3-4 évesek korosztályára, azonban már nehéz helyzetbe kerülök. Mivel a nyáron még javában ment Zsófinál a Bebe TV-mánia (nem tudom látta-e már valaki, nekem leginkább kellemes lelki-és másállapotban lévő reggae hallgatóknak tűnik az ott megjelenített adás), meg a pinky-trendi hercegnő-korszak, így ezt tűztem ki célul. Belépve a játékosztályra pillanatok alatt elfelejtettem, hogy miért is indultam. Megláttam egy kupacot, melyben csupa leselejtezett, szállítássérült medve és kacsacsőrű emlős nézett rám szomorúan. Mikor már  a harmadikat pakoltam be a kosaramba, önmérsékletre intettem magam. Azon kezdtem töprengeni, hogy Zsófi nem is szereti a macikat, s ha nem örülne nekik, akkor milyen rosszul esne az nekem.  Meg, hogy nem magamnak veszek ajándékot….Szomorúan kipakoltam mindenkit, s koncentráltam a rózsaszín hercegnő-kellékekre…Csak mostmár sajnálom, hogy erős voltam, és nem hoztam el őket.Kifelé menet megálltam még a könyves részlegnél is, ahol megtetszett egy könyv. Mivel kemény 300ft-ra volt leakciózva, meg is vettem, csak így külalak alapján. Igazi régivágású borítója van, Ördög Ottó írta, Ernyővilág a címe, és Kertész N. László illusztrálta. Két poén a könyvből: (ennyi poén van benne egyébként)`Attila ernyője – Hun kinyílik, hun meg be.Náci ernyő – Felül a víz, alul az árja.`Ne vegyétek meg. Holnap karácsony.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

promo

22 dec 2009

Nem igazán értem, hogy egy pizzás cég miért készít magának színes, csillivilli, nagyon drága papíron Life magazint, de az alábbi reklám ebben volt. Biztos bennem a hiba, de szerintem ez egy bugyuta és sértő,  lenéző promo.`karacsonyi_promo`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Az elmúlt  év számos  tapasztalata közül az egyik legidegesítőbb volt számunkra az, hogy az előre megvásárolt színház-és koncertjegyeink 80%-át az  utolsó pillanatban veszni kellett hagynunk, betegség vagy egyéb ok miatt. Ezen tendenciához tartozik, hogy a péntek esti Tátrai Band jegyeinket sem tudtuk felhasználni, mire én meggyógyultam, lippi lett beteg – így az utolsó pillanatban  döntöttünk amellett, hogy megpróbáljuk eladni őket. Sosem sikerült még eddig, életemben először azonban szerencsém volt. Meghirdetés  után kb. két perccel már eladtam a jegyeket – jelentős árcsökkenéssel persze – s azt hiszem, jó helyre kerültek. Kanadából egy hete hazaérkezett, igazi nagygenerációs rocker, színes, állógalléros bőrdzsekiben. Remélem, kellemes estéjük volt a barátnőjével.Másnap meglátogattuk a Párizsi Udvarban lévő 100 magyar csoda innovációs -kiállítást. S bár az első pillanatban pánikba estem, hogy én ebből semmit sem értek – nagyon belejöttem, és tényleg lelkesítő volt! Amelyek nekem a legjobban tetszettek: bútorok hullámkartonból, zöld sör, mely speciál likőrtől kapja élénk színét, alvásriasztós kormányhuzat, eldobható papírbili, H-labda (baromi nehéz vele betalálni, de nagyon okos játék), gyümölcskávé és számomra a leg,leg, leg….a mágnesfal! Ha valamit, akkor ezt fogjuk használni a konyhában.Aztán pedig csak a hó, csak a hó, csak a hó. Meg főzés-sütés, és barátok, kellemes este.Mára a férjem még betegebb, s belegondolva a holnapba, majd a keddbe s a szerdába, csak ennyit tudott mondani: `csendben, a túlélésre játszunk….csak ezt a három napot éljük túl!`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

budapest, 2009/12/20

21 dec 2009

`pest`Pest, reggel, az ágyból ….`pest2`…. és az erkélyről Majdnem igazi, gyermekkori tél van most!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

téglalap

20 dec 2009

Aki a téglalap alakú konyhát kitalálta, na, azt költöztetném egy ilyenbe. Hogy lehet ebben normálisan sütni, főzni?!Az előbb meg annyira csönd lett a hó miatt, hogy idehallatszanak a Keletiből induló vonatok füttyei. Szeretem, hogy minden lelassult és elcsendesett minden. Mintha nem is a Belvárosban laknánk.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

wurlitzer

18 dec 2009

Mielőtt összeházasodtunk, megegyeztünk abban, hogy csak olyan dolgot kérünk ajándékba, melyet mindketten szívesen látnánk a lakásban, s mely mindig a házasságkötésünkre emlékeztet minket. Ahogyan lenni szokott, az élet és a rokonok felülírták ezen vágyunkat, mi is elköltöttünk mindent, apróságokat vettünk csak végül. Majd jött a lakásvásárlás, a különféle mizériák, gyakorlatilag a túlélésre játszottunk csak. Minden nap megszenvedtünk mindenért, a nagy mélypont a nyár eleje, a július volt. Volt olyan pillanat, amikor közel álltunk ahhoz, hogy feladjuk a küzdelmet.  Mindenesetre sokat tanultunk belőle.Aztán elkezdtünk másképpen gondolkodni, más oldalról megközelíteni a dolgokat. Úgy néz ki, lassan rendeződik körülöttünk minden. De, akinek mindez köszönhető, s aki soha egyetlen pillanatig sem adta fel azon álmunkat, melyben megegyeztünk: az én csodálatos férjem volt. Ő megígérte akkor, hogy lesz nekünk még wurlitzerünk, és ma lett! 😀Ezt kaptam karácsonyra! Egyelőre még nem térek magamhoz, meg el sem hiszem hogyan, de nagyon-nagyon szépen köszönöm! IMÁDLAK!`DSC01624` `Pöttyös

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

logisztika

17 dec 2009

Férjem hív, hogy csak most tudott elindulni, mert eddig melegítette az autó zárját, majd a kölcsönkért jégoldóval kiolvasztotta. Javaslom neki, hogy hazafelé akkor guruljon be egy benzinkúthoz és vegyen jégoldót. Mire felháborodással vegyes hangon közli, hogy `de, hiszen van nekem olyan!`, majd a kérdésre, hogy hol, így felel röhögve: `Az autóban!`Na ja, a logisztika meg a férfiak….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Szabó Lőrinc: Esik a hóSzárnya van, de nem madár,repülőgép, amin jár,szél röpíti, az a gépe,így ül a ház tetejére.Ház tetején sok a drót:megnézi a rádiót,belebúj a telefonba,lisztet rendel a malomba.Lisztjét szórja égre-földre,fehér lesz a világ tőle,lisztet prüszköl hegyre-völgyre.Fehér már a város tőle:fehér már az utca,fehér már a puszta,pepita a néger,nincs Fekete Péter,sehol,de seholnincs másfekete,csak a Bodrikutyánakaz orrahegyeés reggel az utca, a puszta, a néger,a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péterés ráadásul a rádiómind azt kiabálja, hogy: esik a hó!`kar8`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűségében az `einmal ist keinmal` – filozófiájáról is ír, vagyis ami egyszer történt meg, igazából meg sem történt, mert nincsen súlya, a parmenidészi világképben könnyűnek találtatik, szemben az ismétlődő nehézzel.Ám, ha ezt az egyszer megtörténtet nem történelmi síkon, hanem egyénin vizsgáljuk, megfordul a könnyű és nehéz. Voltaképpen ez a dinamika tartja egyensúlyban a világot. Erre épül rá az `ess muss sein!`, az így kellett történnie, mely a véletlenszerűséggel nem számolva ok-okozati és teleologikus történésekre osztja fel az eseményeket, így mindennek, még a legapróbb cselekedetnek is súlya van, vagyis nehéz. Ezt a nehezet kellene átfordítania az embernek könnyűvé.Kundera logikájával haladva,  így a rémálmoknak például  semmi értelmük nincs. Amire vonatkoznak, egyszer történt meg, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, azóta minden szerencsés véget ért, hál`istennek. Azonban a félelem attól, hogy ismét megtörténhet ott maradt az agyban. Nappal esélye sincs a felszínre törni, de éjszaka a tudatalatti garázdálkodni kezd és rémálmokat generál.Kérdés: hogyan lehet ezektől megszabadulni?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

becsomagoltam

15 dec 2009

Kényszerű szobafogságom és a fuldoklás ellenére igyekszem kellemesen eltölteni az időt. Az alábbi csomagolásokat ma készítettem: maradék, tört karácsonyfadíszből, egész éven át gyűjtögetett virágkötöző- és díszítő madzagokból, szép újságpapírból, kidobásra ítélt ruhákról megmentett selyemszalagokból, termésekből. Lehet vitatkozni az ízléseken, pofonokon;  nekem tetszenek, mert én `alkottam` őket. `ajandek1``aj3``aj5``aj6``aj7``aj8``aj10`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

farm

15 dec 2009

Tegnapi igen rövid sétámon – miután pénteken voltam legutóbb friss levegőn – a következő beszélgetésnek voltam tanúja. Három személy: egy lány és egy fiatal pár női- és férfitagja.  A lány számon kérte a fiatal páron, hogy hiába hívta őket péntek este a megbeszélt borozgatásra, a telefont senki sem vette fel.Fiatal pár női tagja – bocsánatot nem kérve – ezt felelte: `Jajj, meg kellett etetnem a teheneket a farmon! Gábor, meg a másik gép előtt ült és éppen a karácsonyfára gyűjtögetett díszeket!`Lehet, hogy korlátolt vagyok, de felnőtt emberek közösségi programok helyett ne a net előtt üljenek és Farmville-t meg egyéb ökörségeket játszanak! Eszem megáll….virtuális tehenek. Ehh….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mogyoróvaj

09 dec 2009

Mikulásra kaptam lippitől mogyoróvajat. Régen vágytam rá, még sosem kóstoltam, pedig minden amerikai filmben vagy regényben feltűnik ezen `kellék`.Életem egyik legnagyobb csalódása, annyira borzalmas… egy álom tört két perccel ezelőtt darabjaira.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Sokáig gondolkodtam a csibike által nekem dobott kérdésen, de az én karácsonyi listámon továbbra is csak egyetlen kívánság áll, hogy a férjem hozza haza végre a gitárját és játsszon nekem rajta blues-t 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

varrónőt keresek!

09 dec 2009

Nem vagyok a gombok és cippzárak nagy barátja, így elég gyakran szorulok az olyan apróbb munkák elvégzésénél szakszerű segítségre, mint például a cippzárcsere vagy nadrágfelhajtás.  Amíg vidéken éltem ez nem is volt igazán gond, a helyi varrónő egy nap alatt megoldotta a problémát. Amikor elköltöztem a szüleimtől, s ritkábban kezdtem hazajárogatni, akkor összegyűjtögettem, majd egyszerre elvittem neki, s a hétvége alatt mindent rendbe tett.Azonban mióta havonta vagy másfél havonta egyszer jutunk haza, ez komoly gondot jelent. Nincs állandó varrónő, szabó, akihez járhatnék, mert teljesen kiszámíthatatlanok. Ezek számukra apró munkák, alig akarnak belekezdeni. Pedig ha tudnák mennyit lehet ezekkel az apró munkákkal keresni…Október végén találtam az Astoriánál egy szabót. Farmernadrágban kellett cserélni cippzárt, négy napra vállalta – mint sűrgősségi munkát, ezért felár jár ugye – 1800 ft-ért. Lehidaltam, de kifizettem, mert esküdözött égre-földre, hogy olyan cippzárt tesz bele, amely strapabíró, nem megy tönkre azonnal. Két és fél hetet bírt a hiperszuper cippzár, így tegnap megkértem a férjemet, hogy egy másik nadrágommal együtt adja be megcsináltatni. Gondosan, még a múlt héten beszereztem mindkettőbe a cippzárt, megnéztem, hogy valóban jó minőségű legyen.Lippi tegnap felháborodva telefonált, hogy a két nadrágért 3600 Ft-ot kértek el tőle. Ma én mentem a nadrágokért, melyek még nem voltak készen. Közben megérdeklődtem, hogy vezesse már le nekem papíron, hogyan lehet hogy mind a két alkalommal ugyanannyit fizettünk, holott az egyiknél én adtam a cippzárokat. Továbbá miért nincsenek készen, ha felárat fizettetett a férjemmel a gyorsaságért? Mire közölte, hogy  ő nem szorul rá az én pénzemre, vigyem máshová. Ühüm, mondtam én nyugodtan, ez valóban így lesz, csak még előtte a Fogyasztóvédelemhez és az Iparkamarához fordulok. Ekkor elhallgatott, és dolgozott tovább. Majd a végén a kezembe nyomott 400 ft-ot, annyit, amennyibe szerinte a két általam vitt cippzár került. Azt hittem, a fejéhez vágom.A sürgősségi felárat nem adta vissza. De, lemértem: 14 perc munkával keresett 3500 ft-ot. Nekem ehhez  két és fél órát kell dolgoznom.Szóval, keresek varrónőt, szabót, aki megbízhatóan, gyorsan és pontosan dolgozik. Gyűlölöm ezt az egészet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

káróminta

06 dec 2009

A férjem ma megkért, hogy holnap – ha jobban leszek – kísérjem el kárómintás pulóvert vásárolni.Miután a múlt héten kifejtette, hogy ehhez még nem érzi elég öregnek magát, így egyelőre nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel 😀Jelen pillanatban így néz ki a kárómintás-projekt 🙂 (vagyis én estem szerelembe ezzel a cipővel, s lippi még nem vett magának pulóvert)`újcipi`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Ma reggel rohantam, hogy elérjem a HÉV-et, majd mikor megkönnyebülten hátradőltem, hogy `jajj, de jó, megvan!` – elindult a másik mellettem, ugyanis elnéztem a vágányt. De, ezen még túltettem magam.Ma reggel 9.10-kor a jobb  combomra borítottam a forrásban lévő teát. A telefonom nem működött (éljen a Tré), pénz nem volt nálam, jeget, kenőcsöt nem találtam, a nadrágomból facsarni lehetett a vizet. Egyébként teát akartam csinálni, hogy ne fájjon annyira a torkom.Megtanultam ismét Matávval telefonálni, hála hihetetlen memóriámnak a közel négy éve nem használt kód eszembe jutott. Pénzt kértem kölcsön, közben locsoltam magamra a hideg vizet, és taxit hívtam. Mire megjött, lett Fenistil és jég is. A taxi hátsó ülésen egy hatalmas adag füzetborítóba csomagolt jeget a combomhoz szorítva, csöpögő nadrágban jöttem haza, mely még mindig csuromvíz.A dolgok már csak ilyenek. Ha Murphy beindul, nincs mit tenni. Vannak napok, melyeket ki kellene hagyni, és ez a mai ilyen.Egyedüli vidámságot a fájdalom mellett az jelentette, hogy talán elindul valami a Síp utca-Puskin utcai gyalogátkelő-hely ügyében. Ez az, amelyet szinte naponta használok, s amelyen 11mp alatt kellene átjutni. Én általában a feléig érek el, mikor már ismét piros a lámpa. Szerencsére az autósok tudják ezt, így várnak egy picit elindulás előtt. Egy időben állandó kérelemmel bombáztuk az önkormányzatot – de annyira sem méltattak, hogy válaszoljanak. Most viszont, köszönhetően Fleischer Juditnak, valami elindul. Remélem.`Budapesten, a hat sávos Rákóczi út egyik gyalogátkelőjén rendezik pénteken délután a `Zebrajt` elnevezésű futóversenyt.A megmozdulással fel akarják hívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy a többsávos, nagy forgalmú fővárosi utakon mennyire rövidek a gyalogosok számára biztosított átkelési idők, így a mozgékony fiatalokon kívül szinte minden gyalogos veszélyben van, aki használja ezeket – mondta a Független Hírügynökségnek pénteken Fleischer Judit szervező. A Rákóczi úton, a Síp utcát a Puskin utcával összekötő zebrán, pénteken fél háromtól startolnak a rajtszámozott versenyzők. Ezen az átkelőn időmérő mutatja, hogy a hatsávos úton 11 másodpercük van a gyalogosoknak az átjutásra. A versenyzők is időre teljesítik a `távot`. ` Fleischer Judit a megmozdulás egyik szervezője szerint az akcióval egyrészt fel akarják hívni a döntéshozók figyelmét a városszerte tarthatatlan állapotokra és az életveszélyre, másrész az autósok figyelmét arra, hogy a gyalogosok nem másodrendű résztvevői a közlekedésnek.(forrás: Hírszerző)`39314_8`(Fotó: Magócsi Márton, Hírszerző)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Miután nem sikerült dűlőre jutnom a koktélruha ügyében, gondoltam adok egy esélyt a véletlennek, hátha szembejön velem egy olyan, amely tetszik is, igazítani sem kell. Meg egyébként is nadrágokat, felsőket kell vennem, mert erőteljesen hat rájuk a szecessziós dekadencia. Így vezetett utam ötletszerűen Pest egyik legforgalmasabb terén álló, még a szocializmusból itt maradt, `gyönyörű` műanyag borítással fedett nagyáruházába, a nőiruha- osztályra.  Ahol is rövid, ámde viharos kapcsolatba kerültem a Vásárlók Könyvével, s megismerkedtem az áruház igen kedves és udvarias igazgatónőjével.Úgy gondolom, hogy a válság mindenkit érint, így egyetlen üzlet sem engedheti meg magának a következőket: – hárman öltöztetni egy próbababát, míg két másik eladó  a `gyere kicsi rózsát szedni` – dallamaira dudorászik és tánclépéseket gyakorol. A próbababa megvárja őket, nem mozog, szerintem egy ember is elég ráadni egy piros pólót. Táncolni meg nem a munkahelyen, a vásárlói nagyközönség előtt kell.– ha megkérem a hölgyeket, hogy segítsenek nekem abban, hogy valahová lepakolhassam a télikabátomat, a táskámat, a szatyraimat, akkor ne az legyen a válasz, `hogy tartsa magánál!` Nem tudom magamnál tartani, mert ruhát választok, kezemben vannak azok is.– ha megkérem, hogy ugyan tegye már vissza helyettem a nem megfelelő méretet, mert a fentebbiek miatt tele a kezem, és újabbakat is szeretnék esetleg felpróbálni,  akkor ne kapjak ilyen feleletet, hogy `pakolja maga vissza, ahonnét elhozta!` Más helyeken vagy leadom a próbafülke előtt, vagy a hölgyek szépen visszaakasztják.– ha megkérdezem, hogy merre találom a Vásárlók Könyvét, kapjak választ, és ne ide-oda küldözgessenek, majd a többi eladó megvető tekintetétől kísérve ne kelljen könyörögnöm egy tollért, hogy kitölthessem.– ha meghallják, hogy kérem a Vásárlók Könyvét és megkérdezem a nevét,  ne akarjon azonnal segíteni. Akkor már ne. – ésatöbbi…Azért mentem oda, hogy pénzt költsek. Ha nekik erre nincs szükségük, majd megyek máshová. A forgalmas belvárosi nagyáruházban, mely még a szocialista időkből maradt itt – megállt az idő. Remélem, valaki meglátja benne a nagy ötletet, és szervezz oda a külföldieknek vásárlást, hogy megláthassák; lám, ilyen (is) volt a szocializmus!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

medve

03 dec 2009

Azért az elgondolkodtató, mikor a férjem – miután az adventi készülődés jegyében felolvasom neki naponta az Iskola a határon egyes fejezeteit – annyit jegyez meg a szöveg elhangzása után, hogy Medve Gábor egy sznob, és már tudja, hogy honnét eredeztethető bennem az ismeretlen wc-ktől való félelem 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csodavárás

02 dec 2009

– igazából engem az zavar, hogy már ahhoz sem veszem a fáradtságot, hogy a csodavárás izgalma eltöltsön –

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

eLL

02 dec 2009

Az a nagy helyzet, hogy épp az előbb hívott fel az Elle irodalmi főszerkesztője, hogy holnap estére meginvitáljon az Elle által szervezett, s egy éven keresztül lebonyolított az Év könyve – díjkiosztó gálájára, amelyre annó még a nászútunk alatt a könyvkritikákat írtam. Ez mind rendben is van, de a meghívó szerint a dress code koktélpartira szól. Mit vesz fel az ember egy koktélpartira???

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum