ugyanaz

30 nov 2009

Soha sem fogom megérteni, hogy nálunk nyugatabbra miért működik ugyanaz a rendszer, ami nálunk nem. Fizetek, igénybe veszem a szolgáltatást, majd távozom. Olyan egyszerű lenne a folyamat, simán levezethető három mozzanatos algoritmus – és mégsem megy. Megveszem 50 centért a szolgáltatást, kapu feltárul, Hakkle wcpapír, Hakkle nedves törlőkendő, papír kéztörlő – 135 forintért elégedett vagyok, nem kell dühöngenem amiért hülyének néznek, nem betegszek bele egy teljesen mindennapi tevékenységbe. Még a Hakkle, a minőség is belefért.Másik példa. Három nyelven vehetem igénybe a tájékoztatót, részletesen, ikonokkal ábrázolva – nem tudom elrontani. Kitáblázva rendesen, bedobom a pénzt, nem nyeli el, kiadja, érvényesítem, utazok – mindezt 240 forintért.Tényleg annyira nehéz ez?!Amin ledöbbentem, hogy a 8-10 éves kislányok magától értetődő természetességgel vásárolnak egyedül. Mamák sehol. Teljesen úgy néznek ki, mint a mini felnőttek: karon 6-7 ruha, felpróbál, választ, majd fizet. Mindenhol. H&M, Pimkie, Zara, Helly Hansen stb.  Ezzel a jelenséggel azért nálunk még nem találkoztam. Vagy tévednék?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ysl

27 nov 2009

Vannak dolgok, melyekre `meg kell érnie` az embernek, bizonyos életkor előtt a megvásárlása, a viselése egyszerűen nem jó. Ilyen például a férfiaknak a kárómintás pulóver, a Hugo Boss-cuccok, a mandzsettagomb és társai. Nőkre is igaz ez, szerintem. Egyszerűen vannak életkorfüggő dolgok.Ezek szerint azzal a parfümmel, amelyet tegnap kaptam a férjemtől – elértem egy bizonyos életkort és státuszt.Már csak a Chanel hiányzik. De ahhoz még nem érzem elég öregnek magam 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nem értem

25 nov 2009

Én tényleg nem értem az embereket, de komolyan. Ha nekem ír valaki, visszajelzek. Akár azt, hogy `bocs, nem` vagy `megkaptam, gondolkodom`, vagy azt, hogy `igen, köszönöm`. (Bár, Magyaroszágon a `köszönöm`-szót igen kevesek bírják kinyögni, inkább harapnák le előbb a nyelvüket…) De, olyat nem teszek, hogy nem írok vissza. 15 admin ment ki, ebből négyen reagáltak. A többi néma csend. Mindegy, én csinálom tovább, nem adom fel 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

van?

25 nov 2009

Vajon van összefüggés aközött, hogy az ombudsman vizsgálata alapján is arrogánsan viselkednek a bkv-jegyvizsgálók, s aközött, hogy ma reggel eggyel sem találkoztam, s nem kellett bérletet mutogatnom? Sőt, a korlátok is eltűntek, amelyekben birkamódra, egyesével kellett bevonulnunk…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

helyszínel

22 nov 2009

Mint nagy  C.S.I.-rajongó, mikor  hírét vettem, hogy jön a bécsi interaktív  kiállítás Magyarországra – extázisba estem.  Mikor nyilvánosságra hozták a jegyárakat, már némileg visszavettem a lelkesedésemből. De aztán úgy gondoltam, hogy a téli szünetben – mikor van alkalmam 10-15-ig elmenni, és nem is hétvége a maga kiemelt jegyáraival  – megtekintem. A héten azonban megtudtam, hogy december 19-e a kiállítás szervezői számára a magyar dolgozókkal ellentétben nem munkanap, hanem sima hétvége, ergó tripla jegyárral látogandó. S ami még elkeserítőbb: ha diákcsoportot akarnék esetleg vinni, akkor jó előre átutalással kell fizetni, ami röhej. Mi van, ha kifizetjük 30 főre, és tízen megbetegednek?! Vissza nem fizetik, ez biztos. Kár, pedig ha csak kicsit is rugalmasak, sok tanár vitte volna ide a diákjait azon a napon, melyen elméletileg dec. 24-ét dolgozzuk le, ami viszont a diákoknak már szünet…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

alkalmazkod

20 nov 2009

Ugye, az egyik szakdogámat a konfliktusok természetrajzából írtam. Alap, hogy a hivatalos szakirodalom szerint ötféle konfliktusmegoldási  egyéniség (stratégia) van: elkerülő, alkalmazkodó, problémamegoldó, versengő és kompromisszumkereső.  Most, hogy a kezembe került, megcsináltam az összes tesztet, melyet mellékelni kell hozzá. Azon nem is csodálkozom, hogy egyenlő találati arányom van a kompromisszumkereső és a versengő-típusban, mely elméletileg kizárja egymást – de, azon annál inkább, hogy egyetlen találatom sincs az elkerülő vagy az alkalmazkodó stratégiákban.  Pedig, ugye az evolúció és a faj, az egyed megmaradásának alapvető követelménye az alkalmazkodás….Inkább nem vonok le messzemenő következtetést. Ellenben mondom, hogy működik mától a www.maeztszerettuk.hu – oldal, hamarosan lesz sablonja is, szép, és elkezdem feltöltögetni a kapott szépségeket 🙂 Lehet küldeni továbbra is: maeztszerettuk@gmail.comAz eddig kapottakért hála és köszönet 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

minden nap kétszer

19 nov 2009

Nem értettük miért nőnek ennyire, de a  múltkor végül  véletlenül kiderült, hogy  a halak minden nap kétszer ettek,  és sunyin hallgattak róla. A halak is mondjanak le.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

2012

19 nov 2009

A mai nap után egy dologra vágyom: moziba menni és végignézni, hogy két óra harminnyolc percben Roland Emmerick vizuális orgiájában hogyan pusztul el a világ. 2012. Hadd jöjjön!Hol vagytok, négyméteres angyalok?![youtube Hz86TsGx3fc]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

is

18 nov 2009

Tegnaptól a férjem (IS) büszke iPhone-tulajdonos.  Azóta röhögök rajta megállás nélkül.  Huszonnyolc órája az élet medere másképpen folyik, a világ teljesebbé  és tökéletesebbé vált,  az eddig esetlegesen tátongó űr megszűnt. Most épp azzal szórakozik, immár órák óta,  hogy az iPhone bármilyen, éppen szóló zeneszámot képes felismerni, azonosítani, kiírni az előadó nevét, az album adatait, sőt azt is, hogy milyen mix! Ha technikai kütyükről van szó, minden férfiből kisgyerek lesz.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

freedom `90

17 nov 2009

`modellek`(photo by Elle)Cindy Crawford, Naomi Campbell, Linda Evangelista, Claudia Schiffer – állócsillagok a modellvilág egén. Annak ellenére, hogy mindnyájan elmúltak már negyvenévesek, a kifutók világát szépen átengedték az új csillagocskáknak, elegánsan nem versenyeznek egy húszéves, fiatal lány testével. De, jelen vannak. Tényleg, tudna valaki egyáltalán napjaink modelljei közül említeni? Kate Moss nem ér, egyébként pedig szupermodellek nincsenek ma már. Csak keskeny, penge ajkú, átmaszkírozott Mihalik Enikők, akiktől a hideg kiráz. Voltak olyan évek, (megkockáztatom a másfél évtizedet) mikor csak a fentebbi négy névtől volt hangos a divatvilág. Ők voltak az egymillió dolláros lányok. Az első modellek, akiknek a fizetése egymillió dollár felé emelkedett, akiket presztizs volt leszerződtetni, mert a nevük egyet jelentett az eladási csúcsokkal, divatházakat mentettek meg a biztos bukástól. A szupermodell-jelenség a 80-as évek közepén forradalmi változásokat hozott létre; a  divat- és a reklámipar véglegesen összeforrott, a piacok hirtelen óriásira tágultak, és irgalmatlan mennyiségű pénz özönlött a ruházati- és kozmetikai iparba. Ez volt az az időszak, mikor az elérhetetlen  helyett, melyet a filmipar jelképezett, a divat egyre inkább a megfizethető, ám mégis társadalmi megbecsülést, státuszt nyújtó termékek felé nyitott, ilyen volt például a dizájner farmerek kitalálása. Haute coutere-t képtelenség megvásárolni, helyette viszont kapható divattervező névjegyével ellátott farmer – melyet hús-vér, gyönyörű nők mutatnak be, akik életérzést sugallnak, illúziót: ha megveszed, te is ilyen leszel!Legszebb példája ennek Cindy legújabb húzása: a saját maga által kreált, megfizethető áron kínált cipőkollekciója.Persze, ki merne versenyezni Cindy Crawforddal például? Pedig szerintem a Shape your body! – fitnessprogramja, minden magára adó mai harmincas nő kelléktárában ott volt annak idején, imádtuk ahogyan a másfél literes ásványvizes palackokkal súlyzózik, s közben kedvesen csacsog. Mitől voltak ezek a modellek mások, mint az első csapat? Emberiek, közvetlenek maradtak (leszámítva Naomit, ám ő egészen kivételes életút), közben céltudatosak voltak, lehetett rájuk számítani. Mégis menniük kellett. Ezt kívánta az idő, s ezt kívánták a divatházak is. Nem ikonokra volt szükség a 90-es években immár, hanem jól irányítható tucatarcokra. A szupermodelleknek leáldozott. Napjaink sztárjai: Heidi Klum, Eva Herzigova, Kate Moss mind túl vannak a harmincon, Gisele Büdchent is már csak egy év választja el tőle. Ha neveket kutatok, ezek jutnak az eszembe: Stephanie Seymour a felejthetetlen esküvői ruhájával a November Rain-ből, Helena Christensen opálszemei  minden idők egyik legerotikusabb  tengerparti videoklipjéből, Christie Turlington, a mindig elegáns, Linda, Naomi, Cindy és Claudia!Ki gondolná, hogy a Freedom jövőre húszéves lesz?! Felettük nem múlt el az idő, maradtak olyan gyönyörűek, mint voltak. Nincs húszéves, aki velük versenyre kelhetne.Istenem, mennyire jó nők még mindig!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

végigbusz

16 nov 2009

Végigbusz. Ha tudod mit jelent, feltehetően földim vagy.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

para

14 nov 2009

A h1n1-gyel kapcsolatos félelmeket a legszebben pedig az igazolja, hogy  ma, mikor rosszul lettem a munkahelyemen s a hazajutáshoz taxit kellett igénybe vennem, a sofőr belehallgatva a férjemmel történő telefonbeszélgetésbe, azonnal felállította magában a diagnózist: iskolából jövök, lázas vagyok ergó csak h1n1-em lehet, majd erre rá is kérdezett. Mondtam, hogy szerintem nem, de ez nem nyugtatta meg.Onnantól kezdve páni félelem uralkodott el rajta, legszívesebben kitett volna az autóból,  vagy felhúzza a nem létező üvegablakát. Röpke húsz perces közös utazásunk arra épp elég volt, hogy meggyőzödjön arról: igaza van a háziorvosának, ő a veszélyeztett csoportba tartozik, főleg ha a reptérről érkező külföldiekkel kerül kapcsolatba – így, miután engem hazafuvarozott, rohant a patikába a vakcináért. Még szerencse, hogy a házunk alatt van a gyógyszertár.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kisdolog?

13 nov 2009

Magyarországon, 2009-ben még mindig kockázatos vállalkozás nyilvános WC-t használni. Ezek a helyek,  ahogyan nevük is mutatja: mellékhelyiségek, melyeknek valóban mostoha sorsot szánnak az üzemeltetők, már a megközelítésük is körülményes: bokáig áll a folyosón a víz,  a vakolat leperegve, falra kenve némi salakanyag, a szemetesek büdösek és teli vannak, a csövek rozsdállanak, a BAC dezodor rovarirtó szaga lengi be őket, és  elmaradhatatlan `kellékük` a szerencsétlen néni, aki egész nap kénytelen mindezt elviselni. Jobb érzésű nő be nem teszi a lábát egy ilyenbe. Ha mégis nagyon muszáj, imádkozik, hogy csak most ne szedjen össze semmilyen fertőzést, ne hányja el magát a kosztól, a szagoktól, ne kerüljön a tüdejébe a penészből – élje túl, és felejtse gyorsan el, hogy valaha is ott járt.Azt hinné az ember, hogy ezt csak a kevésbé forgalmas helyeken lévő WC-s nénik engedik meg maguknak (egyszer látogassatok el a Margit híd tövénél lévőbe….)  – de, nem. A napokban mély megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a Blahán lévő nagyáruház mellékhelyisége is egyszerűen az undorító kategóriába tartozik. Megkímélek mindenkit a képek látványától, de egyszerűen nem megy a fejembe, hogyan lehetséges ez. Akármerre járunk a városban, a helyzet sehol sem jobb. Az utcaiak zárva, vendéglátóhelyire csak fogyasztás fejében engednek be, más nem is jut most hirtelen eszembe. Maradnak a mekik, burgerkingek, no meg a plázák mosdói. Komolyan, egy magát `világvárosnak` tituláló helyen elfogadható mindez? Mit mond egy külföldi, ha mindezzel szembetalálja magát? Rendszerváltáskor, a szabadság mellett,  az utazót érő élmények közül számomra az egyik legkatartikusabb az osztrák autópályák wc – ivel való találkozás volt. Tisztaság, tisztaság, tisztaság. Kéztörlő- és szappanadagaló, nem smirgliszerű papír, illat, sőt, cserélhető és eldobható műanyag ülőke. Mindez elfogadható áron, melyet vásárláskor levontak a fizetendő árból. Nálunk miért csak az osztrák benzinkutaknál van ilyen? Miért nincsenek normális, tiszta nyilvános wc-k?S akkor azon még nem is dühöngtem, vajon miért terveznek ugyanannyi WC-t férfiak számára mindenhol, holott ők negyedannyi idő alatt végeznek?  A WC előtt kanyargó nők sora megvan mindenkinek? S az, mikor a nők elunva a várakozást, birtokba veszik a férfimosdókat is?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

libatrauma

11 nov 2009

Miután az előbb gondolatban végigettem legalább öt étterem teljes Márton-napi menüsorát, gondosan kihagyva mindenhol a ludaskását, mert abban belsőség van, majd végigkóstoltam képzeletben négyféle karcos, murcis újbort – a lúdláb tortától már rosszul lettem. Kiballagtam hát a konyhába, s kulináris tobzódásomat mamám-féle birsalmasajttal, és sok-sok dióval fejeztem be. Állítólag idegnyugtató. Közben eszembe jutott a nagymamám által  a sok-sok eladásra tömött kisliba francia piacra, ott, a tehénól mellett. Mi soha, egyetlen libát sem ettünk meg. Ők meg, istenem, mennyit dolgoztak mindig. Hol volt még akkor a beaujolais, a libamáj- terrine, meg az összes többi úri huncutság?! Nyámnyilák vagyunk, ez az igazság.A libákat egyébként utáltam. Mindig megkergettek az udvaron. Bosszút kell állnom rajtuk, legalább egy libacomb erejéig. A traumát csak így lehet gyógyítani!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kőleves

10 nov 2009

Aki ismer minket, pontosan tudja, hogy meg lehet velünk jelenni elegánsabb helyeken is, nem köpünk az asztalra, volt gyerekszobánk, s meglehetősen gálánsak és nagyvonalúak szoktunk lenni borravaló szempontjából. Így volt ez tegnap is. Finom volt a kaja, kellemes a hely, bár semmi extra, de lippi a szokásos tíz százalék helyett itt is húsz százalékot adott. Mosolygunk, távozunk, mikor a bejárati ajtón belülről! A/5-ös nagyságú, kézzel írott papírcetlit pillantok meg, rajta a szöveg: `Kedves Vendégeink! A kiszolgálásért 10% szervízdíjat számolunk fel, mely benne van a fizetendő árban!`Engem felháborít ez a vendéget semmibevevő magatartás. Az, hogy eszükbe sem jut, hogy talán visszatérnék ismét, és nemcsak az egyszeri haszont kellene lenyúlni, hanem odaszoktatni az embereket. Mert akárhogyan is számolom, az ebédért az árán kívül még 30% (!) borravalót fizettünk, amit soknak érzek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Mesél a bécsi erdő

09 nov 2009

Ha egy sötét színpadon csecsemőcsontváz fehérlik a játékbolt kirakatában, abban a darabban előbb vagy utóbb a dramaturgia szabályai szerint tragédiának kell bekövetkeznie.  Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című darabjában azonban nem egy, hanem tragédiák sorozata zajlik a szemünk előtt, emberi sorsok hullanak szilánkokra, miközben szétesik, apró darabokra szakad a kor is, mely meghatározza a bennük élők sorsát. A korszellem, ugye. A dezilluzionizmus, az üresség, a hullás, a hanyatlás kora. Lehetne szép nosztalgia is a Monarchia iránt, vágyakozás a boldog békeidők hamis illúziójára, de ezek az emberek annyira nem érzik a változást, hogy elkerülhetetlen a pusztulás. A jelképes fehér fal, melyet nekik kellene tartalommal megtölteni, ezen az estén, ebben a korban üresen marad – mindent ellep a szürkeség, az egyhangúság.  Pedig nem ezt várnánk, itt a Duna mellett, Strauss andalító dallamai közben, a bécsi erdő árnyas világában. Inkább könnyedséget, boldogságot, reményt. Ebből itt ma este semmi sem lesz, mondhatnánk Esterházy szavaival – és akkor közel járunk az igazsághoz. Helyette  szánakozunk Mariann-on, aki hirtelen fellángolásában mindent elveszít.  Élete álmát, a mozgásművészetet a Maxim aktplasztika – jelenetében megvalósítja, de ehhez hasonlóan minden az ellentétjére fordul életében.Végigjárja a szenvedés minden körét, s mikor tragédiájában felmagasztosul, csak áll magába roskadtan a színpadon, s még nincs magánál. Gyűlöljük  a lóversenyező, jellemtelen Alfrédot, undorunk a hentes vőlegénytől,  hányni tudnánk a kis Hitlertől, megvetjük az apát (Tündérkirály, micsoda irónia a névválasztásnál!), és meg tudnánk ölni a nagymamát a vele szimbiózisban élő lányával együtt, akik képesek megölni egy kisfiút merő kényelemből! Az egyetlen reményteli szereplőnk Valerie, aki a józan észre hallgatva, csak úszik a felszínen. Magányos, sérült, sértett ő is, de ő legalább viszonylag jól jön ki az egészből. A nyolcadik kerületi bécsi erdő nem mesél szép meséket. Vagy ezek a mesék jól kezdődnek, mégis rossz véget érnek. Mint a darabbali, szép, színes, jelképes játéklabda, melyet mint az illúziókat a szerző,  késsel szaggatnak szét.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

i love chopin

06 nov 2009

Fél háromkor kiléptem a kapun, épp elhúzott előttem a villamos. A következő tíz perc múlva indult, amellyel utaztam egy percet. (Igen, sétálhattam is volna, de gyógytesi után mozogni is alig bírok, nemhogy lófrálni.) Megérkezésemkor még integethettem a hévnek, majd vártam újabb tíz percet, utaztam kettőt. A metrót is lekéstem, újabb hat perc várakozás, azzal utaztam három percet. Összesen utazással  hat percet töltöttem, a várakozással huszonhatot. Ha nem lenne bérletem, ehhez három jegyet kellett volna elhasználnom, azaz közel ezer forintot. A GPS szerint a két úticél között 3,8 km van, ezt autóval pályán kettő perc alatt meg lehet tenni.  Városi forgalomban nem tudom mennyi lenne.Egyre jobban hajlok rá, hogy kell egy autó.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

igen vagy nem?

05 nov 2009

Holnap reggel tízig el kell döntenem, hogy oltassak h1n1 ellen vagy sem – de, az ellentétes hírek miatt teljesen elbizonytalanodtam. Mit csináljak?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kandúr

04 nov 2009

Bár tavasszal még  a csont és bőr lénye és a kiálló bordái miatt aggódtunk, Eddie ősz végére belehúzott. Hazalátogatásunkkor egy duplájára hízott igazi kandúr fogadott, óriási fejjel, igen puha és sűrű szőrrel, és tavaszig kitartó kétcentis zsírréteggel a bőre alatt. Ha őt fogadjuk el kiindulási alapnak: igen hosszú és kemény tél lesz 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

one night only

03 nov 2009

Ő volt az, aki miatt lippivel szóváltásba kerültem. Mikor meghallottam, azonnal libabőrös lettem, beleborzongtam a One night only-ba, míg a férjem  lazán ennyit szólt: ` Az első körben fog kiesni, akármilyen tehetséges.` Indoklásképpen azt hozta fel, hogy ebben a műsorban az számít, mi tetszik a szélesebb nézőközönségnek, s kevésbé, hogy nagyszerű sessionzenész lesz majd belőle 100-150 fős kis klubokban. Neki lett igaza. Szomorú, hogy kik jutottak tovább. A nép egyszerű gyermeke, az üvegütősök meg a riszagép, az ezer fogával. Bloá…Azért is  Balogh Brigi! Remélem, látlak még sokszor. [youtube Jv68VaddeI4]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Böbe

02 nov 2009

`bobe21`Böbe Eszpresszó. Az `elit`. A faluban akkor még csak két italoshely volt – nem úgy, mint ma – a falu két átellenes végén, a főutcán. A Böbe volt a `menő`, ahol fagyit is lehetett kapni, ötvenfilléres vanília-, csoki-, és puncsfagyit, választék ennyi volt, hozzá ittuk az üveges Pepsit, a felnőttek a habos kávét, pultból alumínium merőkanállal a konyakot, a féldecit. Igazán különlegessé a wurlitzere tette, Kovács Katival, Harangozó Terivel, Aradszky Lacival. Cigarettafüstös, farácsos, sötét hely.  Ma már idejétmúlt, cégtáblája is megkopott – nem tudtam magam rászánni, hogy belépjek…maradjon meg az illúzió.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fésülködőasztal

02 nov 2009

1. Kaptam Tinkmarától `i love your`- blog `díjat, köszönettel fogadom, nagyon jólesik, és mindenkinek tovább adom, akit olvasok 🙂 2. Nezsike is megörvendeztetett azzal, hogy hétfőn mi okozott neki örömöt. Ha két hét múlva elindul az oldal, mindenki láthatja majd, addig a kettőnk titka : )3. Jó hírként mondanám, hogy megnyílt a Speedy Diner, végre, szerintem a héten elmegyünk :)3. Tizennégy éves koromban kaptam egy fésülködőasztalt, immáron most húsz éves. Ma visszakerült hozzám, úgy áll a hálószobában, mintha mindig is itt lakott volna. Jó érzés ránézni, és esténként most már tudok nagyon nőisen sóhajtozni, miközben a hajamat fésülöm 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum