marlenblog

papucs orrán pamutbojt

13 szeptember
2hozzászólás

marokkó

Hosszú-hosszú évek alatt építették, mégis recsegni-ropogni kezdett, s ledőlni látszott. Felmerült a kérdés, vajon rombolják-e le, tákolmány-e csupán avagy renoválják-e inkább? Érzések kapcsolódtak hozzá, folyton felmerülő emlékek,  jók és rosszak egyaránt – nem volt egyszerű a döntés.Bárhogyan kezdtek mégis hozzá, egyre jobban ingott. Mintha egy kiváló marokkó-játékos játszana velük is, aki annyira profi, hogy bármit megtehet. Nem értették mi történik velük, ők irányításhoz voltak szokva, nem láthatatlan akarat, kiismerhetetlen körülmények bábjaiként létezni. Idegen volt tőlük ez a létforma. Próbálták tervezgetni ők maguk is, kiváló sakkjátékossá képezték ki magukat, hadvezérek irigyelhették volna meg stratégiai terveiket – mégsem ment.Aztán hosszú-hosszú idő után arra ébredtek, hogy egymásra vannak utalva. Kiegészítették egymást, a lobbanékonyságot nyugalommal, az apátiát csakazértis akarattal ellensúlyozták. Máshová helyezték az addigi hangsúlyokat, rangsort állítottak fel; már nem akartak egyszerre mindent. A legambivalensebb, legképlékenyebb anyagot használták fel, hogy megszilárdítsák: az időt.  Meg kellett tanulniuk türelmesnek lenni,  s ez járt a legnagyobb szenvedéssel és lemondással.A renováláshoz erre van a legnagyobb szükség, de az eredmény csodálatos. Lassan kilátás is nyílik majd abból a toronyból. Távlat.

 

2 hozzászólás to “marokkó”

  1. Paloma Negra szerint:

    ismerem ezt a játékot:(

  2. marleen szerint:

    utálom ezt a játékot:)

Place your comment

Please fill your data and comment below.
Name
Email
Website
Your comment