kvantumia

Életemben először a kvantumfizikáról a.-tól hallottam, a gimiben. Ő fizika tagozatra járt, heti 10 órában, és harmadiktól az egyetemen is voltak óráik, végül már a szombatokat is ott töltötte. Emlékszem, mikor az egyik világmegváltó szalonnasütős éjszakán, a Hernád partján elsuttogta a tételeket. Simán bolondnak tartottam, mikor energiamezőkről, nanorészecskékről,  a parajelenségek tudományosságáról, a véletlenek tudatosságáról,  EPR-paradoxonról és a hullámfüggvény összeomlásákor keletkező emberi kreativitásról  hadovált.Akkoriban engem maximum a ruhák, a zene, a filmek érdekeltek.Történhetett vele valami, mert hirtelen felhagyott az egésszel, és a közgázra jelentkezett. Mikor rákérdeztem, csak vállat vont, én pedig nem firtattam. Aztán el is távolodtunk egymástól.De, nemcsak vele nem tudtam mit kezdeni – a hívőkkel sem.Legszebb példa erre nagymamám. Az ő hitében nem volt helye a kételynek, logikai bukkanókon filozó racionálitásomon csak nevetett, mondván, majd egyszer megértem: akkor már nem kérdéseim, csak válaszaim lesznek.Majd jöttek mások az egyetem alatt és után még pár évig, akik szintúgy hittek, csak már ezoterikának hívták.  Ezen ismét csak nevetnem kellett, hogy `terike, terike!` Későbbi `szakításunk` egyik legfőbb oka volt, hogy én nem hiszek semmiben, emiatt cinikusnak tartottak.Én viszont tudtam, hogy jóval előrébb tartok a tapasztalatszerzésben, mint ők, s azok a szenvedések, melyeken én már keresztülmentem, rájuk még csak most várnak.  Sajnos, igazam is lett. Őket akkor jóval keményebben sújtotta az élet, s mikor rákérdeztem, hogy na, hiszel-e még ezek után is? – habozás nélkül felelték, hogy persze, mindennnek megvan a maga oka, semmi sem történik véletlenül. A fejem fogtam ettől a hozzáállástól, pedig nekik valószínüleg így volt könnyebb elviselni. Mindannyian túlélő-típusok voltak, én pedig sosem voltam küzdő, eleve lemondtam minden erőfeszítésről.Pár év `nyugalom` következett. Jókat mosolyogtam a négyméteres angyalokról szóló történeteken, 2012-n, az energia kiáradáson, El Camino-n, meg a többin.Aztán elolvastam a Shambala-t, meg A vonzás törvényét. És akkor eszembe jutott a., aki ugyanerről beszélt, csak tudományos oldalról megközelítve. Egyelőre még a jövőről szóló `leírások` kötnek le, úgy olvasom, mint egy érdekes sci-fit. De, elkezdtem gondolkodni rajta. Mi van, ha tényleg összekapcsolódnak a kibocsátott rezgések, és a hasonló hasonlót vonz elve alapján én magam vonzom be az életembe ezt a rengeteg negatív dolgot? Azóta próbálom magam tudatosan távoltartani olyan dolgoktól, melyek tudom, hogy csak fájdalmat okozhatnak.  Magamban helyeslek, mikor az elsavasodásról ír, bár úgy érzem, képtelen lennék vegetáriánus lenni, csak hasznos tápanyagot magamhoz venni. Még mindig röhögök sokszor, de már tudatosan igyekszem alakítani a véletleneket, választani a párhuzamos lehetőségekből.Szóval, nem tudom.  Majd meglátjuk.

7 thoughts on “kvantumia

  1. 'Azóta próbálom magam tudatosan távoltartani olyan dolgoktól, melyek tudom, hogy csak fájdalmat okozhatnak. '—hmm..ez alatt mit is értsz konkrétan?:))na alvadok:)

  2. Azért ez elég nehéz lehet, nem? Ha tudom, hogy elesek, leülnék előtte. De nem tudom.

  3. nem, Zita, félreértesz. itt nem előre tudásról van szó, hanem arról, hogy használjuk az ösztönös megérzéseket, amelyeket elnyomsz tanulás útján. visszagondolva: mindig akkor döntöttem jól, mikor az ösztöneimre hallgattam.

  4. Érdekes, én mindig irigyeltem azokat, akik gyermekien naivan tudtak hinni valamiben és soha nem akartam őket lebeszélni.

  5. Hm, nem tudom, vannak-e egyáltalán olyanok. Vagy már túlképzettek vagyunk, és teljesen eltüntek. Próbáltam visszaemlékezni, hogy valaha tettem-e valamit úgy ösztönösen. Talán a gyerekért való harc az az volt, ott nem gondolkodtam, mérlegeltem, szembe mentem minden orvosi véleménnyel.

  6. A gyermeki naivitásnak titulált hit és megérzés nagy kincs, s csak kevesenek adatik meg ebben a besürüsödött, megkövesedett világban, de már 'fejlődik' az emberiség.Zita, ha kerültél már vészhelyzetbe, s magad sem tudtad később a magyarázatát, hogy kerültél ki belőle, hogyan oldottad meg egy villanás alatt, akkor bizony tettél. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.