mazo

Sosem fogom megérteni, vajon mi motiválja azt az embert, aki nagy örömmel üdvözöl, mikor meglát, leül velem szemben; majd egyetlen szó sem hagyja el a száját magától…Húsz percen keresztül titokzatos mosollyal ül, kényszerkérdéseimre egyszavas válaszokat ad, azok is eldöntendőek – hogy a beszélgetés menete teljesen megakadjon. Közben kétségbeesetten próbálok előhívni sztorikat, amelyeket mesélhetnék, kitalálni kérdéseket, hogy ne álljon be a kínos csönd. Ő persze semmit sem kérdez rólam. S marad a düh,  a bosszankodás, hogy mennyi mindent lett volna jó meghallgatni, elolvasni vagy egyszerűen csak nézelődni a megtett út alatt…s ráadásul még meg is sértődik, amikor lerázom, hogy a másik irányba megyek…Mi vagyok én: mazochista? Vagy csak illemtudó?Irgalmatlanul fárasztó tud ez lenni…

One thought on “mazo

  1. Ahh, az ilyen emberek jol feladjak a lecket.Es meg Te erzed magad kinosan..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.