veszprém

Mikor belépek a hálószobába, mindig elfog a péntek esték nyugalma. Lelassul a pulzusom, lassan kikapcsol az addig folyton pörgő agy. Hazajőve csak állok a teraszajtóban, nézem a lenn hömpölygő várost, s eszembe jut Veszprém régi kollégiumi épületének hűvössége, hatalmas terei. Szerettem Veszprémben lenni. Minden ott töltött hétvége kiszakadás volt a valóságból, a mérhető időből. Veszprém […]

dobverők

Időnként lippi lazán megfeledkezik arról, hogy ő gourmand és nagyon jól főz, és bevásárol mindenféle előkészített kaját. Nem tudom mikor vehette a sajtos-zöldséges dobverőket (itt gondolom a dobos-múltja is feltört benne ösztönösen), de az étel nevével ellentétben még nem sikerült rájönnöm, hogy ez milyen kaja. Ígéretesen hangzik: Cheddar-sajt, kukorica, brokkoli, sárgarépa – de, ezen ígéretét […]

ingyenes

Mivel az előző tulaj gyakorlatilag a teljes háztartását itt hagyta a lakásban, tele vagyunk cuccokkal. Ez részben jó, mert például nem kellett most, első körben szekrényeket, ágyakat venni – részben rossz, mert mozdulni sem tudunk tőlük. Úgy döntöttünk hát, (mivel mindkettőnknek már volt egy-egy komplett háztartása, mikor összeköltöztünk (lippi sok cucca még mindig raktárban van […]

sörét

Brokkoli volt ma, sok-sok borssal. Este meg KEA ugrott fel, aki vegetáriánus: ehet brokkolit. Egyszer csak felkiált: `Sörét! Sörét!`Nem tudtam hová tegyem eme kijelentését, hiszen tudtommal nem vadasan csináltam a brokkolit. Viszont a fűszerezés óta hiányoltam a borsszóró kupakját, amely valóban úgy néz ki, mint egy sörét.Végre meglett. Csak épp belesütöttem a brokkoliba. Csőben sült […]

“nem vagy szingli!”

Alapjáraton is olyan voltam mindig, hogy mindent megszerveztem, elintéztem. Azonnal. Soha nem tudtam várni. A türelem sosem volt az erősségem, de tudtam, hogy nő vagyok – vannak hát olyan dolgok, melyeket egyszerűen nem illik, hogy megcsináljak, mert a férfiú önérzetet sértem meg.Azonban kizárólagosan csak olyan férfiakkal sikerült megismerkednem, akik nagyszerű emberek voltak (annyira azért mégsem) […]

daru

Azért irigylem a kutyát, hogy egy teljes napot el tud azzal tölteni, hogy ágyon hasalva bámulja és morogja az építkezésen dolgozó óriásdarut:) és közben teljesen komolyan veszi magát, hogy ő fontos feladatot lát el:D

panoráma

A nappali teraszáról látható a Zsinagóga, s vele az is, hogy mennyire tönkre tették ezt a területet…remélem, sosem épül meg a Herzl Passage, s idővel parkká minősítik át ezt a részt. Az a nagy földkupac a bal oldalon egyébként a légoltalmi pince lejárata, amely végighúzódik az egész kerület alatt. Bár, erről nem készült használható kép, […]

r and j

Az is bebizonyosodott az, hogy – az eredeti Shakespeare mellett persze – Baz Luhrmann óta képtelen vagyok bármilyen más formában élvezni a Rómeó és Júliát. Folyton csak a film képeit látom magam előtt, és minden lassúnak, vontatottnak,  szürkének tűnik a színpadon.

influ

Gondoltam, hogy nem lehet pihenés nélkül bírni ezt a tempót, amelyet magunknak diktáltunk, s előbb-utóbb jelez majd a szervezetem, hogy kicsit lassabban. Megtörtént. Még hála istennek, hogy csak influenzia, hamar túl leszek rajta. Csak ne járna ezzel az irgalmatlan fej-és végtagfájással…

függöny

Személy szerint én hadilábon állok a függönyökkel, viszonyunk ellentmondásos. Annó Finnországban megtapasztaltam a függönynélküliség szabadságát – sok fény, tág terek, jól éreztem magam. (mondjuk, az utcán élt szerelmi élet azért nem az esetem) Lelkem másik szegletében viszont ultranőies, már-már rokokó giccseket tárolok, puha, hűvös brokátokat, nehéz selymeket. Így aztán állandóan őrlődöm, legyen-e vagy sem függöny. […]