sírnál

`Virágotvettél délután. Nem krizantémot, mert azt nem szerette. Halottakvirága, mi meg élünk ? mondta és felemelte a mutatóujját. Rózsátválasztottál, vöröset, de csak egy szálat. Azt vett Ő is általában.(Egyszer lopott is a parkból, sokszor emlegettétek, szégyenkezve, mégisszép emlékként.)Mikor ment el? ? kérdezik, kik ritkán találkoztak Vele. Tavaly,vagy azelőtt? Májusban vagy két hete? Elment, ez a lényeg. Nem fogjatöbbé kezedet, nem simogat. Nem néz a szemedbe kedvesen. Nem dorgálmeg, ha rossz fát teszel a tűzre.Állsz ott a sírnál. Mintha sírnál?Rozsdás leveleket söpörsz tova, kezed járása tétova. Szólsz hozzá, merttudod, hallja. Sorolod, mi történt, mióta Ő már máshol jár. Becézed.Ezt nagyon szerette.Állsz ott a sírnál. Mintha sírnál? Friss virágvirul a vázában. Ki hozta, ki tudja? Sokan szerették. Mosolyát, csendesszavát itták, mint az óbort. Jó volt. Gyakran emlegetik, ha baj van,azt mondják, Ő megoldaná hamar. Már nem teheti, lepihent. Deodaátról is figyel, vigyáz rád. Ugye most is hallod szavát? Leteszed avörös rózsát, elmondasz egy imát. Érte és mindenkiért, aki itt nyugszikVele.Csendes a halottak kertje. Gyertyák, mécsesek űzik a vastagsötétséget. Szépek ezek a fények. Nyugszik láttukon a lelked, már nemfolynak könnyeid. Kezed búcsút int és súgva mondod Neki: szerdán jövökmegint.`

/Ismeretlen szerző/``

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.