marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for augusztus, 2008

25 augusztus
15hozzászólás

szülinap

Krisztusi korba léptem én, s ennek örömére meggyógyítom lippit, aki olyan lázas és beteg, hogy az engem aggodalommal tölt el. Bye-bye sushi-bár!

Ő pedig az első látásra szerelem ajándék:) 

24 augusztus
5hozzászólás

corvin

Esküvői afterparty volt – kedves emberek, laza hely, csupa öröm, vidámság. Köszönjük Mindenkinek, aki velünk töltötte ezt az estét – külön köszönettel thomasnak, akit végre sikerült megismernem:) Az ajándékok pedig csodálatosak – köszönet érte, zavarba hoztatok:) Holnap élünk is a szusi-lakomával:)A képeket már feltöltöttük (akit elértem msn-en, már tud róla) aki szeretné megnézni őket, írjon a lilindzsor@gmail.hu-ra vagy hagyjon itt üzenetet:)

23 augusztus
3hozzászólás

750 karakter

Hétszázötven karakter. Ennyi összesen. Fél flekk. Ennyit lehet írni egy könyvről kritikaként. Az ember nem is gondolná mennyire nehéz ez. Hármas követelményt állítottam magam elé: legyen szakmai (érződjék, hogy irodalommal foglalkozó ember írta az értékelést) de laikus számára is élvezhető (találjuk meg a vékony határt szakbarbárság és jó értelemben vett bulvárosság között), ne lehessen belőle a történetet kikövetkeztetni (rossz hasonlattal: ne szpojlerezzek) de keltse fel az érdeklődést; és ne legyen sértő, bántó – de, a személyes véleményem is pontosan kihámozható legyen – ha az lesújtó, akkor az is. Plusz a hétszázötven karakter. Kemény. Gyakorlatilag a szöveg kétharmadát kellett kihúznom az első változat után – a szívem szakadt meg belé. Ez volt a legnehezebb. Kész vagyok – elküldtem az írásokat.

És ez eddig pontosan hétszázötven karakter volt:) 

Megvan az első aranyérem is – remélem, most már mindenki megnyugszik.

22 augusztus
5hozzászólás

Szuhanov álomélete

Olga Grushin, fiatal, első könyves szerző – nagy újságírói múlttal a háta mögött. Műve, a Szuhanov álomélete tökéletes, stílusalenyűgözően letisztult, magát olvastatja a szöveg, nyoma sincsmesterkéltségnek, erőltetettségnek, nem zajlik kétségbeesett kísérlet arra,hogy mindenképpen újat mutasson számunkra ? hitelesen kapcsolódik a nagy oroszelődökhöz, elsősorban Bulgakov műveihez. Jut elég idő mindenre a nagyregénykeretein belül, a részletező leírások mintegy megállítják az időt, Proust,Krúdy gordonka-hangja szólal meg egy-egy hangulat megragadásában. Művész ??polgár? (bár helyesebb itt az elvtárs szót használni) problematikájában ThomasMann világa jelenik meg, miközben a szovjet-éra is tökéletesen megismerhetőbelőle, annak léleknyomorító hatása. Pszichológiai regény is, arról, hogyantaláljunk vissza önmagunkhoz, hogy ne végezzük úgy, mint Orwell hőse akocsmában. Csodálatosan optimista mű, arról, hogy mindig van remény. A világteljessége jelenik meg benne, csodálatos nyelvezettel ? egyszerűen imádtam! 

20 augusztus
17hozzászólás

helyszínelők

Nem vagyok egy sorozatfüggő, de van egy, amelyet imádok. A C.S.I vagy magyarul Helyszínelők. (A klónjait: Miami, New York-i, tengerészeti – már nem.) Ezen belül is Gill Grishom, a rovartudós karakterét imádom. Már csak azért is, mert olyan dolgokra hívta fel a figyelmemet, amelyekre nem biztos, hogy gondolnék. A Grishomot játszó William Petersen azonban – sok nyűglődés után – júliusban jelentette be visszavonulását a sorozattól. A nézők persze azonnal temetni kezdték, írták a nekrológokat – azonban ma végre lehullt a lepel. Igazi nagyágyú viszi tovább Grishom karakterét: Laurence Fishburn! `Egy olyan egykori patológust alakít majd, aki mostanában már csakkriminalisztikát oktat az egyetemen, és a bűnözők lelkivilágával, abűnözői hajlamot kiváltó paraméterekkel és genetikai adottságokkal foglalkozik.` Az első, új epizód december 11-én kerül adásba Amerikában – hatalmas érdeklődéssel várom! (forrás: comment.com)Ha már sorozatról írok, akkor játsszunk is egy kicsit! Érdekelne, hogy melyik lenne az az öt sorozat, melyet a legjobbnak, legkedvesebbnek tartanak a drága olvasók?:) Az enyém: 1. C.S.I. (különleges)2. Dr. House (a főszereplő és az érdekes esetek miatt)3. Twin Peaks (ifjúkorom világa, mikor kedd esténként halálra izgultam magam, valamint a zene, a szürrealisztikus világ és a sok jó nő és pasi miatt – és mert sosem értettem meg teljesen)4. X-akták (….hogy az a csók sosem tudott elcsattani Mulder és Scully között!)5. Miért éppen Alaszka? (mert életörömet sugárzott és szeretnivaló bolondok játszanak benne:))

20 augusztus
4hozzászólás

hivatali patkányok

Gondolom, a fentebbi címmel jelzett filmet nagyjából mindenki látta, jókat mulattunk rajta, kultusz lett belőle – fel is gyújtották a Hivatalt jelképező épületet a végén. Nagyjából tegnap én is közel álltam hozzá névváltoztatás kapcsán.  Kezdve ott, hogy három irat (személyi, jogosítvány, lakcímkártya) ügyintézéshez három különböző helyen álltam sorba, és mivel mindegyik illetékköteles fizetni is háromszor álltam sorban a pénztárnál. Mert nem lehet ám úgy, hogy egyszerre, egyben kifizetem az eljárási költségeket….Nonszensz!Majd választhattam, hogy személyesen vagy postai úton kérem-e irataimat. Kérdem, melyik a gyorsabb, mivel tíz perc sétára lakom a hivataltól – bármikor bemegyek érte. Ügyintéző mondja: postai úton  két hét, személyesen egy hónap…Nonszensz2!Ezek után ideiglenes papírommal átsétáltam az APEH-irodába, amelyiknek az Okmányiroda szerint épp nyitva kellett volna lennie. Kb. ötször sétáltam el az épülete előtt, mert mindennek kinézett, csak épp hivatalnak nem. Ablakain éttermi feliratok – mint később megtudtam, a régi Kiskacsa éttermet alakították át irodának. Nonszensz3!Persze, nem volt nyitva, így hazamentem és vártam délután egyig. Mikor visszamentem, konstatáltam, hogy a régi szoc. időket felelevenítő sor kanyarog előtte – még jó, hogy hoztam könyvet. Sorszám, álldogálás, majd üldögölés az előtérben, később benn – ügyfelek egymást segítik az iratok kitöltésében, hogy gyorsabban menjen a dolog. Van aki nem bírja, és hangos ajtócsapkodással távozik. Nekem nincs választásom, kell. Háromnegyed óra múlva felvillan a sorszámom, rohanok fel az emeletre, ahol egy percen belül kiderül, hogy fölöslegesen csesztem el a napomat, mert az önkormányzat hetente csak egyszer küldi el az adatokat – ergó jövő hét szerdáig a régi nevemen vagyok nyilvántartva a rendszerben – így se tb-kártyát, se adóigazoványt, se földhivatalt nem tudok intézni….Ami azért necces, mert jövő héttől már dolgozom…Nonszensz4!Halvány próbálkozásként felajánlom, hogy ha ad egy igazolást a kártyámról, akkor itt hagyom és majd postai úton kiküldik az újat. Fejrázás a válasz – APEH nem adhat ki igazolást, mert az APEH ezt nem fogadja el. Nonszensz5!Ügyintéző magyarázgatja még, hogy az elektronikus mód nem azt jelenti, hogy ők automatikusan azonnal beviszik az adatokat – hanem, hogy majd valamikor, nem postai úton, átküldik neten, és örüljünk, hogy így lerövidültek a határidők…Kis naiv. És én még azt hittem, hogyha egyszer adatot módosítunk, akkor az automatikusan mindenhol megjelenik….Utópia lenne ez a XXI. században?! 

18 augusztus
2hozzászólás

R.E.M.

Kilátogattunk tegnap a Szigetre. Örömmel állapítottuk meg, hogy továbbra sem változott semmi; még mindig egy mini szabadság-fílinget képvisel, sétálgattunk, fotóztunk, belestünk koncertekbe. Igazából az R.E.M. miatt mentünk. Meglepett, hogy mennyien voltak, hiszen két éve a SYMA-beli koncertükön alig volt egyharmad ház – de, most, hogy már tudom, a tegnap estével minden eddigi látogatottsági rekord megdőlt – nem is csodálkozom.Pörgös, profi koncert volt – én nem is bírtam végigtáncolni, mint annó. Minden tiszteletem a srácoké, hogy kb. három perc pihenővel nyomták végig a pörgést, és az R.E.M. koncerten is úgy szól, mintha CD-t hallgatnék – sehol egy elcsukló hang, rossz hangnem, rosszul fogott akkord. Stipe közvetlen, mosolygós volt, többször lejött a közönséghez – másfél óra gyönyörűség volt őket hallgatni.Sajnos  – bár elterveztük, hogy éjszakára is maradunk – annyira hideg volt este, hogy a koncert végeztével, mi is hazajöttünk. (Kedves Tünde, sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni:( – minek van valakinek mobilja, ugye, ha nem használja….) 

18 augusztus
4hozzászólás

dívák

Úgy gondoltuk, legyen valami, ami állandóan a szemünk előtt van, és az esküvőre emlékeztet minket. Így megleptük magunkat ezzel, ott középen:) Már csak egy Marlene Dietrich – festmény kellene és mindenki számunkra fontos díva együtt van:)

16 augusztus
3hozzászólás

nászút3.

Elmentünk Bécsbe, majd visszajöttünk. Ott álltunk a szálló előtt az Ausztriára lecsapni készülő viharban, bezárt üzletek, kávéházak, múzeumok, mozik között. Mikor találtunk végre egy nyitva tartó kávéházat, ahol épp annyi időnk volt, hogy megigyunk egy wiener melange-ot és megegyünk egy szelet Sacher-tortát – majd udvariasan megkértek minket, hogy fizessünk, mert délután háromkor ők is zárnának – úgy döntöttünk, hazajövünk. Ausztriában nemzeti ünnep van – csak eszünkbe sem jutott, hogy ennek utána nézzünk.Mikor elindultunk, az eső is szakadni kezdett – azóta már tudjuk, hogy Karinthiában földcsuszamlások voltak, és Bécsre teniszlabda nagyságú jég hullott. Emlékezetes nászút volt:):)Ja! Az egyik benzinkút polcáról pedig leemelve a MarieClaire e havi számát, a 142. oldalon farkasszemet néztem magammal:):) 

15 augusztus
3hozzászólás

nászút2.

Köszönhetően ifiasszonyi kezdőségemnek: egyetlen darab cipőt és egyetlen darab fésűt sem csomagoltam az útra…ez utóbbi súlyos fegyvertény, aki ismer, tudja miért…pótlólandó meglátogattuk Atomváros Atom-centerét ( tényleg ez a neve!), majd a környéken fotózgattunk. Láttunk miniatűr templomot, falusi kúriákat – az egyikben esküvő volt a hétvégén, épp olyan, amilyet mi terveztünk, a díszletek még ott voltak, önkioldóval csináltunk hát esküvői fotókat – szembejött velünk a Nemzeti étterem, az übernemzetiség mintapéldánya (erről majd lippi ír részletesen, olyan fotóink vannak, hogy csak na! – ahol Kárpátia számok közben söröztünk, amerikai autócsodák között, és olvasgathattunk élvezetes `szakirodamat` a jelenlegi kormánypártok rosszaságairól…Majd ebédeltünk a hotelben, és a steaktől, májtól kifeküdtünk, estig moccani sem bírtunk, hevertünk csak a jakuzziban, mint rossz sznobok. Este ugye, a koktél megint a csillagok alatt…hogy ne legyen már ultragiccs; pingpongoztunk.Ma a simontornyai várban jártunk, utána ismét pár óra strandromantika Tamásiban, hazaérve pedig kaptunk ajándékba esküvői fotózást – a szálló ajándéka az a kb. 60fotó, amely készült rólunk. Lippi hawai mintás strandgatyában tolta – alternatív világ ez, kérem. Ezt követően sétakocsikáztunk – Simontornya jobb sorsa érdemes hely, személy szerint én nagyon drukkolok nekik, hogy a strand újra kinyithasson. Hallottuk az alvó falvak sorsát, a próbálkozásokat, melyekkel az elöregedés csapdájából akarnak kikecmeregni – épp ezért holnap reggel az egyik ígéretes kezdeményezést, a mini arborétumot is megtekintjük.A nászút első részét egy halvacsorával zártuk, teli gyomorral persze nem tudok aludni, míg lipp úgy durmol, mintha sosem lett volna insomniás. Hála a jóégnek persze:)Pár óra múlva aztán tényleg Bécsben vagyunk már (közben persze minden magyarok fogyasztó szentélye, Pandorf) – vár minket a wiener schnitzel, a bratwurst, a Nordsee (hamarosan nyitás a Westendben is, Pesten!), a Starbucks Coffee és Kati Bredsó boltja, a Mademoiselle az Albertgassén, egy kis kreatív haute couture, és Havelka persze, az imádott. Meg Tutankhamon, ha lesz kedvünk múzeumba menni.Szombat késő délután indulunk vissza, hogy a fél tízkor kezdődő R.E.M. – koncerten, a Szigeten mindenképp ott lehessünk. Akinek kell valami Bécsből, most mondja:)A végére pedig egy megállapítás: létezik olyan, hogy étteremmérgezés. Részemről alig várom, hogy végre otthon főzőcskézzünk lippivel:)Közben túl vagyok egy fogyasztói társadalom kritikájáról szóló könyvön, valamint egy jövő víziókról szólót olvasok.

14 augusztus
13hozzászólás

szerelem

A mezeinek Wall-E előtti és utáni korszakai vannak az udvarlás terén. Előtte volt ugye, a vásárban hallott mondat: `Veszek neked polllllóóóóót meg atlétátrikót – csak ne ríjjál már!`, Wall-E után már finomodott a dolog, így udvarol: `Csomagolok neked egy kis szemetet:) Beteszem a hasamba, zümmögök hozzá, és máris kész a kis csomag!`Ööö, ilyen a házasság?!:)(lippi levágatta a haját, napsütötte golyófeje van:))

13 augusztus
0Comments

nászút

A nászút nekünk a Média Marktban kezdődött. Hites uram, férjem (hihi) első dolga volt, hogy három év után végre megvegye a hőn áhított fényképezőgépet, egy Sony Alfa 300-at. Ezzel azóta is jól elvan, gyakorlatilag nincs pillanat a nászútból (publikus), amely ne lenne megörökítve legalább ötféle módon, különböző technikákkal…szóval, örülés van a köbön: kaptunk LCDTV-t, herendi-, zsolnay cuccokat, könyvet, fotóalbumot, kézzel készített filmes-retrós reggelizőkosarat, grillezőt (kimondottan jól jön majd a gangon:)) és a lényeget, hogy legyen nekünk szép kisnagy lakásunk Újlipótvárosban. Kinéztünk még egy ceglédi régiségkereskedőnél egy szecessziós édességes/mártásos tálat és egy hatalmas, kézzel festett sokfiókos fűszertartót, amelyért jövő hétfőn megyünk.A simontornyai Fried Kastélyszálló elnöki lakosztályában lakunk, ablakunk a tolnai dombságra, valamint a medencére és a jakuzzira néz:) Az előbb jöttünk be éjszakai fürdőzésünkről, egy-egy koktél után, a csillagos ég alatt, épp a Nagygöncöl alól szemléltük a világot. Előtte borkóstoláson vettünk részt, egy háromfogásos vacsora után. Ma Tamásiban voltunk a strandon – gyermekkorom Zsóry-fürdős nyarai jutottak eszembe: hiába volt itt felújítva minden – gyakorlatilag megállt az idő. Nagyon jól éreztük magunkat ennek ellenére: teljes műanyagékszer-gyűjteményt vettem.Tegnap délután érkeztünk egyébként, elég sok elintéznivaló dolog volt még Pesten: kaptunk pezsgőt, majd nászutas,gyertyafényes vacsorát, sétálgattunk, pezsgőfürdőztünk – és végre egyszer, hónapok után kipihenve ébredtünk ma reggel.Holnapra várlátogatást, sétakocsikázást, balatoni fotózást tervezünk, csütörtökön pedig a teljes wellness részleget végiglátogatjuk, majd egy szarvas-libamájas vacsora után péntek reggel továbbállunk Bécsbe – akkor már jöhet a kulturálódás:)Ja, közben én folyamatosan olvasok – szorít a határidő: gondoljátok meg, hogy elolvassátok-e Tandori új könyvét, a Torlandós szörfpókert – csak irodalmároknak ajánlom! Szigorúan! 

11 augusztus
21hozzászólás

férjhez mentem:)

Férjhez mentem. Tegnap óta feleség vagyok. Kalandosra sikerült az esküvő, csak kiemelnék pár dolgot, mielőtt elutazunk reggel nászútra. Péntek déli egykor hívott az anyakönyvvezető, hogy elnézte a törvényt, még sosem volt ilyen névkérelem a praxisában – nem lehet az, amit már két hónapja bejelentettünk, a dupla családnév – van tíz percünk arra, hogy megbeszéljük mi lesz hát az új név. Ölni tudtam volna, kétségbeestem – a család kiborult. Más választás nem lévén: felvettem lippi nevét. Így az eredetileg egylépcsős névváltoztatásból lett kétlépcsős, később mindketten kérelmezhetjük a névváltozást. No comment. Most nem akarok ezen dühöngeni.Kettő. Se előtte, se utána nem esett – 35 fokban toltuk végig a teremdíszítést, az előző napokat – az esküvő napján azonban egész nap zuhogott, szúnyoghadak támadtak, bokáig éri sárba süppedtünk – így az előzetesen szabadtéri esküvőt, a már felállított sátrakkal a szertartás kezdete előtt egy órával módosítottuk benti, házasságkötő termire, azzal a nővel, aki elcseszte az új családnevemet. Közben a délelőtti fotózás és a szertartás közötti időben a kutyánk, Pöttyös összetalálkozott egy villanypásztorral – áramütést szenvedett. Nincs semmi baja hál'stennek, hülyébb, max. mint volt – imádjuk, túlélte. Nagyszerűen összevesztünk hát lippivel az esküvő előtt, idegességünkben – de azért a kézfogót megtartottuk.A szakadó esőben kellett, esküvőre menet, családi házaknál, néniktől fehér rózsát vadásznunk – ugyanis az előző nap, virágárusnál vásárolt rózsa lehullott. Elázva, idegesen, elkeseredve érkeztünk meg – ennek ellenére a végére minden szép és jó lett, a rokonok, barátok tündériek, a kaják, a zenekar isteni volt – a tortánk pedig gyönyörű lett:)Jajj, most nem is mélyedek bele a mesélésbe, mert akkor sosem indulunk el nászútra!:) Csók Mindenkinek, jelentkezni fogunk:)A végére egy non plus ultra : az ELLE Irodalmi Akadémia a tagjai közé választott – egy éven keresztül, velem együtt tízen a kortárs irodalom megjelenő könyveinek kritikusai leszünk:)A képeket Lucza János fotóművész készítette, akinek nagyon hálásak vagyunk:) Köszönjük, Jani:) 

 

06 augusztus
8hozzászólás

még nem férjes asszony

Az elmúlt két hónapban több, mint tízezer kilométert tettünk meg az esküvő szervezése közben. Ez kb. annyi, mint egy átlagos háztartás éves utazása.Ma öt órát ültünk a dugóban. Lassan araszolgatva, idegtépően. Életemben nem vártam még ennyire, hogy leléphessek innét olyan helyre, ahol mindig van parkoló, és ahol ha negyed óra múlvára beszéljük meg a találkozót, az valóban negyed órát jelent. Holnap reggel elindulunk hát. Leszek olyan nyálas, és az anyakönyvvezetők kedvenc nyálas fordulatával mondom: most kezdődik egy újabb nagy utazás – a közös kaland.Ez – feltételezhetően – az utolsó; még hajadonként írott bejegyzésem ide. Mikor legközelebb jövök, már férjes asszony leszek:)Szombat délután öt órakor:)Köszönöm Mindenkinek, aki az elmúlt években olvasott, szavakban és tettekben támogatott – ismerős és ismeretlen barátként is:)

05 augusztus
6hozzászólás

pletykaanyu

Most, hogy a vihar meghozta a lehűlést, s némiképp gondolkodni is lehet már, nem csak agonizálni – olyan leszek, mint Grecsó Krisztián pletykaanyuja, csak tolom a dumát, le sem lehet lőni. Pár napunk maradt hátra a hivatalos szingli-létből (istenem, mennyire hülyén hangzik ma, Magyarországon ez a szó), ezek is már rohannak, alig tudunk lépést tartani velük. Lippi cége leendő hites uram zsenialitásának elismeréséül némileg elkényeztetett bennünket, amiért nagyon hálásak vagyunk ennyi rossz dolog után, mely az utóbbi hónapokban ért minket. A drága rohant is kedvenc helyére, meglévő öt darab parfümje (és rengeteg illatmintája mellé) beszerzett még kettőt, döntésképtelen lévén: egy Carolina Herrera 212 -őt és a legújabb slágert, a Wood-ot. Nagyon finom illata van mindkettőnek, a szokásos fás-púderes, ismerős lippi-illat. Drágám, kissé metroszexuális, ennyi inget, amellyel rendelkezik, én meg pasinál nem láttam, mondtam is neki, hogy esetleg esküvőre kipróbálhatná a L'oreal menexpertjét (a pasi hidratálókrémet) és a most megjelent pasiknak való szempillaspirált is:) de, hogy ne legyen olyan nagy lelkiismeret-furdalása, én is kaptam kedvenc parfümjeimből kettőt:) Shoppigoltunk szombaton, felvásároltuk a teljes sale-árukészletet; javasoltam is, ha lenne bennünk egy kis üzleti érzék, rohannánk le vidéki piacokra és tripla haszonnal túladnánk rajtuk:) voltunk moziban is, Wall-E valóban édes, nekem a rajzfilm első része a sivár, embernélküli világról jobban bejött, de a robotszerelem is elbüvőlő, és az erkölcsi tanulság sem szájbarágós. Szép volt, na. Takarítottunk is egy sort, lakás csili-vili – bele is betegedtünk vasárnap estére. Toljuk-tekerjük a tortillákat, tesztelgetjük az ásványvízeket, én meg végzem a nagy hidratáló-krém tesztet. Közben szombat este valamelyik menő csávó letörte az autó másik tükrét is, így most egyrészt semmit nem látunk a visszapillantóban, másrészt szegény autó egy szomorú, leengedett fülű elefántra emlékeztett….körmöcskéim ragyognak a francia manikűrtől, és a rájuk ragasztott hippi-virágocskáktól, közben nyelem az aloe verát, kenem az aloe verát, ha nem válik be jön a lefagyasztásos eltávolítás. Holnap elhozzuk a ruhát, összepakolunk és agyő!Lefoglaltuk a szállást Bécsben is, jutifalat még a nászút után, és drága lippi még ezt is tudta fokozni – vissza kell érnünk este fél tízre, mert kaptam tőle két jegyet az R.E.M. – koncertre! Gondoltam, elviszem magammal:) (köszönöm, drága, köszönöm!)Imádom a pasit: alig várom már, hogy a felesége legyek:)