#589. egy év

30 jún 2008

Tavaly június 29-én épp olyan meleg volt, mint most. Egy bulira készülődtem, Nefi születésnapjára, a Tandembe – már csak ezt vártam, a másnap reggeli hetes IC-re megvolt a helyjegyem – `viszlát Pest, egy darabig nem látlak legalább!` Délután fél öt körül – miközben Keát sasoltam, aki persze késett, mint mindig – beköszönt msn-en lippije, hogy megyek-e este. Mi nem találkoztunk még előtte sosem. Mondtam, hogy persze; erre poénkodott egy sort, hogy a horoszkópja azt írja aznap öltözzön ki nagyon, mert megtalálja majd élete szerelmét. Mondtam, hogy haha, és akkor majd este bemutatkozunk végre.Olyan fél nyolc körül megérkezett a Tandembe lippije. Én először nem is láttam, mert háttal álltam neki, csak valami hihetlen finom illata volt: nem átlag férfiparfüm, hanem feltűnőbb, finom, játékos, orrot bizsiráló. Nagyon csöndes volt, visszafogott. Személyre szabott ajándékot adott Nefinek és ez még szimpatikusabbá tette. Egyébiránt fotózott: én apró csókokat dobáltam neki a lá Marylin Monroe (ezt ő később úgy magyarázta, hogy kikezdtem vele…). Kettő szónál többet nem váltottunk aznap – ráadásul hamar távozott is: ment dj-zni. Biztos voltam benne, hogy nem látom soha többé….Egy hétig semmit sem hallottam felőle, csak iwiw-en írt egy-két sort. Nem hívott fel (igaz, a számomat sem kérte el), pedig még a sajóládi Teleházból is bejelentkeztem msn-en, csakhogy beszéljünk…de, nem, ő nem kezdeményezett. Megvárta míg Pestre visszajövök, akkor hívott el randizni. Közel fél órát vártam rá akkor is a nagyon hideg időben, éjjel fél 11kor…Ma egy éve ismertem meg lippijét:)   

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#588.papírsárkányok

29 jún 2008

Santana helyett végül moziba mentünk, ahol olyan ütést kaptam szememre a mezei blogger könyökétől, hogy nem csak a film miatt bőgtem egy sort. Igen, már nyilvános helyen is üt-ver a leendő férjem – egy éve igen hosszú idő….*Írhatnám, hogy egy jó kis mokesz befigyel – de, nem így van. A Papírsárkányok című film pedig egész egyszerűen zseniális – minden keserűsége ellenére – katartikus élmény.

*megjegyzés: a mezei my wifelight-nak hív. gyengébbek kedvéért – én nem vágtam elsőre – feleség lájt, azaz majdnem feleség…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#587.fotózás

28 jún 2008

Ma délelőtt 11-kor került hát sor a fotózásra, az Erzsébet téri Gödörben. Előzetes várakozásommal ellentétben mindenki full pontos volt, egy percet sem kellett várni. Gondosan felvitt sminkemet persze letörölték, majd cirka 25 perc múlva lett kész a fotózható smink – ami majdnem ugyanolyan volt, mint az előző:) Egy mályvaszínű zöld pettyes Pull&Bear nagyon nőies felsőt viseltem, hozzá fehér nadrágot és az ékszereim a harmincas évekre hajaztak: hosszú, többsoros gyöngysor, hozzáillő fülbevalóval, karkötővel – lábaimon fekete, fémcsatos balerinacipővel. Majd elkezdődött a fotózás, amelyhez már nézőközönségünk is akadt. (Gyakorlatilag mindenki aki arra sétált, megállt nézelődni.) Mivel szerintük a személyiségem egyszerre vagány és félszeg, kitárulkozó és rejtőzködő – ezért tört üveget kaptam háttérként fémmel. A legtöbb időt a derítés nevezetű `hadművelet` vette igénybe. Ez az, amikor a speciális fényvisszaverő vászont kell beállítani, hogy ne legyen árnyékos az arc, és visszaadja a nappali fényeket a gép. Körülbelül 75-80 fénykép készült rólam, kb. 10-féle beállításban. Szeret engem a kamera a fotósok szerint:) Az eredmény a MarieClaire szeptember 15-i számában lesz megtekinthető. Összességében én nagyon élveztem, simán minden nap el tudnám ugyanezt játszani:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#586.szimpla

26 jún 2008

A Szimpla Kertet meg imádjuk. Régóta. Édes is, lepukkant is – mint az életünk:) És, hogy milyen isteni a padlizsános lecsójuk! Főleg, ha közben az ember lánya egy gyönyörű drótszőrű tacsit etet kézből füstölt kolbásszal:)Súgjátok meg: ki, melyik kerthelyiségre esküszik így 35 fokban?:) 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#585.szabadtéri

26 jún 2008

Aki ebben az országban szabadtéri esküvőt szeretne – komolyan fel kell készülnie a hatósággal szemben. Komoly, súlyos indokkal kell rendelkeznie. A megvalósítás érdekében így szerencsétlen jóapám szorongásos rohamokkal járó klausztrofóbiában kell, hogy szenvedjen – illetve nekünk a kiválasztott kastély parkjában kellett találkoznunk annó először és az első csóknak is itt kellett elcsattania… áááááááááááááááááááá!!!!!!!Ha most az jön, hogy csatoljuk hozzá az orvosi szakvéleményt is, akkor nem is tudom, hogy mit teszek majd…. Mindehhez 2200 Ft-os illetékbélyeget kell prezentálnunk és nyilatkozatot tennünk, hogy mindent biztosítunk az esküvő helyszínén.Nem lehetne úgy, hogy ez és ez ennyibe kerül és mi kifizetjük a fentebbiek nélkül?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#583.emőd

25 jún 2008

Most, hogy zajlik az átmeneti időszak, de már együtt vagyunk gyakorlatilag nonstop, jut idő olyan dolgokra, amelyek évközben rendszerint elmaradtak: élvezettel rakunk rendet a spájzban, tanulok főzni, órákat képesek vagyunk sétálgatni 35 fokban, turkálókba járunk (gazdagodtunk már h&m, pimkie's, peek&cloppenburg, pull&bear cuccokkal) – apróságoknak tűnnek, de jó érzés őket csinálni.Közben a hónapokkal ezelőtt kiválasztott menyasszonyi ruhát mondtam vissza egy hirtelen döntéssel – így azt, ami lesz – még a mezei sem látta. Mai nyugalmamat már csak az emődi méhpusztulás zavarta meg.Az előbb kiszámoltuk, hogy július 11-én lesz ugye egy éve, hogy együtt vagyunk – és ebből összesen négy (!!!) napot töltöttünk külön. És egyik nap sem esik együttélésünk időszakára, hanem még az első hónapra. Kemény….sosem hittem volna magamról.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#582.pechszéria rulez

24 jún 2008

Ha az ember fia halálra dolgozza magát és heteken keresztül a hét dolgozójának választják meg, és hajlandó mindent feláldozni az imádott munkájáért és ha hazajön délben azzal, hogy drágám, a hétvégén is dolgoznom kell, majd két óra múlva azzal érkezik haza, hogy a vezetőség úgy döntött: felszámolja az egyetlen nyereséges üzletágat a cégen belül, és nem tart igényt továbbiakban a munkádra, az katasztrófa….Ha az ember minden hónap elején azonnal az összes csekket befizeti és ennek ellenére kap egy értesítést, hogy fél éve nem jelentkezik a befizetés a közös költségen és ha nem rendezem azonnal, jelzálogot jegyeztetnek be a lakásra, akkor az mi???

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Péntek este Jónás Tamás, Kamarás Iván, Hámori Gabi és a 30Y: színdarab próba a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Száz éves a Nyugat! Károlyi-kert, ó májne liebe…. tegnap múzeuméj: Fábry-féle dizájn center régi háztartási  tárgyakkal – gerincbe vágó múzeumbusz – KogArt és Gulácsy Lajos – Terror Háza – sokk – rengeteg fiatal – séta az Andrássyn – Postamúzeum – Gödör – fények, öröm, emberek, emberek, emberek – büszkeség rátok. Jók voltatok. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Napok óta tépelődöm. A probléma akkor jelentkezett, mikor írnom kellett volna egy könyvről, és nem tudtam. Nem azért, mert nincsenek szavaim. Hanem, mert nincs miről, ugyanis régen nem olvastam. Felületesen rengeteg művet elolvasok, de ennyi erővel elolvashatnám csak a fülszöveget is (ami egyébként fontos információhordozó). A probléma másik része az ingerültségem. Soha olyan indulatos mint az elmúlt hetekben, nem voltam. Mindenhol ellenséget láttam, szavakat, hangsúlyokat vizsgálgattam, támadtam, harcoltam, megbántottam, megbántódtam – és a legrosszabbat magamnak tettem: ismét jelentkeznek régi tüneteim. Nem vagyok én ilyen kemény, hogy folyamatosan felfokozott idegállapotban legyek. Éppen ezért, mivel mindkét probléma kiindulási pontját a gép előtt eltöltött rengeteg időben látom – visszaveszek belőle. Van nekem szép, teljes életem – nem kell a virtuális.`Vannak dolgok, amiket meg kelltennünk, akkor is ha minden porcikánk tiltakozik ellene – de nemmozdulunk. Vannak dolgok, amik ellen minden porcikánk tiltakozik, mégismegtesszük – pedig nem lenne muszáj. És olyan is van, amikor a határokösszemosódnak, már nem tudod hol a kell, hol a lehet, és a szabad,üldözöd az igéket; melyik legyen az életed állítmánya, muszáj-e a fő,lehet-e a segéd, szabad-e a hiány, és valahol két mondat közöttelveszik a koherencia.` – idézet Nes blogjából-

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#577.meglepi

20 jún 2008

Vajon, mekkora az esélye annak, hogy az az ember sétál veled szembe az utcán, akivel már hónapok óta nem tudtok egy találkozót összehozni? S mennyi az esélye annak, hogy a rácsodálkozás után, remegő kézzel mutatja a félig megírt sms-t, melyet pont neked készült elküldeni? Nincsenek véletlenek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#576.motoros fűrész

20 jún 2008

A macskánál háromféle üzemmód létezik. 1. Felébredve azonnal a motoros fűrész üzemmódba vált. Mint egy igen mini őrmester, macskanyelven osztogatja parancsait, dirigál: `adjálenni!`, `vegyélfel!`, `tegyélle!`, `játsszálvelem!` stb. A lényeg, hogy azonnal, száz százalékon pörög, követni lehetetlen, borít, befut, kifut, ugrik, elnyal, ugrik újra és így tovább. 2. A `kegyes` üzemmód. Ilyenkor a macska kegyet gyakorol. Ha közeledsz, a szemedbe néz, `mosolyog` és megállás nélkül dorombol, bújik. Jelzi, hogy a fentebbieket teljesítetted, most elnyered méltó jutalmadat – engedi, hogy úgy érezd, ő is kedvel.3. Alvás, szieszta üzemmód. Na, most egy hiperaktív kismacskánál – ez a legkevesebb. Mintha örökösen félne, hogy lemarad valamiről: éjfélkor még javában ugrál a lakásban, hajnalban ötkor (legkésőbb) már ébren van. Ha mégis annyira kifárad, hogy ezen fázis mégis bekövetkezik – szinte kómaszerű, mély álomba zuhan. Ha felébreszted belőle; azt sem tudja, hol van. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#575.mc

20 jún 2008

Jövő héten, pénteken fotózni fog engem a Marie Claire. Ez most már biztos:) Azt csak később mondom meg, hogy miért:)

Egyébként pedig minden tiszteletem ennek a lánynak, a hihetetlen szakmai alázatáért.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#574.92%

20 jún 2008

Azért milyen megható az, mikor a 45 éves trolibusz-vezető papa, aki utoljára a szakközépben foglalkozott matekkal, csak azért megcsinál egy emelt szintű matekot 92%-ra, hogy magának bebizonyítsa: annak idején csak a körülményei miatt kapott kettest, s a képességeivel semmi gond nincs. Sok ilyen élmény kellene.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#573.eb

19 jún 2008

Onnan tudom, hogy foci eb van, hogy a házban lakó összes pasi egy ideje itthon dekkol, és a folyosón csilis bab és sörszag terjeng.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#571.mazda,macska

19 jún 2008

A macska megpróbált a habokon járni, de nem vala Jézus – így alámerüle. Kimentettem.Közben egy `mazsola`, a friss jogsijával összetörte a Mazdát. `Elszállt a fék, apu!`Megint egy tartalmas nap volt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A dolog nálam ott bukós, hogy ha már csokit eszek – nem akarok bűntudattal élvezkedni:) Egyébként meg a kérdés: milyen csokiból készült? És nem kcal-ban adják meg? Mindenesetre ötletnek nem rossz. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#569.zéró tolerancia

19 jún 2008

Sokáig azt hittem, toleráns vagyok. Ezt sulykolták belém állandóan, egész életem abban merült ki, hogy mentegettem és eltűrtem mások hülyeségét. Harcoltam az alapvető emberi jogokért, segítettem segélyszervezeteknek, politikai kezdeményéseknek, dolgoztam önkéntesként. Idealista voltam. Közben számtalan ellentmondással szembesültem – melyeket feloldani nem tudtam. Elintéztem egy kézlegyintéssel, hogy legyünk nagyvonalúak, toleránsak, tiszteljük a másikat. Folyton megaláztak közben. Az emberek 90%-a ugyanis a fentebbi erényeket nem pozítivumként, hanem gyengeségként értékeli. (Itt jegyezném meg, hogy nagy kedvenc, Ottlik tökéletesen tisztában volt az emberi lélekkel, mikor az Iskolában a kegyetlen Schulze alakját emelte ki hangsúlyosabban, aki egyébként csak üvölteni és csuklóztatni tudott – szemben a kedves, intelligens és nagyvonalú fiatal tanárral.) Szóval, gyengeségként, korláttalanságként, szabadosságként – s itt lényeges az az egyetlen `a` betű. Nagyon, nagyon sok időbe tellett, amíg rájöttem, hogy nekem ez rossz. Még akkor is küzdöttem ellene; mert az illem nem ezt diktálja. Ma reggelre jutottam el odáig, hogy ki is mondjam: a liberalizmus valóban csak egy zsákutca az emberiség történetében és én sem vagyok toleráns.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#568.hamzáné

18 jún 2008

Ahányszor csak újraolvasom ezt, úgy nő bennem a tehetetlen düh és a harag Hamzáné iránt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A macska kegyetlen gyorsan tanul. Gyakorlatilag elsőre elsajátította a macskawc használatát, kitúrta kedvenc foteléből Pöttyöst, a karnison ugrál, az asztalon, a lámpa alatt melegíti magát, különbséget tesz a tálkái között, kényelmetlebb pillanatokban beveti `azénolyankicsiésaranyosvagyok` (lipp szerint schrek macska)-nézést, egyszóval halad a macskakarrier lépcsőfokain felfelé. Az előbb azonban úgy gondolom, kihagyott egy-két fokozatot. Szinte hallani véltem a `haladni kell a korral`-felkiáltást, ahogyan leült a laptopra, és a billentyűkön taposással, rendíkvüli érdeklődéssel figyelte, hogyan változik a képernyő. Keával már msn-ezett is! A végén megérjük, hogy blogolni is fog. Aztán jóóóól kifecsegi féltett titkainkat…Ja, és ilyet iszik! Trendi rózsaszínben, persze…                                                 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#566.ausztrália

18 jún 2008

Nem emlékszem, hogy bármikor is rajongtam volna Ausztráliáért. Még csak nem is akartam odautazni egyszer sem. Ennek ellenére, most, hogy gyűjtögetem össze a suli könyvtárának megunt könyveimet, filmjeimet – jópár, a kontinenssel kapcsolatos könyvet szedtem össze cirka öt perc alatt. Még furcsább, hogy egyiket sem én vettem, az tuti… A könyveknek is megvan a maguk sorsa.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#565.idill

17 jún 2008

Ma reggel arra ébredtem, hogy a mezei a hátamnál, a nyakamba szuszogva; Pöttyös a hasamnál vizespalackot játszva, míg a macska a fejemnél a tenyerembe gömbölyödve, szokásos asztmás köhögését produkálva alszik. Úgy éreztem magam, mint anno érezhette magát Szent Ferenc, mikor rászálltak az erdő – mező madarai. Nem mozdultam hát, csak hallgattam őket. Békés volt. Ilyen idilli reggel után már nincs kedvem szétoltani a `beszélő madarat` <Sólyom> sem szombati beszédéért. Sőt, a mai parlamenti 56-os emléküléssel sincs kedvem foglalkozni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Állandóan siránkozunk, hogy Budapesten kell élnünk. Ismerjük a sztereotípiákat: csak itt van munka, továbblépési lehetőség, kutyaszaros utcák, kosz, rohanás, büdös, piszkos levegő, idegbeteg emberek. Legszívesebben elmenekülnénk jó messzire: ilyenkor jön a nyugodt vidéki kisvárosok után sóvárgás, a falvak, ahol még az idegeneknek is előre köszönnek – vágy vagy a minél többszöri elutazás, lehetőleg jó messzire.Pedig sok embernek Budapest is álom. Elérhetetlen álom. A bokortanyák, az önhikis települések munkanélküli lakóinak, a nyomorral, a kilátástalan szegénységgel birkózóknak, akiknek arra sem telik, hogy életükben egyszer eljussanak a fővárosba.Őket kereste fel Pettendi Szabó Péter. A képek csalnak, s céllal teszik azt. Ahogyan nyilatkozik: `a képpárok nemcsak kétféle technológia csavaros összevetésekéntértelmezhetők. A közvetlen környezetünkön kívüli világról mi, városiemberek is csak elektronikus médiumokból értesülünk, valóságképünkdigitális, így nagy a felelősségünk abban, mennyire hagyjuk becsapnimagunkat. Eezért tudatosan használtam a Lánchíd éjszakai,molinóra nyomott mását felvételeimhez, hogy a képekben rejlőfeszültséget tovább fokozzam. Nappali fények, éjjeli háttér.Turistaképnek álcázott mesterséges helyzet, digitális valóság, analógcsalás.`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

….pokolra kell annak menni. Vagy ha nem is pokolra, de anyakönyv-vezető elé járulnia bizonyosan. Kéretik rendkívül türelmesnek lenni – mosolyogni végig, bármi történik. Például ha két oldal (kb. 5 rubrika) kitöltése egy óráig tart. Vagy ha kiselőadást tart a hölgy arról, hogy a pezsgő az ne legyen bordó színű, mert hogy néz ki a ruhán, ha ráborítom. Vagy ha halkan felsikkant, mikor kérdésére, hogy kinél lesznek a gyűrűk – vigyorogva közlöm, hogy a kutya fogja őket behozni. Vagy amíg elkészül a statisztika a házasulandók végzettségéről. Lebeszélni a közös gyertyagyújtásról és arról, hogy a végén maradjon el a hármasban (értsd: Istennel) megyünk tovább – szöveg, mert nem vagyunk vallásosak. Meg ilyenek. Két és fél órán keresztül. Hjajjj!Ennek ellenére a hölgy kedves és aranyos volt. Mi is eldöntöttük hogyan fognak minket hívni, és ezzel megfosztottuk születendő gyermekeinket attól, hogy nevükhöz felvehessék leendő férjük/feleségük családnevét… 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Nálunk az oroszok már a spájzban vannak. Ma ugyanis hirtelen felindulásból macskagazdák lettünk. Az illető urat Borisnak hívnak, nyíregyházi illetőségű, rendkívül harcias kismacska. El lehet képzelni azt a helyzetet, mikor autópályán 140km-es sebességnél az egymásnak eső kutyát és az asztmatikus rohamokat produkáló macskát kell szétválasztani – tele vagyok sebekkel: karmolással, kisebb harapásokkal. Most Boris még mindig gyanúsan méreget, minden neszre felriad – de, túl vagyunk az első nagy utazáson, etetésen, macskavécé használaton és hálófotel foglaláson.Holnap a harcok folytatódnak valószínűleg. (van kismacskám, jajjj, de jóóóóóóó:):)) – néhány kép róla:):)ímé, ő, a kis gengszter, amikor először nézett bele a kamerába – gyönyörű:):)búcsúzás anyától – boris szomorú és eltökélt egyszerre…az első falatocskák itthon – finom ám a pulykamell párizsi!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#557.isten játszik

10 jún 2008

Lehet, hogy erősebb szemüveg kellene. Vagy talán hordani kellene a meglévőt. Akkor talán nem olvasnék ilyeneket az autópályán szembejövő táblákon a `Jobban látszik!`-felirat helyett, hogy `Isten játszik!`, és nem merednék döbbenten kalapvásárlás közben a bankkártya-leolvasóra sem, amin a `pinpad`-ot `kínpadnak` olvastam. Akkor nem paráztatnám magam fölöslegen.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#555.hiszti

10 jún 2008

Ha elmondjuk a véleményünket – hisztizünk.Ha nem mondjuk el, csak magunkban duzzogunk – hisztizünk. Ha rákérdeznek, mi a baj, s csak annyit válaszolunk: `semmi` – az két dolgot jelenthet: 1. még nem tudjuk eldönteni, hogy komolyan haragudnunk kell-e és várakozó álláspontra helyezkedünk, mintegy jelezve, hogy ebből esetleg gond lehet – a férfinek kell ebben a helyzetben beleérző képességének lennie, hogy elkomolytalankodja a helyzetet.2. annyira dühösek vagyunk, hogy inkább ne is kérdezgess.Valahogyan a nők állandó jelzőjévé lépett elő a hiszti, és ez igazságtalanság! 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#554.canelloni

09 jún 2008

Vészhelyzet esetére (terrortámadás, éhínség stb.) tészták sokasága sorakozik itthon. A legegyszerűbb főzni és szószozni, ismerek olyan házaspárt, aki 20 éve ezen él – nem is veszekednek sosem. Szénhidrát, tudjuk, azonnali boldogságérzet – melléfogni elméletileg nem lehet vele. Ma nekünk sikerült a canellonival. Igen, azok a szép kis hengerek sokfélével megtöltve: feta sajt, spenót, darált hús, almás-tormás hering, tejföl, sok-sok sajt. Földi mennyország, szemet örvendeztető látvány.Lett volna. Ugyanis mi először főztük meg, utána töltöttük. Töltöttük volna, de akkor ugyebár már nem lehetett. Végül darabokra szaggattuk, és kvázi lasagneként beterítettük a fentebbi jóságokkal. Ízre nincs különbség, finom! A tanulság: először tölts, minden más csak utána jöhet!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#551.öltöny

08 jún 2008

Beázott a délutáni felhőszakadás miatt a soroksári úti Tesco, `a ruházati osztálynál kisebb vízesés alakult ki, a polcok között hatalmas tócsába gyűlt a csapadék.` Ennek a máskor oly mellékes dolognak azért tulajdonítok most jelentőséget, ugyanis lipp öltönye innen van – a Tesco feletti öltönyszalonból. Még eddig sem lenne semmi gond, ugyanis az öltönyt már megvettük, ám, és most jön a bökkenő: a nadrágot – mivel hosszú volt a szára – otthagytuk felaljaztatni….nos, most akkor van 50% esélyünk, hogy épségben maradt meg, és nem ázott szét……..egyébként lipp nagyon beteg, hazafelé Székesfehérvárnál már rosszul volt, most pedig órák óta alszik és lázas…nem értem, hogyan lehet ennyit dolgozni, hogy az ember belebetegszik…illetve, dehogynem tudom….ehhh…. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Kezdetek és végek között élünk. Átmenetekben. Ha megérkeznénk, máris indulunk tovább. Lételemünk az állandó indulás, halálunk a várakozás. Árnyalattól árnyalatig tart küzdelmünk, hátha egyszer, csak egyetlenegyszer találunk egy tiszta színt, amely egyértelmű s még kontrasztok sincsenek mögötte. Egyetlen nap alatt barátságok halnak meg, útjára indulhat két ember élete, elköszönhetünk szeretetteinktől, sebeket vághatunk fel, majd kitisztítjuk azokat. Ellenfelekből ellenségekké válhatunk. Vissza is csinálhatjuk.Végtelen lehetőségből választhatunk. Ez a szabadság. De egyszerre csak egy valósulhat meg. A következményekkel pedig még nem is számoltunk. Ez a szabadság korlátja. Egy dolgot azonban sohasem tehetünk: halottat nem támaszthatunk fel. Nem áll módunkban, s ennek már végképp semmi köze  a joghoz vagy  a szabadsághoz. Kényszer alatt cselekszünk. Illetve tűrjük  a cselekvés hiányát.Kontraszt vagy árnyalat?Négy éve halt meg nagymamám.  

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum