marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for május 22nd, 2008

22 május
0Comments

#533.ajánló

Wirth Imre: Történetek az eszkimó-háborúbólE regény hőse, az amerikai egyetemista fiú ráébred arra, hogy ő ?eszkimó. Ettől megváltozik az élete. Melting Ice ? ez hősünk indiánneve ? maga és a múlt megismerésére vágyakozva hozzákezd egy történetkibogozáshoz, amely a mindenre kiterjedő felejtés áldozata lett, ésamelynek, a legmostohább sorsú vesztesekre gondolva, az eszkimóháborúnevet adja. `Kidolgoztam egy eljárást, a nemlétezőnek tekintettesemények vizsgálatára` ? közli, s aztán előadja e rendkívül különös, akeresés egzisztenciális izgalmával telített nyomozás fejezeteit. A rejtélyes kalandok sorának megindulásához barátja, One Stabadja meg a döntő energiát: `Utazz el, Melting Ice!… Keresd megÜhl-t!` És hősünk, furcsa szenvedélytől vezérelve elindult, hogymegkeresse az eszkimó fővárost, a jégből épített, vakítóan csillogó,legendás Ühl-t, ahol a legnagyobb harcok voltak…

22 május
5hozzászólás

#532.elemzés

`A három verset összehasonlítva sok hasonlóságot fedezhetünk fel: ugyanaz a szerkezet, ugyanaz a téma, ugyanúgy idő- és értékszembesítő – egyetlen nagy különbséget találunk: más szavak szerepelnek bennük.`Azóta sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek-e… hiszen valahol ez az irodalom lényege: ugyanazt elmesélni, csak másképp – a miről a hogyanra áttéve a hangsúlyt…

 

22 május
7hozzászólás

#531.virtuális plébánia

Esküvői meghívóra írandó idézet után kutattam a neten. Átnéztem kismillió honlapot, amelyeken mindig ugyanaz a harminc klasszikus versrészlet tűnt szemembe; mindannyian az unalomig ismerjük őket. Szépek ugyan, de annyian mondták már tartalom nélkül szavaikat, hogy kiráz a hideg tőlük.Feladni készültem a reményt. Gondoltam, majd írok én valamit, hiszen nálam jobban senki sem tudja mit érzek, hogyan gondolkodom. Ekkor kattintottam egy új oldalra, amelynek a címe fogott meg és keltette fel az érdeklődésemet. Nos, be kell valljam (és itt előre is elnézést kérek katolikus hívő olvasóimtól) – én az ilyeneken általában csak röhögni szoktam – sajnos, az egyházzal és elsősorban a katolikussal nagyon rossz tapasztalataim vannak. Most is készültem jól szórakozni, bementem hát a hittanszobába. Ájtatos szövegeket vártam, megmagyarázhatatlan rajongást a megfoghatatlan iránt, és az irigység érzését, hogy én nem tudok ebben sem hinni. Meglepetésemre értelmes beszélgetéseket olvastam, logikus érveléseket, emberi, nagyon emberi történeteket számomra sem nyálas, érthető nyelven. Játszottam az `embervadász` játékkal is, bizony, ilyen is létezik!És persze az élet iróniája, hogy pont itt, a virtuális plébánián, a hittanszobában találtam meg azt a szöveget, amely feltételezhetően a meghívón fog szerepelni….Legyőztél Isten, egy – null a javadra! (Vagy a katolikus egyháznak túl jó informatikusai vannak….)A szöveg: Házasodjunk össze. És gyereket is akarok. És Veled akarok megöregedni.Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. ( Sara Chance)