#541.kutty

31 máj 2008

Kedd este kutyust mentettünk. Átkom minden olyan `gazdira`, aki megunja és kidobja a kutyáját. Marcit vagyis Sipit, itt a Síp-Wesselényi sarkán tették ki – neki szerencséje volt, jó gazdát találtunk neki, azóta már egy hatalmas vidéki kertes házban éli immáron boldog életét. Kapott chipet, oltásokat, és kap sok-sok szeretetet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

540.spór

28 máj 2008

korán van még, páran lézengünk csak, békásmegyer szívében, a S.-ban, tört fények az üvegajtón túl, a péksütemény sem érkezett meg, a reggeli, a szokásos, beérem hát a kefírrel, sorbanállás, rutin, Háy János-szövegek járnak a fejemben meg a tegnap este, agyalok,  valami hirtelen kizökkent – jól öltözött hölgy a pénztárnál, keresgél bőszen a táskájában, de hiába a számla az csak háromezer felett, tárcában meg csak kettőezerötszázhetven, kétségbeesés, már készítem elő, segítek, ezt tanultam, ezt láttam mindig, anyának hónap végén már a fél szomszédság tartozik, nem tud nem adni, az ő áldott jószíve, ezt látta ő is, ugye az imprinting, készítem hát elő, múltkor is ezt tettük mezeivel, ismét kizökkenek, hallom: `Nem, a kakaót akkor nem kérem, a gyerek iszik ma tejet`, számolnak ismét, új végösszeg, kettőezer alatt vagyunk, drága a Nesquik, főleg a nagyzacskós utántöltő, a sor nő, csendes emberek csendesen várakoznak, én ugye rögtön a sorban, utána, hurrá kettőezer alatt vagyunk, ismét kizökkenek. `Huhh, de megkönnyebbültem, kérem akkor a szokásos cigimet, meg a két csokit!`, számolunk újra, több, mint kettőezerötszázhetven ismét, mi legyen, mit vegyünk le, mosolyog a pénztáros, mi lehajtott fejjel, mindenféle kontaktust kerülünk, főleg a szemet, lélek tükre, vagy mi, `Akkor vegyük le az egyik csokit!`, hurrá, a számla kettőezerötzsáznegyven, mindenki boldog, legfeljebb a gyerek nem iszik hóelejéig kakaót, `Nekem is jár az a kis boldogság`, hallom, aha, elnézően mosolyog, `ne haragudjon, hogy feltartottam a sort`, sietve szedi, már rohan, üvegajtón túl gomolyog is a füst, neki is jár a boldogság, igen, pénztárosnő csak mosolyog, `hónap végén ez a szokás itt, kedveském, már hozzászoktam, ilyen az élet, ilyen, folyton döntéseket hozunk, jókat, rosszakat, ilyen a világ, a nő két hónapja vesztette el a munkahelyét, minisztériumban dolgozott pedig`, ja igen, a ruhapénz, megyek, fejemben már nem Háy János beszél, végre, `nekem is jár egy kis boldogság`, aha, igen, üvegtetős épület, csengő, snitt

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#539.bye

27 máj 2008

Hiába zárom ki a külvilágot – folyton befurakszik.Hiába akarom a csendet, csak a zaj jut el.Hiába akarom a jót, a szépet – ha  a rossz a vonzó.Hiába lennék akárki – nem vagyok senki sem.Hiába nézem a vízet, csak a követ látom, amely elsüllyed a tóban.Hiába a jókedv, ha magamban vigyorgok.Hiába emellek, ha nem repülsz.Hiába ütnék, ha a kezeim tőből vágják le.Hiába minden, hiába.Összezavarodtam. Egy időre búcsú, lö pá.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#538.bosszú

27 máj 2008

Érdekes dolog a boszzú kérdése. Etikai értelemben, és az egyén személyes életére gyakorolt hatása miatt is. Életem folyamán sokszor adódott olyan alkalom, hogy bosszút állhattam volna azokért a sérelmekért, melyeket kaptam. Nem tettem. Vajon miért? Gyávaságból, önvédelemből,  az esetleges további kellemetlenségeket elkerülve? Vagy úgy gondoltam, bizonyos etikai magaslatot jelent az, hogy nem veszem fel, hagyom főnni a saját levében? Vagy talán nem találtam meg a megfelelő eszközt, hogy ugyanolyan súlyú büntetést kapjon, mint amivel engem büntetett? Nem éreztem magam erre jogosultnak? Túlságosan belém égett az, hogy a bosszú energiát emészt föl? Nem tudom. De annyit igen, azzal, hogy nem álltam bosszút: egy embernek tettem a legrosszabbat – önmagamnak. Én rágódtam magamban, én emésztettem magam, csakhogy megfeleljek annak a képnek, hogy `te egy okos nő vagy, viselkedj is úgy!`Hát, nem. Ugyanolyan nő azaz ember vagyok, mint mások és innentől kezdve, ha úgy érzem, túl messzire megy valaki –  bosszút fogok állni, akármennyire is szánalmasnak tűnik ezt olvasni. Olyan ez, mint mikor a nők a konditeremben csak finoman, csak úgy, mintha kedveskednének – de, azért keményen odavágnak. Érdekelne azért, hogy hányan és hányféleképpen álltatok bosszút. Főleg, ha az mulatságos volt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#537.delta

25 máj 2008

Lehet örvendezni, csókokat dobálni az ég felé: Mundruczó Kornél filmje, a Delta kapta a Nemzetközi Filmkritikusok Nagydíját a Cannes-i Filmfesztiválon!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Öregszünk ám a mezeivel,de rendesen. Míg eddig nem okozott problémát, hogy milyen társaságban kell eltöltenünk pár órát, ha mozizni akarunk – tegnap közfelkiáltással szavaztuk meg, hogy `ezt ne!`, mikor a Bem moziba belépve tömény cigifüst és sörszag fogadott bennünket…Így adódott, hogy nem láttuk Julie Delpy bájos mosolyát és kapcsolati krízisét a 2 nap Párizsban című filmben, s helyette csak gyalogoltunk, gyalogultunk, gyalogoltunk:) Először csak a Margit hídon át, majd a fák között a Sziget végéig, majd át az Árpád hídon, a Rendőrpalotáig. Ott metróra szálltunk, majd ismét gyalogoltunk, Deáktól hazáig. Gyönyörű a Margitsziget májusban. Ma pedig Lisa Stansfield-napot tartok. Mennyire kár, hogy eltűnt ez a nő… 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#535.ps., i love you

24 máj 2008

Régóta készültem már megnézni ezt a filmet, csupa jót hallottam róla – de, valami mindig közbeszólt. Tegnap este aztán a mezei blogger olyan fáradt volt, hogy az eredetileg tervezett Diploma előtt újranézése helyett, hagyta magát rábeszélni erre. Nem, nem csalódtam, bár én végigbőgtem minden humora ellenére. Nagyszerű, sokszor idézhető mondatok hangzanak el benne, pl. mikor Holly-n számonkérik, hogy miért költ óriási összegeket cipőkre, ő így replikázik: `Az e-Bayen vettem! Akkor már nem is számít Guccinak, mert használt!` Vagy a veszekedés hevében a következő örökbecsű, igazi klasszikus: `Úgy érzem, két beszélgetést folytatunk egyszerre. Egyik a valóságban játszódik, a másik a Te fejedben!` Vagy mikor rákérdez a lehetséges következő szerelem, hogy akkor mi a fenét is akarnak a nők, Holly már nem hazudik magának és őszintén odasúgja: `Eláruljam? Halvány lövésünk sincs róla!`És így tovább. Minden mondata ütős, mert magunkra ismerünk benne, mi, nők. Látjuk a filmen a saját kis butaságainkat, mindennapi tévelygéseinket, bizonytalankodásunkat, önbizalomhiányunkat. Ott vannak az okos barátok, a hasonló cipőben járó mama, a harmincas szingli, a kedves szerethető figurák és hozzá körítésnek New York és Írország.Nem felejtem el az utolsó levél tartalmát. Így hangzik valahogyan. `Holly ha valaha elveszíted az önbizalmadat, elveszíted a hitedet önmagadban és kétségbeesel, sose feledkezz meg arról, hogy hogyan látlak én téged, és ezt a helyzetet kívülről!` Nekem ez egy igen fontos kijelentés volt.Ajánlom a fimet mindenolyan önbizalomhiányos, szerető férfivel párkapcsolatban élő nőnek, aki időnként maga sem tudja mit akar, mert a női újságok már elhitettékvele, hogy másra kell mindig vágynia és ebben a nagy önmegvalósításbana férfin kéri számon saját gyávaságát.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#533.ajánló

22 máj 2008

Wirth Imre: Történetek az eszkimó-háborúbólE regény hőse, az amerikai egyetemista fiú ráébred arra, hogy ő ?eszkimó. Ettől megváltozik az élete. Melting Ice ? ez hősünk indiánneve ? maga és a múlt megismerésére vágyakozva hozzákezd egy történetkibogozáshoz, amely a mindenre kiterjedő felejtés áldozata lett, ésamelynek, a legmostohább sorsú vesztesekre gondolva, az eszkimóháborúnevet adja. `Kidolgoztam egy eljárást, a nemlétezőnek tekintettesemények vizsgálatára` ? közli, s aztán előadja e rendkívül különös, akeresés egzisztenciális izgalmával telített nyomozás fejezeteit. A rejtélyes kalandok sorának megindulásához barátja, One Stabadja meg a döntő energiát: `Utazz el, Melting Ice!… Keresd megÜhl-t!` És hősünk, furcsa szenvedélytől vezérelve elindult, hogymegkeresse az eszkimó fővárost, a jégből épített, vakítóan csillogó,legendás Ühl-t, ahol a legnagyobb harcok voltak…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#532.elemzés

22 máj 2008

`A három verset összehasonlítva sok hasonlóságot fedezhetünk fel: ugyanaz a szerkezet, ugyanaz a téma, ugyanúgy idő- és értékszembesítő – egyetlen nagy különbséget találunk: más szavak szerepelnek bennük.`Azóta sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek-e… hiszen valahol ez az irodalom lényege: ugyanazt elmesélni, csak másképp – a miről a hogyanra áttéve a hangsúlyt…

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Esküvői meghívóra írandó idézet után kutattam a neten. Átnéztem kismillió honlapot, amelyeken mindig ugyanaz a harminc klasszikus versrészlet tűnt szemembe; mindannyian az unalomig ismerjük őket. Szépek ugyan, de annyian mondták már tartalom nélkül szavaikat, hogy kiráz a hideg tőlük.Feladni készültem a reményt. Gondoltam, majd írok én valamit, hiszen nálam jobban senki sem tudja mit érzek, hogyan gondolkodom. Ekkor kattintottam egy új oldalra, amelynek a címe fogott meg és keltette fel az érdeklődésemet. Nos, be kell valljam (és itt előre is elnézést kérek katolikus hívő olvasóimtól) – én az ilyeneken általában csak röhögni szoktam – sajnos, az egyházzal és elsősorban a katolikussal nagyon rossz tapasztalataim vannak. Most is készültem jól szórakozni, bementem hát a hittanszobába. Ájtatos szövegeket vártam, megmagyarázhatatlan rajongást a megfoghatatlan iránt, és az irigység érzését, hogy én nem tudok ebben sem hinni. Meglepetésemre értelmes beszélgetéseket olvastam, logikus érveléseket, emberi, nagyon emberi történeteket számomra sem nyálas, érthető nyelven. Játszottam az `embervadász` játékkal is, bizony, ilyen is létezik!És persze az élet iróniája, hogy pont itt, a virtuális plébánián, a hittanszobában találtam meg azt a szöveget, amely feltételezhetően a meghívón fog szerepelni….Legyőztél Isten, egy – null a javadra! (Vagy a katolikus egyháznak túl jó informatikusai vannak….)A szöveg: Házasodjunk össze. És gyereket is akarok. És Veled akarok megöregedni.Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. ( Sara Chance)  

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Most hallottam a boldog és kiegyensúlyozott élet receptjét. Nem szükségeltetik hozzá más: csak egy rajztábla, és néhány `apróság`.Az ember fogja a rajztáblát és beül egy kád forró, illatos vízbe. A rajztáblán felsorakoztatva néhány ínyencség. Mire elfogynak a finomságok – elillan a rosszkedv, újra szép a világ. Ám van még egy feltétel. Az embert  várnia kell a fürdőszobából kilépve valakinek, akit szeret és aki szereti őt. No comment. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Senki sem mondhatja, hogy nem gondolok a jövőre. Kitaláltam, hogy haladva a korszellemmel: globalizációs gyerekmeséket fogok írni.

A szereplők egy része már megvan, élükön Sárgahasúval, azaz Anor (ex(p)iás) Ákossal, a macskával!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#528.metro

20 máj 2008

Ma reggel fél hét helyett fél nyolckor metróztam. Meglepő élmény volt: emberek sokasága, s mivel egyetlen ablak sem volt nyitva, valamint a levegő nedves, párás volt – kipárolgás- és verejtékszag a levegőben. Mentőövet csak az állomások jelentettek: az az egypercnyi megálló, mikor friss (vagy majdnem az) levegő juthatott be a kocsikba. Autóra vágytam. Majd eszembe jutott egy tegnap délutáni hír: az orosz újgazdagok Moszkva város önkormányzatához fordultak, hogy hajlandóak tömegközlekedéssel járni, amennyiben saját metrót építenek nekik – minden vagonban étkezőkocsival és bárral. Ennek érdekében áldozni is hajlandóak: egyrészt támogatnák jelentős anyagi forrásokkal a metróépítést- fejlesztést,  és havi 210ezer HUF-nak megfelelő összegért bérletet is vásárolnának.Moszkva még nem válaszolt a megkeresésre.Szóval, a kérdés: ha lehetőséged lenne rá, mint moszkvai újgazdagnak,  akkor mivel utaznál: tömegközlekedés vagy autó?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#527. magyar tarka

19 máj 2008

Az ideális ajándék (szuvenír, óh, óh!) Magyarországról! Kapható a Corvinban, mindösszesen 420 HUF-ért. Imádom!

Ja, és nem holmi gagyi műanyag! Porcelán.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#526.mrs. robinson

19 máj 2008

Vajon ha ma forgatnák le a filmet, ugyanolyan romantikus befejezése lenne, mint valaha? Ben egy kétségbeesett lépéssel az oltár elől elrabolná Elaine-t? Nem inkább helytálló befejezés lenne az, hogy Ben Mrs. Robinson-nal marad? Alátámasztaná ezt a világban egyre jobban jelenlévő biztonságkeresés igénye, az anyagi kiszámíthatóság, az idősebb, érettebb nőkkel való kapcsolatok trendje és az, hogy Mrs. Robinson az egyetlen őszinte ember a filmbéli valóságban – de ő is csak azért, mert már végérévényesen és menthetetlenül kiábrándult mindenből.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#525.kylie, kylie

16 máj 2008

`Most hívott mezei blogger, hogy féláron szerzett jegyeket a Kylie – koncertre, így ma este ott leszünk! Igen, igen, igen!` – ezzel az információval fejeztem be a tegnapi posztot. A legelső, amit fontosnak tartok leszögezni: Kylie megdolgozik a pénzéért. Ennek bizonyítékai:1. A koncert a megszokott kettő óra helyett (de abban már a ráadás is benne van!) háromórás volt, közte egy közel félórás technikai szünettel. Egészen pontosan 20.40-kor kezdett és 23.15-kor fejezte be. 2. Egyetlen pillanat megállás vagy üresjárat nem volt a színpadon – gyakorlatilag feszülten figyeltem, nehogy bármit is elmulasszak. Minden mozgott, élt, lüktetett a színpadon – úgy, hogy semmiféle extra, különleges effektet nem vetettek be. Nagyon nagy ötlet volt a videófal – hihetetlen hangulatot varázsolt: Japántól az USA-n keresztül eljutottunk Brazíliáig, de voltunk Párizsban és a Kelet- Közép Európai országok is felidéződtek. 3. Megszámoltuk: nyolcszor öltözött át a legszebb Jean-Paul Gautier kollekciókba. Volt pókasszony, cheerleader, femme fatale, szambatáncos stb. – de mindig gyönyörű. A közönséggel kommunikált, természetesen énekeltetett, beszélt magyarul.

4. Olyan volt az egész, mint egy valódi párizsi revüben, és én szeretek szórakozni:) Élő videóklipek sorozatából épült fel a műsor: az első blokkban felváltva hangzott el egy új, egy régi szám – majd a második blokkban kizárólag az új lemezről játszott, és végül a ráadásban különleges hangszerelésű feldolgozásokat hallhatunk, ügyelve arra, hogy minden táncos, zenész egyszerre fenn lehessen a színpadon. 5. A nő tündéri, imádnivaló, bájos és nagyon tud énekelni. Aki eddig ezt nem tudta volna, az tegnap meggyőződhetett róla az első blokk végén, amikor Kylie négy oktávot énekelt ki…. Nagy élmény volt a koncert, egyik révületből a másikba estem:)

A negatívum sem vele, hanem a közönséggel kapcsolatos. 1. Mivel tiszteletjegyünk volt ezért fiatal juppiekkal ültünk együtt. Ennyi bunkót egy rakáson már régen láttam. Nem részletezném; viselkedési mintáik jelentősen eltérnek az általam még tolerálandónak ítélttől. 2. Ha valaki közel 19ezer forintot költ egy koncertre, a 2ezer forintos taxi költsége már nem férne bele? Tömegesen indultak meg a nézők ugyanis az utolsó metró indulása előtt kb. negyedórával. Vesszek meg, ha valaha is megértem ezt a logikát.

Ja, mezei bloggerrel megfogadtuk, hogy mivel mindkettőnk régi nagy álma egy Madonna – koncert, arra mindenképpen elmegyünk, mielőtt még visszavonulna:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#524.house

15 máj 2008

Egy időre megint elbúcsúztattuk nagy kedvencünket: dr. Gregory House – ra őszig ismét várni kell…Kíváncsi lennék arra, hogy aki folyamatosan nézi/te a sorozatot, melyik epizód volt a kedvence?Nekem a One day, one room… – még mindig nem értem igazán, hogy mi is ez a szobákkal… 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Mai sétámon – miközben az éhségtől félájultan agonizálva róttam lépéseimet – hirtelen bevillant az igazán hatásos fogyókúra megoldása.Zsírrágó bogarakat kell kitenyészteni. Aztán beültetni a bőr alá – a lá Mátrix – és a bogár élni kezd, majd ha befejezte ténykedését: a szervezet automatikusan kivetné magából. Na, szabadalmaztassam? 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#522.sex and the city

15 máj 2008

Tegnap végre lehullt a lepel négy év után: Angliában, Londonban bemutatták a Szex és New York – filmet. Volt óriási felhajtás, lehetett szavazni, ki viselte a legjobb ruhát (szerintem egytől egyig mind a négyük ruhája bűnronda volt, a SJP fején lévő `zöldségsapkával` pedig nem igazán tudok mit kezdeni), de tény, hogy jó érzés őket viszontlátni. Bár, mi még nem tudjuk mi lesz a film vége (aki igen, sikítson!) ugyanis két befejezést is leforgattak – az már most megjósolható, hogy minden lehúzó kritika ellenére nálunk is nagy siker lesz. S, hogy ki volt az én kedvencem? Számomra Samantha, a mindig elegáns, nagyvilági (Kim Cattrall) volt a legracionálisabb és egyben legsebezhetőbb négyük közül.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#521.arizona

14 máj 2008

Tegnap a Zamárdi határában lévő benzinkútnál pillantottuk meg, és első látásra beleszerettünk a dizájnba. Előtte egyikünk sem találkozott még vele – magam speciel nem vagyok egy nagy zöld tea rajongó, minden szeretetemmel Milfordékat tüntetem ki. Ma rákerestem a neten, és kiderült, hogy valódi kultusz övezi. Elég sokféle ízben gyártják: mandarin-narancs-jázmin – méz-ginseng, kék szilva-ginseng-méz stb. Szerintem az íze átlagos, és elrettentő lehet a 799 HUF – os ár is az átlagfogyasztónak – 0,2 literért. Az üvegek azért szépek, éljenek a sznobok!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#520.simontornya

13 máj 2008

Útrakeltünk ma, s megtekintettük leendő nászutunk színhelyét: Simontornyát. Meg vagyunk elégedve a választásunkkal, jártunk az elnöki lakosztályban, vizitáltunk az ebédlőben. Odafelé egy elhagyott kis tisztáson piknikeltünk: napoztunk, tücsköt-bogarat vizslattunk. Itt jegyezném meg, hogy bár a mezei blogger szerint én mindent sasnakminősítek, ami egy galamb méretnél nagyobb – de, a tisztás körül mostaz egyszer tényleg sas keringett!Visszafelé láttunk egy falut, ahol mindenkinek kőből készült oroszlánok virítottak a portáján – lefotóztuk, de járó motorral, kicsit féltünk, nehogy megtorolják a hívatlan látogatást…Majd, `ha már úgyis erre járunk – felkiáltással`: leugrottunk a Balatonra, rossz szóviccel élve – várt már minket Zamárdi felső, hisz újra eljött egy balatoni nyár! (a Tó gyönyörű – ha valaki örömöt akar szerezni, tuti befutó nálam egy vitorlás!) lippije már megnyugodott: idén is áztatta lábát a Balatonban:)Ha víz van: minden van! – ezen életigazságnak élve vigyorgok:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#519.hepi ten

12 máj 2008

Tizedik (s immár kétszámjegyűek lettünk!) fordulónk egybeesik a háromnapos (napos!) ünneppel, végre sájni, hepi idő van, ki is használjuk bőszen. Pénteken este fél tízkor, mezei blogger (no nem a hálét belökve)de lazán megkérdezte: na, megyünk a Balcsira? Elindultunk, majd Pest határában visszafordultunk, végül a Citadellán kötöttünk ki. Szombaton vásároltunk, este pedig várt minket egy házibuli. Illetve kettő is, de klónozva még nem vagyunk, így lippije régi barátaival mulattunk együttMa pedig óldéj programunk Dunabogdány volt. Hekkeztünk, lángosoztunk (nem, nem cigány, nem is töki pompos – sima sajtos-tejfölös volt), sétáltunk a Dunaparton, napoztunk, kutyát úsztattunk – s végre kezdjük elhinni, hogy itt a nyár:)Hazaérve kb. tíz percünk volt átöltözni, és indultunk színházba – várt minket A Kertész kutyája, Lope de Vega tolmácsolásában. Eszenyi még mindig a wamp, a femme forever, a csodálatos, A NŐ! (…és állítólag, imádott blogger szerint a grimaszaiban, gesztusaiban engem vél felfedezni….azt most nem firtatom, hogy ez dícséret vagy kritika-e) Most pedig a holnapi pikniket készítjük elő: páneurópai helyett csak egy simontornyait – meglessük azt a nászutas lakosztályt:)

…a vízparton csodálatos virágok nyílnak….

hekkezünk, kaja van – Pöttyös vigyorog!

fák, fák mindenütt!

még mindig fák!

eddig azt hittünk kutyánk van – nem egy varacskos disznó, aki a sárban fetreng….kutyánk a Dunának ment tőlünk…..szuicid hajlamai napfényre kerültek….

…depressziós rohama után a kutya azért észhez tért!

igen, Dunabogdány gyönyörű!

hihetetlenül szép ez a táj, és nincs (még) nagy tömeg: kevesen ismerik, Pesttől elég meszze ahhoz, hogy ide már ne jöjjenek ki – de, ez maga a Paradicsom!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#518.szittya pita

10 máj 2008

Drága szerelmem szerint szőrszálhasogató vagyok, legfőbb jellemzőm, hogy beszólok, odamondogatok és kötekedem. Egy is válóok, nem még így együtt, ugyebár! Szóval, hogy ennek a hihetetlen kedves jellemzésnek megfeleljek: felteszem a nagy kérdést – hogyan lesz a töki pompos lángosból szittya pita?! Örüljünk-e nyelvi leleménynek (mert van benne humor, az kétségtelen) vagy tereljük politikai síkra a kérdést, és tételezzük fel, hogy egy kiváló marketingérzékenységgel megáldott üzletember alkotása a fentebbi név? Örüljünk vagy sem?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#517.ehhh

09 máj 2008

Ahogy a két nevetgélő, időnként teli szájjal vísítva röhögcsélő két nő között üldögéltem, akik szinte kicsattantak az egészségtől, s attól a biztos tudattól, hogy életük immáron a legjobb mederben folydogál – belémhasított a fájdalom. Hogy leépültem a hónapok óta tartó betegségek alatt, hajam-bőröm tönkrement, megfakult a fény a szememben, elvesztette és csak pillanatokra nyeri vissza ragyogását. Hogy nem bírok nyelni, nem hallok, vattába csavarva élem napjaimat. Nem kapok levegőt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Kilenc éve vagyok az XY. Biztosító ügyfele, ezalatt az idő alatt tetemes összeget fizettem be életbiztosítás címén. Kapcsolatunkba április végén jelentős fordulat állt be: értesítést kaptam arról, hogy mivel a számlámra december 3-a óta nem történt befizetés, így nem fizetőnek lettem nyílvánítva, mely maga után vonja, hogy visszavásárlás esetén a kötvény kb. 150ezer HUF-tal kevesebbet ér. Hosszas nyomozgatás (több órányi telefonálgatás – melynek díját természetesen én fizetem – gyomorszorító idegeskedés után) ma kiderült, hogy nem fizethettem volna be semmit, ugyanis nem kaptam csekket. Illetve az egyiket megkaptam, melyet a karácsonyi ünnepek miatt késve ugyan, de befizettem, s melyet lefaxoltam nekik – a másikat, amelyben állítólag figyelmeztettek, hogy mi fog velem történni: nem. Kérdezem, vajon hová tűnhetett el? Válasz: valószínüleg elvesztette a posta.Namármost, kérdem én: kilenc év után valóban így kell bánni egy ügyféllel? Hogy hónapokon keresztül nem kap tájékoztatást, majd pedig kényükre-kedvükre döntenek a saját maga által befizetett pénzéről!Per pillanat a következő lehetőségek közül választhatok: ad1: megszüntetem a kötvényt, elbukok x összegetad2: bemutatom a befizetést igazoló csekkszelvényt, kifizetem a hátralékot, és kérelemmel (!) fordulok az Életbiztosítási Osztályhoz, hogy engedélyezzék számomra, hogy továbbra is az Allienz ügyfele lehessek, s egy egészségi állapotomra vonatkozó vizsgálat után, fél év jó fizetői idő letelte után állítsák vissza a szerződésémet, s így nem bukok x összeget – ez csak egy lehetőség, nem biztos, hogy engedélyezik!ad3: forduljak a Fogyasztóvédelemhez és szüntessem meg a számlámat ….Eléggé el vagyok bizonytalanodva….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Mióta olvastam az ELLE áprilisi számában a vele készült nagyinterjút: nem megy ki a fejemből, vissza-visszatérnek a szavai. Mindig olyan bátor volt, vad és szabad. Fennen hirdeti, hogy `A szabadság kölcsönös dolog!`, és így is él. Varázslatos, csodálatos nő, aki most is úgy néz ki, mint amikor 13 évesen eljátszotta Vic-et, a Házibuliban.Sophie (Sophie Dani?le Sylvie Maupu) Marceau negyvenegy éves, és gyönyörű.  

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#511.fotók

06 máj 2008

repceerdő, bármerre mész az országban….légy szállott repcére, szép lett….Mekka vagy Mokka modellt állt – tényleg nem lehet őket megkülönböztetni….a mókából a solymári milo sem maradhatott ki….samu, aki szeretett barátnőjét gyászolja, akit elvesztett….  

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#510.monday morning

06 máj 2008

Egy végre szépen – és négy nap után végre könnyedebben – induló reggelt szakított félbe a követelező telefoncsörgés. Sikerült elérni, hogy megint befulladtam és nincs kedvem felkelni. Ez utóbbi nálam a legrosszabb jel.

                                        mene tekel ufarsin

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#509.cry, baby, cry

04 máj 2008

Amint kitört a négy napos ünnep, eleredt az eső, mely azóta is állandó kísérőnk, bármerre megyünk is az országban. Ahogy beülünk az autóba, azonnal szakadni kezd: visszük magunkkal. A szerdai bolondokháza után: lippije autóbalesete, ballagás – reméltem, hogy feltöltődhetek kicsit, pihengetve, sokat a levegőn, változatos programokkal. Helyette van ismét betegségem és eső.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#508.kafka levese

01 máj 2008

Ebből a kis kötetből kiderül, milyen lehet FranzKafkával, Jane Austennel vagy Raymond Chandlerrel vacsorázni. MarkCrick valódi irodalmi `hasbeszélő`:tizennégy receptet szólaltat meg avilágirodalom leghíresebb íróinak hangján, Homérosztól Irvine Welsh-ig. Szellemes paródiái irodalmi és gasztronómiai értelemben egyaránt ínyenceknek való csemegék. Az olvasónak, aki Crick receptjei alapján süt-főz, bizonyosan nehezére esik majd otthagyni a konyhát, amikor megérkeznek a vendégek.

Néhány recept a teljesség igénye nélkül a könyvből: Tiramisu á la Marcel Proust, Coq au Vin á la Gabriel Garcia Marquez, Töltött csirkefilé á la Sade márki, Clafoutis Grandmére á la Virginia Woolf, Fenkata á la Homérosz (!), Sajtos pirítós á la Harold Pinter etc. Azt hiszem, véglegesen kezdek elköteleződni az irodalmi gasztronómia irányába.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum