Az Európai Bizottság által felkért trendkutatók a 90-es évek végén a következő lehetséges alternatívákat vízionálták jövőképnek:1. A diadalmas piacok forgatókönyve: marad az eddigi irány, a globalizáció, a technokrácia, a kulcsszvak a siker és a hatalom lesznek, kialakul a globális burzsoázia, multiuralom jön létre.2. A száz virág forgatókönyve: vidéki romantika, közösségi utak kialakítása, a család szerepének […]
katt a kicsi képekre, és mindjárt látható lesz minden: konyha, szoba, galéria (lippije magángazdasága), fények és az ágyunk.
Ahogy az ünnepek közelednek, úgy érzek egyre inkább késztetést, hogy felkapjam a nyúlcipőt és meg sem álljak valamelyik tengerparti szállodáig/eldugott hegyvidéki kis faluig – a kívánt rész szabadon bővíthető…
Elmentünk, megjöttünk – jó itthon. Wellnesseztünk egy jót a tiszaújvárosi termálfürdőben, mászkáltunk Miskolcon, teletömtük magunkat sok-sok finom kajával, megünnepeltük előre hozva duplacsokis tortával a mezei blogger születés-és névnapját, összehoztuk a szülőket. Összességében nem csináltunk semmi extrát, de azt legalább jól. Pihentünk végre.Ja, és kellemes húsvéti ünnepeket, napsütést Mindenkinek.
Hobószavaival: `Tanács egy magyarnak,/ mindig tarts Nyugatnak!` Immáronszáz éve jelent meg az a folyóirat, melynek szerkesztbizottsága célultűzte ki a félfeudális viszonyokba süllyedt irodalmi epigonizmusmegszüntetését, a magyar irodalom nyugati szintre emelését. Arról acsodálatos törekvésről beszélek, ahol világnézettől függetlenül csak atehetség számított, s mely az 1930-as évek nép-nemzeti irodalmiparadigmaváltásáig mérce maradhatott.Törzshelyüka New York Kávéház volt, mely minden […]
Egyébként pedig, reagálva az elmúlt egy hét `termésére`: A legnagyobb szánalommal viseltetem azon emberek iránt, akik: 1. Belerúgnak azokba, akik segítettek/nek nekik.2. `csak úgy`, `poénból`, `unatkozásképpen` csesztetnek másokat.3. A saját maguk által elcseszett életük miatt másokat hibáztatnak.4. Akik azért csesznek bele az ÉN életembe, mert nekem megvan az, ami nekik nincsen.
Mint ismeretes, a magyar orvosok ismét `csatát nyertek`. Vagyis marad minden a régiben, nem kell a rezidens képzésért fizetniük továbbra sem. Az oka? Indoklásként annyi hangzik el, hogy így nem mennek külföldre és lesz elengendő orvos végre.Hát, nem lesz. Miután a te és az én pénzemből kifizettük az öt/hatéves alapkézésüket, majd a három évig tartó […]
`El kellene menni Moszkvába végre!` – mondogatják egymásnak a nővérek Csehov darabjában. Hát, miért nem mentek? – tehetnénk fel a kérdést némileg sarkítva. Miért siránkoztok itt, miért nem cselekedtek, miért áltatjátok magatokat, hogy rendben van minden és a tökéletesség mintapéldányai vagytok?!A kérdést, mellyel egész addigi világuk dőlne össze, mely szembesítené őket saját maguk önzőségével, kicsinyességével […]
Nehéz olyan emberrel kapcsolatot tartani, aki folyton megváltoztatja az életét. Én már csak tudom.
Ó, ti csodálatos férfiak, hozzátok száll a dícséret, öröm és hála! Ó, ti hosszútürelműek, akik végtelenített női csetlésünk-botlásaink (hisztijeink) sorát asszisztáljátok végig, okokat keresve, holott ti nem szolgáltatok ilyennel, mert mindannyian tudjuk: minden bajunk forrása önmagunkban rejtezik. Köszönet a türelemért.
Reggel az egyik újság mellékleteként megvettem. El is hagytam, megveszem hát újra. Bármennyire is furcsa, még sosem láttam a belőle készült filmet. Alig várom, hogy forró kakaóval a kezemben megnézhessem végre, és megtudjam: milyen mély is a nyúl ürege?Imádom.
A mai napunk leginkább – rajtunk kívül álló okok miatt – egy hullámvasúthoz hasonlítható: mélységek és magasságok sorozataként definiálnám. Mondtam már, hogy utálom a hullámvasutat?!Update: a vége sem lett jobb. Az én hibámból. A lelki következményeiről nem értekeznék, ám a testiekről annyit, hogy ma reggel óta folyamatosan szédülök, magas a vérnyomásom, kifacsart citromnak érzem magam, […]