#430.s.o.s.

Körülöttem széthull minden darabokra, s én tehetetlenül, félelemtől reszketve, sarokban kuporogva, meglapulva nézem mindezt. Nincs erőm, hogy a hajamnál fogva kirántsam magam, magam-csinálta kelepcémből. De most nagyon félek. Görcsben vagyok, s a testem lázad a helyzet ellen. Allergiás vagyok magamra, s lassan megfulladok magamtól. Vagy megbolondulok.Csak ami nincs, annak van bokraCsak ami lesz, az a […]

#429.csömör

Amikor kicsi voltam, egyszerűen reagáltam le a lelki-testi veszélyeket rejtő helyzeteket: egyszerűen elaludtam. Ettől a mindenki számára legegyszerűbb megoldástól fosztott meg tizenhárom éves koromban jelentkező insomniám. A mai napig nem tudtam megfejteni, mi volt a kiváltó esemény – pedig sokat segítene. Ma délután, miután két napja érzem úgy, hogy elegem van a világból – hazaérve […]

#427.holden

Napi jócselekedet rulez: akaratomon kívül megríkattam a gyógtornászomat. Nem, nem a teljesítménnyemmel volt gond (a derekam mostanában jól van, hál'stennek),odáig el sem jutottunk – már a vetkőzésnél eltört a mécses. Illetve, mikor szedegetni kezdtem le magamról az ékszereimet, s neki feltűnt egy eddig még nem látott darab. Rákérdezett, elmeséltem. Majd ő mesélte el, hogy szerdán […]

#426.szkafander és pillangó

A napokban két olyan film is kerül(t) a mozikba, melyek arra késztetik az embert, hogy gondolja át addigi életét, s ha kell – változtasson azon. Hozzáteszem, egyik filmet sem láttam még; de az eddig olvasottak/látottak alapján mindkettő bekerül majd az olyan filmek körébe, mint pl. az Amélie csodálatos élete. Az egyik két öregúrról szól, akik […]

#425. mann

Hát, valami ilyesmi… Az eredmény ez: egy polgár aki eltévedt a művészetben, egy bohém, akithonvágy gyötör a jó gyerekszoba után, egy művész, kinek rossz a lelkiismerete.Mert hiszen a polgári lelki­ismere­tem az, amely minden művészkedésem, minden rendkívüliségemés minden zsenialitásom mélyén valami nagyon kétértelmű, pogány és gyanúsjellemvonást sejtet, aminek köszönhetem szerelmes vonzódásomat az együgyűség,jóravalóság, a kellemes átlag, […]

#423.tavaly marienbadban

Elhunyt Alain Robbe-Grillet, francia író, az 50-es évek `új regény` irányzatának egyik vezéralakja, és aki  Alain Resnais `Tavaly Marienbadban` című filmjénekforgatókönyvét is írta. Filmtörténeti alapmű. A misztikusszállodában összefut egy férfi és egy nő. Idén vagy tavaly? Ténylegvagy mégsem? Valóság vagy képzelet?

#420.mísz

Nincs jókedvem, egyáltalán nincs. Tegnap este már sírással borzoltam a kedélyeket itthon, a rossz passz ma is folytatódott – ma reggel is adtam az egérkéknek. El vagyok keseredve, hogy hozzávetőleg fél éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal, de állandóan beteg vagyok. Az immunrendszerem lassan már felmondja a szolgálatot, és többet költöttem ezen idő alatt gyógyszerre, mint drogos nap […]

#418.valentin

Szögezzük le már az elején: én imádom az ünnepeket! Mindegy nekem, hogy szerb-orthodox karácsony január közepén, paraszti aratóünnep júliusban, ros hásáná októberben vagy Hálaadás napja novemberben. Ha rajtam múlik, megünneplem a Márton-napi újbort, még imát is mormolok a ludakért. Szívesen veszem, ha minden nemzet bevon a maga kultúrkörébe, és ünnepelni hív – hátha még ezért […]

#416.helyzetjelent

Belváros, kora délután. Épp Pötty után zacskózok, mikor háromgyerekes arab család érkezik mellém. Hagyján, hogy kutyát alig tudom elkapni; de kisgyereknek pisilnie kell. Mama megoldja a problémát: lehúzza mind saját, mind kislánya bugyiját és mutatja, hogy pisiljen nyugodtan. Egy pillanatra mindenki megáll, valóban jól látja-e amit lát. Jól látja, és senki sem hiszi. Összenéző szempárok, […]

#415.hasznos

Kényszerű magányom óráit kihasználva – ha épp nem orrot fújok – igyekszem hasznos dolgokat cselekedni. Intim viszonyba kerültem az előbb épp egy doboz hajfestékkel, percekig drukkoltam a nárciszbimbónak, hogy sikerüljön kipattania végre, füleltem neszekre, hátha tanúja lennék egy gyerek fogantatásának – egészen nosztalgikus hangulatba sikerült kergetnem magam…Valami munkát valakinél? Bérvasalás? Hm? Meg ilyeneken gondolkodom, hogy […]

#414.beteg

Szerintem én vagyok az egyetlen menyasszony (irul-pirul…), aki a lánykérés után az ágyban végzi. No, nem a szokványos módon ám, hanem a betegség dönti le a lábáról. Itthon, betegen.Közben azért össze tudtam magam szedni annyira,hogy kijussunk a Római-partra, ahol ízelítőt kaptunk végre a tavaszból (meg mindketten jó kis náthát), és voltunk moziban is, Charlie Wilson […]

#412.eljegyzés

Ma délután, 15.55-kor, a Múzeum körúti Nagyposta előtt lippije megkérdezte, hogy `járunk-e?`, majd, hogy `járunk-e még egymással sokáig?`, majd előhúzott egy pici dobozkát a zsebéből, és a virágosbódé mellett feltette a kérdést, hogy akarnám-e a benne található gyűrűt hordani és hogy `hozzám jönnél feleségül`?, és én igent mondtam!!!!!!!!!!

#411.anime

Animét nézek és kiráz tőle a hideg. Kész szociológiai leltár, ahol ilyen mondatok hangoznak el a diákok szájából pölö, hogy `nagy rajtunk a nyomás, nem csoda, hogy időnként egy-két tanár halálát kívánjuk`, `mindig csak az alkalmazkodás, hogy a társadalom elfogadjon`, minden kapcsolat csak a virtuális világban játszódik, mindenki kezében mindenttudó mobil, netes oldalon lehet a […]

#409.eddig…

Eddig jókislány módjára minden egyes évben teljesítettem a számomra rendelt évi kétszeri Lukács penzumot. Tavaly évvégén már nagyon untam, meg nem is volt megnyitva a belső rész, hideg volt stb. Kerestem a kifogásokat, így a novemberben felírt kezeléseket csak decemberben kezdtem el, majd három után abba is hagytam. A fürdőjegy – mely 15 úszást és […]

#407.kertész

Ma délután végiggondoltam, hol fordulhatott volna másképpen az életem. Legelsőként azt említeném meg, mikor 14 évesen pályaválasztáskor poénból beadtam a jelentkezésemet dísznövénykertésznek. Illetve, mindenkinek azt hazudtam, hogy poén, csak én tudtam, hogy nem az, még véletlenül sem. Természetesen a szüleim, tanáraim örjöngtek – így utolsó pillanatban mégiscsak a környék legjobb gimnáziumaibaa jelentkeztem, az épp akkor […]

#404.no country for old men

Nehéz, roppant nehéz, nyomasztó film, amely annyira amerikai, mint a Félelem és reszketés – európai mozikban totális bukás. Átlagnéző, sőt átlag európai számára értelmezhetetlen. Lehet benne szimbólumokat keresni, mint pl. hogyan semmisíti meg a nagy amerikai jelképeket, mi lesz az amerikai álomból – de, nem érdemes. A Cohen-testvérek műve mestermű: zene nélkül is állandóan ébren […]