#392.dekód

Ma délutáni beszélgetés közben döbbentem rá arra, hogy nem érthető az, amiről és ahogyan írok. Szerintem sokszor az sem érti, akinek szól. Annyira hozzászoktam már a metaforikus,kiegészítendő, irodalmi, rejtjelezett nyelvhez, hogy képzett kódfejtőnek kell lennie, aki dekódolni tudja. Tudom, hogy irodalmi elemzéseimet alig olvasta valaki, pedig rólam szól mindegyikük. Ráadásul mindig csak minimumot közlök, és […]

#391.lester

Mindannyiunkban él legalább egy Lester Burnham, aki figyel, és ha úgy alakulnak a dolgok: tevékenykedni kezd. Hogy az ő színrelépése már elvesztett nyugalmunk következménye-e vagy épp az ő megjelenésével tűnik-e el az: mellékes. Onnantól űzőtt vadként járod az utcákat, és keresed azt, ami egyszer már megvolt. Vagy épp ellenkezőleg: kis Lesterek születnek benned, akik szerteszéjjel […]

#390.passion

1. Mióta megnyílt az Astoriánál a Drukker söröző, minden reggel irigykedve bámulom a csocsóasztalok körül játszó egyetemista tömeget. Reggel fél hétkor, mikor munkába megyek…ehh, de lennék ismét egyetemista.2. Általam kreált szó a szitokvirág, mely egy paradoxon. A viárg az szép, jó, illatos és finom – ergó ha szitokkal párosítjuk, a kettő kioltja egymást.3. Mióta nem […]