marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for november, 2007

27 november
1Comment

#358.benyomás

Miért annak van mindig gyereke, aki nem akarja és gyakorlatilag magán kívül nem is igazán érdekli más?

26 november
0Comments

#356.vált

Most hogy így magunkra maradtunk: a szabadság meg én – lássuk mit kezdünk egymással. Az első, amit így nagy blogmagányban közölnék: nincs taszítóbb egy üres fehér lapnál, még ha csak virtuális az. Úgy hírlik, Goethe, aki valóban nem ihlettel dolgozó író volt, és inkább tekintette kiváltságos hivatásnak az írást, semmint isteni teremtő erőnek, és ezért napi rendszerességgel írt – nos, ez a Goethe minden fehér lapra egy-egy pacát ejtett, hogy legyen ereje leírni az első szót. Nagy kedvenc Esterházy is eképpen dolgozik, írja is, hogy ha egy nap megír egy oldalt, majd este kitörli – az már jó nap volt: mókás. Szóval, valahová odafut ki ez a gondolatmenet, hogy nagy szabadság és nagy kín is az írás, küszködés:mi az, ami lényegtelen, nem igényes, kívülálló számára értelmetlennek tűnő zagyvaság. Valahogy így van ez az irodalommal is – igyekszem megtalálni azt a rendkívül keskeny határvonalat, mikor még szórakoztat, de már tanít is. Jobb érzés tudni, hogy beavatva vagyok, semmint roppant okosnak tűnő mondatokat hallgatva lapítani. Beavatás. A mai irodalomtanítás egyik nagy kulcsszava – és valóban okos kifejezés, de van benne álszentség is, mintha tényleg megérthető lenne bármi néhány szakkifejezés elhangzása után – én ugye, aki a médium vagyok mű és befogadó között – elméletileg rendelkeznem kellene az omnipotens elbeszélő tulajdonságaival ergó tudom, mi a titok, mi rejlik a szavak mögött, hogyan kell értenem. Holott ez nem igaz – a szavak jelentése folyamatosan változik, újabb és újabb holdudvarok kötődnek le hozzá, átértelmeződik a valóság, a beszédhelyzet – mozgásban van minden. Na, mindegy. Jó volt végre találkozni Mónival, Keával csacsogni, és lassan visszatérnek az életembe azok, akiket fontosnak érzek és Bécs Vele csodálatos volt.

21 november
5hozzászólás

#354.cet

Mint Jónás a halban, ki rühellé a prófétaságot, és előle a cethal gyomrába kívánkozott, mondván, ha választani kell a világi és a fizikai mocsok között, akkor már válasszuk az egyszerűbb megoldást – úgy vagyok azzal, ha szót kell emelnem az elesettekért, a megalázottakért, megszomorítottakért. Nem él bennem (vagy legalábbis mélyen tagadom a tolsztoji filantropizmus, Kosztolányi részvétetikája) a közös sors, `balsors` eszméje, klasszikus liberalizmuson nevelkedett személyiségem elutasítja a kiállást bárkiért, eszmékben hívésről sürgősen leszoktatom magam, ha ilyenre vetemednék. Mentálisan sérült vagyok, korlátaimat már ismerem, szavaimat megtanultam patikamérlegen kiporciózni, ha úgy kell. Mégis, elég egyetlen hamisság, egyetlen rossz kifejezés, hogy minden felállított tézis felboruljon. Ha nem ért belőle valaki – jön az egyszerűbb megoldás.

20 november
3hozzászólás

#353.helping verbs of the heart

Az tud beszélni, aki reménykedni tud, s viszont.Ludwig Wittgenstein

Előszó

`A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyekés hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Csak bevezetésük nincs.Ezért határoztam el, hogy ezt a történetet úgy írom meg: igényeljenbevezetést….Igen, dologra!, mert az igény, hogy (…) írjak, néha nagyonváratlanul jelentkezik ugyan, de nagyon bizonytalan is, vagyiserőltessem meg magam, nehogy egyszerűen és pillanatnyi kedvem szerintegyetlen betűvel püföljem tele a papírt, m m m m m mmm m mmmmmmmm m mmmm m m(…)Nem használom a nyelvet, nem akarom felismerni az igazat, és mégkevésbé azt Önök elé tárni. Az sem jut eszembe, hogy megnevezzem avilágot, következésképp az ég világon semmit sem nevezek meg, hisznéven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezettdolognak?Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok (…)Itt talán kurziválható volna minden? A kurzivált életbe! De hát mértvolna perverzebb írni róla, mint hallgatni?! Vagy bármi más!(…)Ami ilyen pillanatban a legrosszabb volna: bárki részvéte, csak egytekintet, egy szó is. Rögtön másfelé nézni, vagy elhallgattatni aszólót, mert kell az az érzés, hogy érthetetlen és megoszthatatlan,amit épp átélek: csak úgy hihetem, hogy az iszonyat értelmes és igaz.Amint beszélni kezdenek róla, tüstént elfog megint az unalom, máristárgytalan megint az egész.Vagyis azért hébe-hóba ?kiborultam?: hirtelen szétestek amindennapos elképzelések, a különben is csak évek-évtizedek óta iksszereldarált kezdeti elképzelések ismétlései, aztán sajgott a tudatom,akkora űr támadt benne? Ez már elmúlt, már nem borulok ki. Ha írok,szükségképpen múltról írok, már olyasmiről, amit letudtam, arra azidőre legalábbis le, amíg írok. A könyv bármiről szól is, érződjékbenne egyfajta könnyedség, mely arra emlékeztet, hogy a mű sohasemtermészetszerűleg adott valami, hanem igény és adomány. (…)Irodalmat csinálok, mint máskor is, emlékező- és fogalmazógéppéidegenülve és tárgyiasulva. A világon minden avégből létezik, hogykönyv váljék belőle, mondja Mallarmé. Még csak nem is szégyenkezem;belenyugodtam, hogy olyan legyen az arcom, amilyennek a könyveimmutatják.`

A poszt mögött nem kell másodlagos jelentést keresni, értelem meg főleg nincs benne. Egyszerűen jó volt Esterházyt olvasni – életem nagyobb fordulataikor úgyis mindig őt olvasom, aki meg ráismer valamire, az ne szóljék – lehet, hogy csak félreértettük a szöveget. Ennyi.

15 november
1Comment

#351. beds are burning

…mert imádtam (a pasit is benne) és mert évek óta nem hallottam, és ma reggel megszólalt a rádióban:)

14 november
0Comments

#349.kiscsákók

A kiscsákókkal kedd reggelenként utazom együtt, beszélgetéseikből kiderült már, hogy erdészeti szakközepesek, akik a Pilisi Erdőgazdaságba tartanak gyakorlatra. Ilyenkor ahogy az lenni szokás, megy az ökörködés, üvöltő mp3-lejátszók, és a négybetűs szavak halmozása tölteléknek. Nyomatják a srácok mindazt, ami az életkoruknak megfelel, engem kimondottan jókedvre hangolnak. Szokásos témáik a hétvégi partik, a foci, zene, filmek. Mindig értesülök arról, hogy éppen mi a trendi. Legfontosabb témájuk azonban mindig a nők. Kívülről figyelve őket gyönyörűen látszik ki a vezéregyéniség, aki körül a többiek, mint bolygók keringenek, aki az alfa-hím szerepét játsza. Ma is éppen a nőkről folyt a nagy vita. Lúzer gyerek mondja vezérbikának, hogy papucs, mert még mindig ugyanaz a nője van, immár egy hónapja. Alfa-hím a következőképpen replikázik: `Miért, te mikor akarod megtanulni, hogyan kell egy nőt megtartani? Harmincéves korodban, mikor kapkodsz fűhöz-fához, de leginkább magadhoz, mert mindenki elhagy? Én az én nőmnek mindig elmondom, hogy kivel, hol és miért találkozom, hogy bízzon bennem! A nőknek meg ez kell: a bizalom, bmeg!`Sajnos, nem tudom a srác szavait visszaadni, de ezek után se én nem kaptam levegőt, hogy mai tizenévesek között még van ilyen hozzáállás, ráadásul pont egy alfa-hímtől hallom, se a srácok, akik döbbenten meredtek maguk elé, se az utazóközönség ámulatát…de, gratulálok a szülőknek ismeretlenül is:) Kemény:)

 

10 november
3hozzászólás

#346. rendkívüli állapotok

Rendkívüli állapotok. Ez az első fejezete annak a Krasznahorkai műnek, melyből készült filmjével Tarr Béla a hatórás Sátántangó című után nemcsak szakmai, hanem a szélesebb közönség számára is  ismertté vált. Az ellenállás melankóliája című regényről van szó –  alcímével a `Telik, de nem múlik` Hamlet-rájátszással – melyből a Werkmeister-harmóniák alapjául szolgált, szerintem az egyik legjobb magyar film.  Tarr Bélát régen elüldözték már a kicsinyes, és többnyire tehetségtelen régi generációs magyar filmrendezők, begyepesedett agyú filmítészek, hozzá nem értő kontárok. Hét év alatt elkészült  mégiscsak az a film, amit már nagyon régen szeretnék megnézni. Erre mit kell olvasnom?!`Kedves Barátaink!A mai napon sajnálattal kellett tudomásul vennünk,hogy a Magyar Filmszemle Tanácsa visszautasította azt afelajánlásunkat, hogy A londoni férfi című filmünket, versenyen kívül,a szemle nyitóvetítéseként bocsássuk a magyar közönség elé. Ezútontájékoztatunk titeket, hogy a film ünnepélyes díszbemutatóját – aFilmszemle keretein kívül – 2008. január 28-án este 8-tól az UrániaNemzeti Filmszínházban fogjuk megtartani.Budapest, 2007. november8.Üdvözlettel és barátsággal,Tarr Béla`Magyarország, 2007. november 9. Rendkívűli állapotok. Kezdjek gyűjtést szervezni macskagyilkolászós filmekre, hogy a Filmszemle testületileg élvezzen el a gyönyörtől?! Ja, nem is kell gyűjtés – az ilyen filmekre nyomatják a pénzt…Tudom, demagóg vagyok. 

08 november
6hozzászólás

#345.A Nő

Ismertem egy Nőt, aki hírből sem ismerte a lapossarkú cipők rejtélyét, elegáns volt és nagyvilági, ezzel együtt nagyvonalú is. A Nő okos volt, humoros és szórakoztató, öntudatos, aki a legnagyobb lelki nyugalommal cselekedte az életét, nem parázott, nem félt, mert kockáztatni. Sokat, nagyon sokat mosolygott, társasági ember volt, a céljaitól (mert voltak neki azok is) nem lehetett eltántorítani. A nehézségeket nem hegyeknek, hanem kihívásnak tekintette. Nem bizonytalanodott el, a kételyeknek nem adta meg magát. Szép volt, kihívó, erős és bátor. Nyugalom, harmónia áradt belőle. Őt keresem.

06 november
1Comment

#342. reminiszcencia

Egy szeles, ködös novemberi napon ismét eszembe jutott, ahogy álltam az ablaknál és bámultam kifelé. A hitelesség kedvéért: eszembe jutatta magát. Két éve nem láttam akkor már, minden kapcsolatot megszakítottunk azon a januári színházi estén. Pedig minden jól kezdődött. Mégis, mi történt közöttünk? Miért az volt a választóvonal? Isten tudja. Nem haragudtunk mi egymásra. Legalábbis nem úgy, mint amit érteni szokás ezen fogalom alatt. Egyszerűen csak fárasztottuk már egymást. Bosszantott az állandó eredetieskedése, a léhasága, a szójátékai, az hogy állandóan kisebb-nagyobb botrányokba keveredett, hogy mindig minden életbevágó volt, mely nem tűr halasztást. Beleuntam. Ha az ember állandóan a szakadékba néz lefelé – azt is megszokja; csak legyint egy újabb `vészhelyzetben`, de az adrenalin már nem szökik az égbe.Ő maga valószínűleg ugyanígy lehetett velem. Belül, a lelke mélyén lenézett, hogy ötleteit nem értékeltem eléggé, talán meg is vetett. Nyárspolgárnak tartott, mert naponta dolgoztam, felírtam mindent, amire emlékeznem illett/kellett, egyszóval hogy igyekeztem belehelyezkedni a társadalmi közszokásokba. Megvethetett, de mindenki így tette. Nem lettem boldogabb tőle, de elégedettebb igenis, és jó érzés volt.Lassanként, észrevétlenül idegenedtünk el. Mindezek ellenére értettük a másikat. Csakhogy titokban már bírálgattuk egymást. A magyarázkodás, hogy értjük is egymást, de mégsem értjük, idegesített mindkettőnket. Ki-ki ment a maga útján. Mégsem szakadtunk el, és erre időről időre emlékeztet.

01 november
0Comments

#340.rest in peace

Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.Nem téve semmit, nem akarva semmit,hatnak tovább.Futók közt titokzatos megállók.A mély, sötét vizekbe néma, lassúhálók.Képek,már megdermedtek és örökreszépek.Nem-élők,mindent felejtő, mindent porba ejtőhenyélők,kiknek kezéből a haraszt alattlassan kihullt a dús tapasztalat.Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,fejére tompa éjszaka borul,Kleopátra a csókokat feledteés Shakespeare elfelejtett angolul.Nem ismeri meg itt anya a lányát,sem a tudós ezer bogos talányát.Ábrándok ők, kiket valóra bűvölaz áhítat, az ima és a csók.Idézetek egy régi-régi műből,kilobbant sejtcsomók.

01 november
0Comments

#340.all saints

Volt emberek.Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.Nem téve semmit, nem akarva semmit,hatnak tovább.Futók között titokzatos megállók.A mély sötét vízekbe néma, lassúhálók.Képek,már megmeredtek és örökreszépek.Nem-élők,mindent felejtő, mindent porba ejtőhenyélők,kiknek kezéből a haraszt alattlassan kihullt a dús tapasztalat.Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,fejére tompa éjszaka borul,Kleopatra a csókokat feledteés Shakespeare elfelejtett angolul.Nem ismeri meg itt anya a lányát,sem a tudós ezer bogos talányát.Ábrándok ők, kiket valóra bűvölaz áhitat, az ima és a csók  Idézetek egy régi műből,kilobbant sejtcsomók.