marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for október 13th, 2007

13 október
3hozzászólás

#328.három

Egy nap, három hír:1. Al Gore megosztva ugyan, de megkapta a Béke Nobel-díjat. Nem érdekel, hogy a tudósok szerint féligazságokat fogalmaz meg, hogy birtoka havi áramszámlája mekkora – aki egyszer is látta a diákjai szemében azt, mikor szembesül azzal és mélyen megdöbben, hogy esetleg a gyereke már nem láthatja azt, amit ő és tenni akar ellene – az elismeri Gore-t. Részemről riszpekt neki, a legmélyebb.2. Mint ahogy Demján Sándornak is, aki egymilliárdot osztott szét magánvagyonából hátrányos helyzetű diákok támogatására.3. A harmadik hír: az MSZP-n belül állítólag többen konstruktív bizalmatlansági indítványon gondolkodnak Fletó ellen a `tisztasági csomag` összeférhetetlenséget újraszabályozó része miatt. Fel vagyok háborodva. 

13 október
3hozzászólás

#327.százvíz

Tegnap este múzeum+-on voltunk a Szépművészetiben. Jazzkoncert, Hundertwasser-kiállítás megnyitó, alternatív tárlatvezetések, Frey Wille-ékszerbemutató. Életem első ilyen jellegű rendezvényén vettem részt, mármint a bemutatóra gondolok. A Reneszánsz-terem mennyezetére vetített csillagok alatt Enyától Enyáig tartott, Csisztu Zsuzsi moderálásával. A Frey Wille-t 1951-ben alapították, meglovagolva az épp aktuális szecesszió-nosztalgiát, majd később Hundertwasser motívumaiból is felhasználtak, s elérték azt, hogy a sznob-gazdag réteg egyik kedvenc márkájává váltak, a maguk 134ezerHUF-ba kerülő selyemkendőikkel, s akkor az ékszerekről még nem is beszéltem. Furcsa volt közelről látni egy modellt. Egyrészt az ember lánya óhatatatlanul is arra gondol, hogy neki ilyen alakja, bőre, haja sohasem lesz – és kisebbrendűségi komplexusai lesznek tőle; másrészt mivel pont előttünk álltak meg a fotósoknak fényképezkedni, láttam a rosszul felkent púdert, az időnként lecsúszó, csak tűvel illesztett ruhákat. Egyetlen nagyon szép ruha volt: (mindkettőnk egyöntetű véleménye) egy 19.századvégi szecessziós fekete-arany tulipánmotívumos, ám szabásában a középkort idéző. Érdekesség, hogy utána segítettem a lányoknak átöltözni a női mosdóban, jófejek voltak.Előtte már beletekintettünk a Hundertwasser-kiállításba, de a hivatalos megnyitó a bemutató után következett. Engem nem is HW nyűgözött le igazán, hanem a pasim, aki kapásból vágott mindenféle nyomdatechnikát, grafikai eljárásmódot. (Kedves Olvasónak kiszólás: Dórika! Mint tegnap megtudtam, pasim papádnak tervezett sok-sok plakátot és cd-borítót:) – így érnek össze a szálak) A kiállítás gyönyörű: az egyik részben képzőművészeti munkáit (festmény, kárpit, papírsárkány stb.), míg a másikban építészeti munkásságát vehetjük szemre, itt található az előzetesen beharangozott humusz-wc is. HW zseni volt, és minden gyönyörű, amit alkotott. Majd kajáltunk kicsit, és következett a napi impasziblemisn: parkoló helyet találni a Síp környékén. Örömmel tudatom, hogy a sík lápi tőzeg-cucc működik: kezd visszatérni az erőm. Az erő velem van, tudom. Én meg a hétvégével. Pusz!