marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for október 2nd, 2007

02 október
0Comments

#318. határ

…határainkat kerestük, és mikor rájuk leltünk, nemvolt elég a mezsgyén egyensúlyozni, a szakadékba kellett lábat lógatni, ottlehetett rendesen érezni már a nyakörv szoritását, amit lánccal fűztek akaróhoz, hogy szabadság azért legyen, de ne határtalan…

02 október
0Comments

#317. Buddenbrook

Thomas Mann csodálatalos nagyregénye a Buddenbrook-ház. Az alcímében ?Egy család hanyatlása?-ként jelölt regényMann személyes emlékei alapján egy lübecki patrícius kereskedőcsaládhanyatlásának történetét követi nyomon négy nemzedéken át, a múltszázad harmincas éveitől a hetvenes évekig. A legsokaldalúbban ábrázolt figura Thomas, aki az egész regény központi `hőse`, látszólag erélyes, agilis, de valójában ?homlokzatot?épít: a külszínt akarja mindenáron megőrizni. Belül bizonytalanság,érzékenység, kétségek kínozzák. Ami apjának kötelesség volt, neki márteher. Thomast a teljesítmény, a megfelelési kényszer hajtja, nem tudja, nem engedheti át magát vágyainak, túl sok teher nehezedik rá. Végül megtalálja a kitörési, menekülési utat; de akkor már túl késő. Amikor arról van szó, hogy általános trend az irodalom közelítése a minden napi, praktikus élethez:mindig Thomas jut eszembe. A regény 1901-es. Thomas Mann (azaz maga Thomas) egy negyedszázaddal később, 1926-ban adja csak meg a feloldozást hősének, mikor már lejöhet a Varázshegyről. De, akkor már Hans Castorpnak hívják, és három út kínálkozik előtte: Naphtaé, Settembrinié és Mme Chauchaté. Egyiket sem választja majd. Ha a családomat nézem, én vagyok a dekadens. Nagyanyám, nagyapám még nem vont kétségbe semmit, tudta mit kell tennie. Nagyanyám öt és fél évet várt nagyapámra: valami vadállati ösztönnel, hogy visszajön majd, és ott folytatják, ahol elkezdték a szibériai hadifogság után. Vajon lett volna választása, vagy csak sodródott? Ha apámat nézem, ő már nem ilyen egyszerű eset, művészlélek: el kellett engedni, hogy magától visszajöjjön – de, mára ő is `beállt a sorba`, és megtalálta a helyét. Nem kis szerepe volt ebben mamámnak, aki mindig el tudta hitetni, hogy erős és amit tesz, az jó – mikor ő maga sem volt biztos semmiben. Én a nagymamám szeretnék lenni. Ő, aki soha nem tett fel értelmetlen, sehová sem vezető kérdéseket, derűvel és boldogan élte az életét. Most nagyon hiányzik: ő biztosan egy perc alatt kikacagna minden félelmet.

 

02 október
0Comments

#316. redundancia

A redundanciát, mint szakkifejezést, többek között akkor használják, ha valami zavarja a két fél közötti kommunikációt. Általában a két féltől független tényezők ezek, pl. zaj, technikai probléma közös előismeretek és kódok vagy a visszacsatolás, a megerősítés hiánya áll fenn. Kis kivétellel egész életemben félsüketen kommunikáltam. Vagy nem hallották meg mit akarok mondani, vagy én nem akartam azt hallani, amiről a beszélgetés valóban szólt. Ha visszajátszanám a képzeletbeli hangfelvételeket, keveset találnék, melyben a fentebbi, félreértéshez vezető tényezők közül ne fordult volna elő valamelyik. Legtöbbször csak elbeszélünk egymás mellett.

 

02 október
5hozzászólás

#315. love actually

Két `szerelmes` film, amely megosztja az embereket: Closer és Love Actually. Ma úgy tűnik, mindenki ez utóbbit nézte és elgondolkodott. Pár esetben ez szomorú felismerésekkel járt. Én meg dolgozom végre a régi kedvvel, munkatempóval és kreativitással. Hónapok hiányzó munkáját, lemaradását fogom behozni ezen a héten – mielőtt végképp csak sodródnék a feladatok között. Nagyon jó érzés.

02 október
0Comments

#314. msn avagy message special noname

Mr. Brooks tökéletes alany egy tökéletes életben. Az Év embere, jó nő feleség, gyönyörű lakás, szakmai sikerek – minden adott ahhoz, hogy boldog élete legyen. Mégis, mi az, ami arra indít egy ilyen embert, hogy szakítson megszokott életvitelével és a legkegyetlenebb módon élje ki legsötétebb, legaljasabb vágyait? Hogyan lehet élni a bűn elkövetése után? Van-e megváltás, van-e feloldozás, vagy bűneink súlya alatt összeroskadunk, összeomlik mindaz, amit évek hosszú során át kemény munkával építettünk fel? Elég-e egyetlen rossz pillanat, vagy egy folyamat eredménye-e? Mi mozgatja Patrick Bateman-t, Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot, Mr. Jones-t? Végre egy valóban jó film a mozikban – a film, ugye, ami után Kevin Costner már sohasem lesz ugyanaz. Kiváló dramaturgia, kiváló jellemábrázolás – maradanadó filmélmény. Vajon valóban ismered-e azt, akit az ismerősödnek tudsz? Ezzel mennék tovább. Mit jelent a XXI. században a barátság? Lehetséges-e még a virtuális világban valódi barátság? Vagy intézzünk el mindent msn-en? Éljünk second life-ot, és nehogy véletlenül is kilépjünk a jól bevált szmájlik tengeréből, becsomagolt szavaink világából? Hogy esetleg a gesztus, a mimika, a hangsúly is jelen lenne a társalgásban? A másik egyénisége? Rosszkedve, amit el kell viselni, napi nyűgjei, és esetleges örömei? Alkalmazkodás az életében bekövetkezett boldog változáshoz? Lehetséges lenne?Döntésre jutottam. ÉN (nagybetűs énem) normális életet akarok – annak minden szépségével és nyűgével. (ha van) Ilyen egyszerű.