#339.omnia

Szenvedélyem a parfümök iránt régi keletű. Már kisgyerekként, mikor az olcsó orosz kölniken kívül mást nem lehetett kapni, akkor is rajongtam értük. Ha valaki eljutott külföldre, mindig divatújságokat kértem, amelyekben gyönyörű fotókon illúziókat árultak. Ma is így van ez. Sokáig gyűjtöttem a parfümös képeket, aztán mikor a dolláros-boltokban (van-e valaki, aki emlékszik még rájuk?:)) már […]

#337.tanulság

Ma is tanultam valamit. Illetve tudom már rég, de ma ismét az eszembe vésem, hogy amit tudok, az jó és gyakoroljam. Racionalitás. Ja, egyébként olyan ember vagyok, aki tele van érzésekkel…Nekem nehezebb így…..és a jelenlegi legjobb énekesnők. Micsoda hangok, micsoda dívák!  

#336.Hannah

Reginával, szomszédasszonnyal beszélgettem az előbb a folyosón. Idős, ám jó karban lévő nénike, aki egész életében a Hannah-ban dolgozott, mosogatott, főzött ott harminc éven keresztül. Kemény, ám szép élete volt ott, a mai napig nosztalgiával gondol rá. A tulajok szerették, a vendégek imádták. Nyugalom árad belőle, szeretek vele beszélgetni – olyan, mint nagymamám volt. Körbevesszük […]

#335. blog appetite

Az előbb találtam meg Update Norbi könyvespolcát a neten. A címek sokat sejtetőek: Halál a konyhában, Cukor-blues,A leves hazudik… Azóta szinte kényszeresen olvasgatom a gasztroblogokat Dórinál. Közben lelki szemeim előtt megjelent egy tűzforró brokkoli-és sütőtökkrémleves; aszalt szilvával, fenyőmaggal, és baconba göngyölt almával elkészített libamell, hozzá hercegnőburgonya, vargányás lepény, és desszertnek nagy szerelmeim: a flódni és […]

#334.good morning

A mai reggel mérlege eddig. Átkelés a kis pallón szakadó esőben, árokba majdnem belecsúszás, Síp utcai sárban kigyaloglás töksötétben, autó beterít vízzel. Rákóczi úton busz teszi ugyanezt. Elhagytam a kedvenc piros fülbevalómat, az esernyőmet, a gyógytesi cuccomat, mivel a HÉV-en elaludtam – mire kiérek Békásra teljesen szétáztam, cipőm beázott, fázom, éhes, álmos vagyok – még […]

#333.szóval, ennyit a lázadásról..

Könyvpakolás közben hátterek, információhordozóként épp a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium rendhagyó irodalom óráiról van szó. A tanár Gyeskó Ágnes, épp alternatív, kicsit laza – nagyon vagány jófej kollégát alakít, és mondja, csak mondja, hogy miket hallgatnak az ő diákjai, mivel dobja fel a szürke hétfő reggeli első órákat. Cseh Tamás, Kispál és a Borz, 30Y….satöbbi. […]

#331.bújócska

`Itt fáj, ott fáj`-ósat játszunk: a testem meg én. Kapcsolatunk akár szenvedélyesnek is mondhatnám: ki kapja el hamarabb a másikat, ki a vadász, s ki az áldozat?  Ő próbál meghódítani, én ellenállok – aztán mindig legyűr. Mondhatnám azt is, hogy áldozat én vagyok – soha nem lehet ezt elég korán elkezdeni, főleg Magyarországon nem. Itt […]

#330.mezei filozófia

Tettem, mindennapi rutin volt, s egy idő után nem tudtam visszaemlékezni, hogy tettem-e már vagy sem. Mivel e mozdulatok megszokottak és öntudatlanok voltak, nem tudtam őket felidézni, s éreztem, hogy már lehetetlenség is visszaemlékezni rájuk. Így tehát, ha megtettem és elfelejtettem, ez ugyanolyan mintha meg sem történt volna. Einmal ist keinmal. Ha valaki, aki tudatában […]

#329.mantra porno

Szól a jó kis Mantra Porno, Kaszásdűlőnél kipillantva deres minden, farkaskutyák vonulnak, vadász ballag utánuk. Kizökkenek az időből. Fejemben a film, cowboy támaszkodik a söntéspultnak, szemhunyorítás, az utolsó whiskey az út előtt. Behunyom a szemem, próbálok elbújni a zene melegébe. Kinyitva elhúz mellettem egy copfos hosszú. Majd még egy. S aztán még egy. Deja vu. […]

#328.három

Egy nap, három hír:1. Al Gore megosztva ugyan, de megkapta a Béke Nobel-díjat. Nem érdekel, hogy a tudósok szerint féligazságokat fogalmaz meg, hogy birtoka havi áramszámlája mekkora – aki egyszer is látta a diákjai szemében azt, mikor szembesül azzal és mélyen megdöbben, hogy esetleg a gyereke már nem láthatja azt, amit ő és tenni akar […]

#327.százvíz

Tegnap este múzeum+-on voltunk a Szépművészetiben. Jazzkoncert, Hundertwasser-kiállítás megnyitó, alternatív tárlatvezetések, Frey Wille-ékszerbemutató. Életem első ilyen jellegű rendezvényén vettem részt, mármint a bemutatóra gondolok. A Reneszánsz-terem mennyezetére vetített csillagok alatt Enyától Enyáig tartott, Csisztu Zsuzsi moderálásával. A Frey Wille-t 1951-ben alapították, meglovagolva az épp aktuális szecesszió-nosztalgiát, majd később Hundertwasser motívumaiból is felhasználtak, s elérték azt, […]

#324. pille

Óriáslepkék lepték el a két nagy ausztrál várost: Sydney-t és Canberrát. Szakmai ártalom, hogy rögtön Marquez Száz év magányának megelevenedett képei jutnak eszembe. Viszont kicsit illúzióromboló, hogy az ausztrálok fehérjepótlásként megsütik és megeszik a lepkéket.