#312. mission impossible

Ha valamikor rájössz majd arra, hogy nem bírsz már annyit, mint huszonévesen – tudd, az megrémíti az embert. Ráfogod először arra, hogy csak túl sokat dolgoztál, kimerültél, beteg voltál sokáig és nem tudod még rendesen felvenni a tempót, és még nagyobb erőbedobással próbálod csinálni – és még nagyobb a csalódás és a düh, ha nem […]

#310. függő és kocka

Az az igazság, hogy függő vagyok. Kocka. Sajnos, hozzászoktam ahhoz, hogy állandóan megy a net, a tv, a rádió – hírműsorok, hírportálok. Hogy minden információhoz azonnal hozzájutok. Kicsi koromtól a hírműsorok bűvöletében éltem néhai nagyapámmal. Most, hogy dolgozom és gyakorlatilag minden le van tiltva a gépen, – azzal az állandó frusztrációval küszködöm, hogy lemaradok valamiről, kimaradok valamiből. […]

#309. agresszió

Néha olyan jó lenne úgy istenigazából szétverni valamit. Egy hónapja, mióta a lakásba belépek:mindent vastagon fehér por borít.(Nem, nem abból élek – akkor már rég gazdag lennék.) Egy hónapja,  minden áldott nap portörölgetéssel, felmosással, mosással kezdek. Egy hónapja megy tönkre a bőröm, a hajam, ó én gyönyörű hajam!,  mintha a bőröm alatt is por lenne, […]

#306. gázgyár

`Kutatom, hogy mégis mihez hasonlíthatnámHogy a gázgyár esett rám.`Okos szőke nem gondolkodik. És gyorsan felejt. És szeret.Egyébként meg magyarázza már el valaki, hogy miért jó tophoz, nyári szoknyához vastag sálat és téli csizmát felvenni?!Ja, és a legizgalmasabb beszélgetés Harder blogján zajlik most. 

#305. nyári zajok

Lassabb vagyok, mióta elütöttem a harmincat. Megcsendesedtem. Nem ujjongok nagyon, ha valami remek dolog ér, és nem esem túlságosan kétségbe, ha rossz történik velem. Nem azért, mintha nem lenne rám hatással, nem zökkentene ki minden napjaimból. Egyszerűen csak eltart egy darabig, amíg a jó vagy a rossz eseményt érzelmileg feldolgozom, intellektualizálom, majd ismét érzelmileg élem […]

#304.hedonista szombat

A hedonista szombat csütörtök délután kezdődött. Az első szabadon, két és fél hónap óta. Kinézett kiállításunk: Bűn és rejtély az irodalomban – mindkettőnk határozottan tudja, hogy a Várban. Várban eltévedünk, nem találjuk meg az OSZK-t (két bölcsész jejeje), helyette a Palotában kezdünk, királyosat és királynésat játszunk. Véletlenül – mert mázlisták vagyunk ugyebár – elénk tárul […]

#302. inge

Van egy inge. Fekete. Azt hiszem: hernyóselyem. Ott szárad a fürdőszobában.Szeretem.Van egy Inge. Ingeborg. Ő is fekete.  Azt hiszem: sváb.  Csak egy kis – és nagybetű a különbség. Meg, hogy őt nem szeretem. Azt mondták: rendetlen vagyok. Kreatív, de rendetlen. Nem tudom fegyelmezni magam, minden látszik az arcomon, a testbeszédemen. Most ezen gondolkodom, hogy pozitív […]

#301.ő szinte

Intro:Nagyszerű nyelv a magyar: kiváló játék a szavakkal,hogy ő szinte őszinte és/vagy ő szint -e? Nem baj, ha nem érti senki, én  értem. Vagy értem? Mikor ige, mikor célhatározó? Csak a kontextusban válik világossá az értelem. Egyébként meg csak játék.Nem, full jól vagyok, köszönöm, semmi baj. Szépen telnek a napok, nem csak múlnak. Ugyehogyugye, igaza […]

#299.mert

Mert…- Csilla -aki mindig egyértelmű kétértelműségeket mond – mutatta meg nekem.- Anikó, akiről azt hiszem, sosem olvas – kommentelt.- a mezei blogger olyan szenvedéllyel tud még éjfélkor is zenei fraktálokról és vektorokról beszélni, hogy meghatódom tőle. – minden lelet negatív.- májne liebe flódni lett meglepve a hűtőmet.- ma minden elintéződött.- a békási hév-megállóban, mikor épp […]

#296. őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötétsmaragd szőlőt, hatalmas jáspisfényű körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsepp iramlik egy kövér bogyóról – és elgurul, akár a briliáns.Budapest reggeli fényei a házak fölött. A mozgólépcső, ahogyan álmosan a szemembe nézel. A HÉV,  ahogy rohanunk együtt, hogy elérjem, beérjek.  A párálló, gőzőlgő folyó a vadkacsákkal. A […]

#294.domoszló

 Vannak dolgok, amelyek nem változnak:….az emődi Répa cukrászda tejszínhabja, kávéja, sütije éppen olyan finom, mint gyerekkorunkban…..a mezőkövesdi Zsóry-fürdő hideg vizes körmedencéje nem csak nekem volt az etalon, és a záptojás szag is lehet kellemes…..Emőd határában csodálatos dolgok eshetnek meg a gyanútlan utazókkal……a sajóhídvégi Hernád-part – ahol gyerekkorom forró nyári délutánjait töltöttem –  a legszebb, annak […]

#293. Bösendorfer

Gyermekkoromat egy egész szobát betöltő Bösendorfer-versenyzongora is kőkeményen meghatározta. Mikor a környékbeli gyerekek hozzánk jártak gyakorolni, s testvérem nem lévén, gyakorlatilag sosem voltam egyedül. Ha szomorú voltam, vagy csak el akartam bújni: a zongora alatt hasaltam. Itt olvastam először a Tündér Lalát, és A végtelen történetet. Mindkettőn mind a mai napig bármikor elsírom magam.A zongorának […]

#292.kérés

Egy hete Lassie hazatérését játszom, azon pillanatot, mikor az elhomályosuló szemek kapják mind a vásznon, mind a nézőtéren a főszerepet. Hozzáadódik még az állandó rekedtség, fuldokló köhögésroham, mintha-vattába-lenne-csomagolva-a-fejem, izületi fájdalmak, hajlelapulás, időnkénti fog-és fülfájás, és az állandósult hőemelkedés. Tök jól vagyok, ha este lemegyek sétálni és reggel. Ez tart kb. délelőtt 11óráig, aztán rohamaosan esek […]

#289.911.

Pontosan hat évvel ezelőtt rendeltem meg fél kettőkor a HírSms szolgáltatást. Munkából hazafelé tartottam, mikor a Kossuth téri metrómegállóban megcsörrent a telefonom. Elsőre elolvasva a hírt, azt hittem, valaki szórakozik velem. Körbenéztem, és láttam, hogy mások is döbbenten merednek a mobiljukra. A velem szemben ülő férfi halálsápadtan nézett vissza rám. A mai napig emlékszem rá, […]

#288. kobra

Mai hiperaktivitást mutató napomon, váratlanul összefutottam Kobrával, akiről annyit kell tudni, hogy a ház legkisebb, ám annál nagyobb hangerővel rendelkező kutyája, és akiről illik mindenkinek tudnia, hogy a házmesteré, így bármit megengedhet magának, hiába is csapná le időnként vasárnap reggelenként az ember – mint azon lakót, aki miután három napra elutazik, ébresztő óráját bekapcsolva hagyja […]

#287.jukebox

Életem jukeboxa keveset változott az idők folyamán: ugyanazt a négy kívánságot játssza folyamatosan. Volt idő, mikor a valóra válásukhoz egészen közel álltam – aztán elnyelte az álmokat az idő. A kívánságokat ugye nem szabad elmondani; de suttogni halkan az még ér. Akkor most suttogok – nem is mondom inkább ki a nevet – hogy akarlak […]

#286.ágyban,párnák közt

Heverek. Hétfő délután fél kettőkor, mikor a világ életképesebb része épp most ebédel, vagy kezd neki a munkanap második felének. Én meg heverek.Ha kicsit önkritikusabb lennék magammal, eszembe juthatna még a henyél ige is. Haszontalannak érzem magamat, és feleslegesnek,és ójessz, még lelkiismeret-furdalásom is van. Ja, és nyalom a sót. Mint kecske a nokedlit. A ropiról. 

#285. táncoló piros lakkcipők

Egyébként meg voltunk pénteken esküvőn (ami nagyon trendi dolog ám, hogy hétköznap van megtartva, mint megtudtam) ahol is mivel semmit sem tudok az egyházi szertartások rendjéről, a pap felszólítására az ifjú párnak: `Fogjátok meg egymás jobb kezét!` – habozás nélkül markoltam meg szomszédnőm kezét, aki ezen tényt csendes röhögéssel nyugtázta. Reflex mozdulat volt, azt hittem, […]

#284. káté

A Forbes magazin ismét nyilvánosságra hozta a világ legbefolyásosabb nőinek listáját: közülük 66-an a legnagyobb cégeket vezetik, 34-en pedig politikai, közigazgatási vagy ahhoz köthető pozíciót töltenek be. Angela Merker megismételte tavalyi bravúrját: ismét első lett. Érdekes módon indoklásképpen a következő áll: `elismeréssel adózunk gazdasági- és diplomáciai érzéke előtt, az EU-bővítés levezényléséért, harcáért a szegénység és az […]

#283. mezzoforte

`A reggeli mézen általvetült a napfény.` – írja Esterházy Tizenkét hattyúk azaz Csokonai Lili fiktív művében. Két dolog miatt fontos ez nekünk. Olyan képről van benne szó, mely mindennapi; ám az archaikus igehasználattal mégis a múltba helyezi a cselekvést, ergo megfoghatatlanná, elveszetté nyilvánítva azt. Ilyen Proust madeleine sütije is, mikor maga a gyermekkori sütemény illata […]

#282. választás

Választhatok, hogy egy szellőzetlen, sötét lakásban ülök vagy óránként kitakarítok másfél centi port. Mivel napközben már nem leszek itthon: ez nem olyan egyszerű kérdés, mivel reggel hattól este hatig dolgoznak. Ha azt összeadom, átlagolom – akkor is kb.  6-7 centi por vár rám minden nap. Vagy az áporodott lakás. A dologban az a szép, hogy […]

#281.olvas

Másfél órával ezelőtt beomlott végre a Síp utca 4. egyik támfala; beterítve a lakást porral, sittel, törmelékkel. Ahelyett, hogy nekiálltam volna takarítani azonnal, leültem olvasgatni kicsit neten, rákerestem egy-két dologra. Bár ne tettem volna. A tudatlanság jobb. Komolyan.

#279.

Hát, ez van. Ez a csönd. Némaság. Elvesztették jelentőségüket a szavak. Ha az ember túl sokáig van `szabadságon` – megsínyli. Hat év vagy két hónap: oly mindegy, mindig a személyiség a meghatározó. Lelki torzulás nélkül nem lehet megúszni. Nekem ez jutott. A némaság. Hogy nem tudok beszélni róla. Hogy elhúzom a számat, hogy pofákat vágok, […]