Ha valamikor rájössz majd arra, hogy nem bírsz már annyit, mint huszonévesen – tudd, az megrémíti az embert. Ráfogod először arra, hogy csak túl sokat dolgoztál, kimerültél, beteg voltál sokáig és nem tudod még rendesen felvenni a tempót, és még nagyobb erőbedobással próbálod csinálni – és még nagyobb a csalódás és a düh, ha nem megy. Megpróbálod tudomásul venni, hogy igen, öregszel, és jön a csendes válságok kora. Mikor már nem lázadsz, mert minek, nem akarod megváltoztatni, mert tudod, hogy nem tudod – feladod. Ha szerencsés vagy, még jó is kijöhet belőle: találsz új hobbit, kevesebb időt töltesz munkával, jut idő másra is – ha nem, akkor mindig veled marad a tudat, hogy lehetett volna másképp is. Hiányérzet, űr tátong vágyaid és a valóság között, felidézed, hogy akkor talán mégis azt kellett volna választanod, hogy alkoss. Ne csak használj. Hogy cél legyél, ne eszköz – bárki eszköze. Szerettem volna maradandót alkotni. Azt hittem, többre vagyok hivatott. Belátom: önzés, illúzió, kis öncsalás, tévedés volt. Elsodornak a hétköznapok. Igen, így múlik el. Csendesen. Kezdem keresgélni a menekülő utakat.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#311. egy hajszál

27 Sze 2007

1. Mert ebben az országban mindig minden egy hajszálon múlt, meg úgy általában is.2. És mindig csak ennyi  hiányzik hozzá.Telefon HÉV-en elér. Baleset. Onnantól kezdve masszív ideg-és gyomorgörcs. Egyre szebbek a reggelek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Az az igazság, hogy függő vagyok. Kocka. Sajnos, hozzászoktam ahhoz, hogy állandóan megy a net, a tv, a rádió – hírműsorok, hírportálok. Hogy minden információhoz azonnal hozzájutok. Kicsi koromtól a hírműsorok bűvöletében éltem néhai nagyapámmal. Most, hogy dolgozom és gyakorlatilag minden le van tiltva a gépen, – azzal az állandó frusztrációval küszködöm, hogy lemaradok valamiről, kimaradok valamiből. Ráadásul – saját magam által hozott megszorító intézkedésem következtében, a 30ezer HUF telefonszámlák díját csökkentendő – egy hónapig nélkülöznöm kellett a hírsms-t, a wap-ot, a gprs-t, a 3G-t. Bocs, de ma reggel nem bírtam tovább: megrendeltem a héven mindent ismét. Plusz négyezer havonta. Ennek némileg ellentmond, hogy az engem baromira érdeklő cikkeken is bealszom. Éjfélnél nem bírok tovább fennmaradni úgy, hogy negyed, fél hatkor kelek reggelente. Ez is bosszant. És akkor még nem is beszéltem régi nagy vágyamról, amit most más vált valóra – hogy hírszerkesztő legyek. Ez az én régi nagy szerelmem – semmi más nem érdekel a média világából; csak a hírek. Hát, nem vagyok nagyon feldobva.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#309. agresszió

26 Sze 2007

Néha olyan jó lenne úgy istenigazából szétverni valamit. Egy hónapja, mióta a lakásba belépek:mindent vastagon fehér por borít.(Nem, nem abból élek – akkor már rég gazdag lennék.) Egy hónapja,  minden áldott nap portörölgetéssel, felmosással, mosással kezdek. Egy hónapja megy tönkre a bőröm, a hajam, ó én gyönyörű hajam!,  mintha a bőröm alatt is por lenne, viszketek, jön ki az allergiám – és nagyon elegem van ebből…..Rinyálást hallottak egy mocskos, poros laptopról tudósítva, amit ma már egyszer leporoltam. Nagyon elég.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#306. gázgyár

25 Sze 2007

`Kutatom, hogy mégis mihez hasonlíthatnámHogy a gázgyár esett rám.`Okos szőke nem gondolkodik. És gyorsan felejt. És szeret.Egyébként meg magyarázza már el valaki, hogy miért jó tophoz, nyári szoknyához vastag sálat és téli csizmát felvenni?!Ja, és a legizgalmasabb beszélgetés Harder blogján zajlik most. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#305. nyári zajok

24 Sze 2007

Lassabb vagyok, mióta elütöttem a harmincat. Megcsendesedtem. Nem ujjongok nagyon, ha valami remek dolog ér, és nem esem túlságosan kétségbe, ha rossz történik velem. Nem azért, mintha nem lenne rám hatással, nem zökkentene ki minden napjaimból. Egyszerűen csak eltart egy darabig, amíg a jó vagy a rossz eseményt érzelmileg feldolgozom, intellektualizálom, majd ismét érzelmileg élem át. Lassan megint el tudom képzelni, hogy rendes életet élek majd. Ez okozza, hogy még akkor is tartalmasnak látom azt, mikor már hétköznapi formát öltene. Néha olyan lebegve járok a belvárosban, mintha nem is aszfalt, beton – hanem legalábbis gyep lenne a lábam alatt. Sétálok mindig, ha tehetem. Ha süt a nap, nyári zajokat hallok. Ahogy a szemem becsukom, és csak egy résnyire engedem be a fényt, csak a tapintásra és a hallásra koncentrálok. Kisgyerekek nevetése, ahogy koppan a görkorcsolyás, mikor elesik, kutyavakkantás, távolból autózaj. Aztám már csak a szél motozása a fák ágai között. Egyébként tökéletes csend, és nap felé fordított arcok.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A hedonista szombat csütörtök délután kezdődött. Az első szabadon, két és fél hónap óta. Kinézett kiállításunk: Bűn és rejtély az irodalomban – mindkettőnk határozottan tudja, hogy a Várban. Várban eltévedünk, nem találjuk meg az OSZK-t (két bölcsész jejeje), helyette a Palotában kezdünk, királyosat és királynésat játszunk. Véletlenül – mert mázlisták vagyunk ugyebár – elénk tárul a kiállítás, jegyvétel, majd egy buduárszerűségbe jutunk, 17.századi erotikus, pornó, és még durvább francia könyvek közé…konstatáljuk, hogy ez nem az a kiállítás, amire mi jöttünk, de, ha már így adódott – kihasználjuk a helyzetet, és jókat röhögünk, hogy jééé, vannak dolgok, melyek nem változnak…bennem felrémlik bölcsészkari erotikus könyvek szeminárium, és nosztalgia van. (Amire mentünk volna, a Petőfi Irodalmi Múzeumban van, lakástól kb. 500méterre. Jellemző.) Hazáig sétálunk,vadgesztenyéket rugdalva, át a Lánchídon, Deákon beülünk még a templomba Bach-kantátákat hallgatni, majd gyors elköszönés, pár óra külön: kézilabda, Moliendo Cafe-koncert Monival. Másnap mozi: Zuhanórepülés – magyar film, Novák Erik filmje (Nyócker), píárja zseniális és a film is jó. Más,mint a magyar filmek – feledhetetlen mondata: `Okos szőke nem gondolkodik!` – Gryllus Dorka most is best ever, akciófilm, jó zene, hideg multiplex, de megtudjuk, hogy akkor zuhanórepülés, ha már nincs más választásod. Érdemes megnézni, tényleg. Néhol a műfaj paródiája,néhol giccses, néhol erőltetett – de a miénk, és ha így haladunk tovább, ismét lesz magyar film. Utána még némi tescós űrhangulat, de hazafelé és két kigyógyult insomniás alszik fél tízig. Plusz egy kutya. Kóma.Hedonista szombat kezdődik – ami egy kaja lett. Kell hozzá két ember, egy hosszú szombat délelőtt, sok napsütés, méz, mustár, körte, fehér bor, pulykamell, Látomás boltlátogatás, egy pohár pezsgő a Wesselényi új dizájnerboltjában – egy férfi, aki imád főzni, helyettem is. Aki megtalálja az évek óta felbontatlanul heverő wok-ot, és a meglévő nyersanyagokból, pillanatok alatt kitalál kajákat, és nevet ad nekik – így született a Hedonista Szombat, amivel pályázunk Domestic Goddes finomságai közé. A nap bókja tőlem: `Te jobb háziasszony vagy, mint én!` Mamám kommentje: hálát adhatsz az égnek, hogy valaki főz rád. (Ez a szépített változat, nem így fogalmazta meg teljesen, khm…) Késő délután még vár a Pesti Broadway- operettest, Lehár Ferenc 125. születésnapjára. Szerintem életemben először járok ilyen helyen: azért néhány refrént ismerek, meg a Te, rongyos élet!-et, igazán jól érzem magam – pasira mindenki vigyorog, ahogy a kutyájával feltűnik, kiscsajszi nem meri megsimogatni, aztán mégis kutya jár jobban – Pilóta keksszel gazdagodik. Elhatározás a rendszeres színházlátogatás, nagy sóhaj, mikor vége van – egészen új, ismeretlen világ számomra. De, szép. Fagyizunk, ülünk a Liszt Ferenc téren – fontos döntést hozunk meg. Közösen. Együtt. Tovább. Ha továbbindulnál a térről, egy hedonista szombat este a Belvárosban, apró csodák tárulnának eléd. Életképek egy megújuló, élhető városról, ahol az emberek jól akarják és jól is érzik magukat. Az Andrássyn néhány kósza critical mass-os kerékpáros, szedik fel a síneket, fűből készült tárgyak kelletik magukat. A sarkon – a Máv régi szocirodája helyett könyvesbolt és parfüméria – templom oldalára vetítik a filmet, páran moziznak, veled szemben álarcosbálra készülő fiatalsrácok jönnek szembe, a Sirály nyitására váró tömeg, a felújított, gyönyörű Király utca fényei, új hoteljei, anyázó taxis, de valami nyugalom van mégis, várakozás. Jó lesz ez a hely boldogok leszünk itt. Minden adott egy teljes, békés élethez – ha a szombat esti járókelőket kérdeznék meg arról, hogy milyen az élet Pesten – biztos vagyok benne, hogy a fasza lenne a helytálló válasz. Kicsit eltévesztjük az irányt, vissza kell sétálnunk a Madách térről, Godot-Dumaszínház tele, boldog és elégedett emberek. Leülünk a zsinagóga előtt, izgulunk, hogy szép hölgy nehogy feleslegesen várjon a randevúra, de akire vár, végül is megérkezik – mi felsóhajtunk. Közben ősöreg zsidó bácsi szomszéd padról Pötty iránt érdeklődik, majd mesél a labdarorjáról, aki annyira szereti őt, hogy lyukat ás a kerítés alá, és utána szökik, zsinagóga gyönyörű, mint mindig, mi már nagyon fáradunk, itthon még kis szeretgetés, térdkimenős, bealvós.

Most nézem közben, ahogy alszik – a legszebb látvány. Alszik. Másnak ez csak egy rutintevékenység – egy insomniásnak a megváltás.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#302. inge

22 Sze 2007

Van egy inge. Fekete. Azt hiszem: hernyóselyem. Ott szárad a fürdőszobában.Szeretem.Van egy Inge. Ingeborg. Ő is fekete.  Azt hiszem: sváb.  Csak egy kis – és nagybetű a különbség. Meg, hogy őt nem szeretem. Azt mondták: rendetlen vagyok. Kreatív, de rendetlen. Nem tudom fegyelmezni magam, minden látszik az arcomon, a testbeszédemen. Most ezen gondolkodom, hogy pozitív dolog-e ez?  

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#301.ő szinte

22 Sze 2007

Intro:Nagyszerű nyelv a magyar: kiváló játék a szavakkal,hogy ő szinte őszinte és/vagy ő szint -e? Nem baj, ha nem érti senki, én  értem. Vagy értem? Mikor ige, mikor célhatározó? Csak a kontextusban válik világossá az értelem. Egyébként meg csak játék.Nem, full jól vagyok, köszönöm, semmi baj. Szépen telnek a napok, nem csak múlnak. Ugyehogyugye, igaza van Krasznahorkainak? Teli tartalommal, és még/míg/meg tart a lom,meg az iroda lom, vagy az írod a dalom? Időnként  azon tűnődöm, hogy mi van a lázadással? A HÉV húszperces üvegablakai gyönyörű kilátást adnak a távra, amit megteszünk. Van, aki hangosan lázad, hangosan lázas – nekem/neked vagy nekünk(általános alany) marad a maximumra tekert mp3, pár perc hard core. Ennyi maradt, és ez jó így. Jó így. Antikváriumban, pizzériában, parkban, hosszú sétákon, kiállításon,koncerten. Hosszú séták. Excellent. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#299.mert

19 Sze 2007

Mert…- Csilla -aki mindig egyértelmű kétértelműségeket mond – mutatta meg nekem.- Anikó, akiről azt hiszem, sosem olvas – kommentelt.- a mezei blogger olyan szenvedéllyel tud még éjfélkor is zenei fraktálokról és vektorokról beszélni, hogy meghatódom tőle. – minden lelet negatív.- májne liebe flódni lett meglepve a hűtőmet.- ma minden elintéződött.- a békási hév-megállóban, mikor épp ezt hallgattam: fújt a meleg szél, esett az eső, sütött a nap, és szivárvány kezdődött.- ma egy fél percre megérintett, ahogy nem néztem jobbra, mikor az úttesten akartam átkelni.- nyugi van.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#297.murphy

18 Sze 2007

Ami balul üthet ki, az balul is fog kiütni. Dö vörst déj ever.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#296. őszi reggeli

18 Sze 2007

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötétsmaragd szőlőt, hatalmas jáspisfényű körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsepp iramlik egy kövér bogyóról – és elgurul, akár a briliáns.Budapest reggeli fényei a házak fölött. A mozgólépcső, ahogyan álmosan a szemembe nézel. A HÉV,  ahogy rohanunk együtt, hogy elérjem, beérjek.  A párálló, gőzőlgő folyó a vadkacsákkal. A kajakosok a holtágban. Ahogy politikáról vitatkozunk. Nem vagy velem – velem vagy.Hosszan, belülről is látva, szemlesütve az ajándék napsütésben, az ajándék, lopott mosolyt. A szemeket látva, ahogy sose láthatod. Nem tudom levenni róla a szemem.A pompa ez, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletesség. Ezt hozta az ősz. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#294.domoszló

17 Sze 2007

 Vannak dolgok, amelyek nem változnak:….az emődi Répa cukrászda tejszínhabja, kávéja, sütije éppen olyan finom, mint gyerekkorunkban…..a mezőkövesdi Zsóry-fürdő hideg vizes körmedencéje nem csak nekem volt az etalon, és a záptojás szag is lehet kellemes…..Emőd határában csodálatos dolgok eshetnek meg a gyanútlan utazókkal……a sajóhídvégi Hernád-part – ahol gyerekkorom forró nyári délutánjait töltöttem –  a legszebb, annak ellenére, hogy teljesen megváltozott már a környezet.  …..a szüleim csodálatos emberek…..Marika, akivel három évig havonta négy estét töltöttem Veszprémben,  s immáron öt éve nem láttam, s akit  Domoszló határában egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam s tíz perc múlva már átölelhettem – még mindig a leggyönyörűbb NŐ, akit valaha ismertem….még mindig lenyűgőznek a  különlegességek: legyen az egy fura `hal`, aki sárkány, vagy a Visontai Hőerőmű éjszakai látképe, mely egy űrbázisra emlékeztet….. az álmaim egy falusi barokk kúriáról, ahol fogadósnő lehetek nappal, éjszaka pedig wampként nyúlok végig a bárzongorán, búgva, hogy `I wanna be loved by you`. Konyhafőnökre lenne szükségem, aki egy-két pohár finom borért, némi sajttal –  esténként beszélgetne a vendégekkel, miközben zongorászik. 

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#293. Bösendorfer

17 Sze 2007

Gyermekkoromat egy egész szobát betöltő Bösendorfer-versenyzongora is kőkeményen meghatározta. Mikor a környékbeli gyerekek hozzánk jártak gyakorolni, s testvérem nem lévén, gyakorlatilag sosem voltam egyedül. Ha szomorú voltam, vagy csak el akartam bújni: a zongora alatt hasaltam. Itt olvastam először a Tündér Lalát, és A végtelen történetet. Mindkettőn mind a mai napig bármikor elsírom magam.A zongorának gyertyatartója is volt. Manapság jó lenne időnként leülni elé, de már nincs meg. Hiányzik. Never ending story.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#292.kérés

15 Sze 2007

Egy hete Lassie hazatérését játszom, azon pillanatot, mikor az elhomályosuló szemek kapják mind a vásznon, mind a nézőtéren a főszerepet. Hozzáadódik még az állandó rekedtség, fuldokló köhögésroham, mintha-vattába-lenne-csomagolva-a-fejem, izületi fájdalmak, hajlelapulás, időnkénti fog-és fülfájás, és az állandósult hőemelkedés. Tök jól vagyok, ha este lemegyek sétálni és reggel. Ez tart kb. délelőtt 11óráig, aztán rohamaosan esek vissza. Nem használ a Klacid, a Theospirex, a C-vitamin, az Euchinacia-csepp, a Garason-fülcsepp, az orrcsepp, az eukaliptuszos fürdő, az inhalálás, a Neocitran, az ACC, a tea.Aki ezek tudna mondani valami okos tanácsot, hogy mit szedjek, nagyon szépen megköszönném. Most előre is. Mert most tényleg pocsékul vagyok. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#289.911.

12 Sze 2007

Pontosan hat évvel ezelőtt rendeltem meg fél kettőkor a HírSms szolgáltatást. Munkából hazafelé tartottam, mikor a Kossuth téri metrómegállóban megcsörrent a telefonom. Elsőre elolvasva a hírt, azt hittem, valaki szórakozik velem. Körbenéztem, és láttam, hogy mások is döbbenten merednek a mobiljukra. A velem szemben ülő férfi halálsápadtan nézett vissza rám. A mai napig emlékszem rá, felismerném. Kitántorogtam az Astoriánál, és hazaérve azonnal a CNN-re kapcsoltam, ahol a riporternő ` I can't believe it` – kiáltását ismételték. Senki nem értett semmit, de azt éreztük – és én ma is vallom – hogy új korszak kezdődött az emberiség történetében. Beleégtek azok a képek az agyamba, emlékszem a Népszabadság különszámára, melynek címlapján egy vezető üzletember áll a WTC romjai előtt, a New York-ot beborító porban, arcán értetlenkedés, döbbenet. Este már az America in War!, és a mérhetetlen düh Szellő István ellen, aki röhögve vezette az RTLKlub különkiadását – azóta sem nézem őket. Nem tudok mind a mai napig írni erről. Az a közös kultúrkincs tört abban a pillanatban darabokra az első repülőgép becsapódásával, melyet az európai legszebb eszmék hoztak létre, s mely alapja minden emberi tevékenységnek: a szabadság. Csak képek vannak, felvillanó emlék- és híradóképek.

In memoriam Sylvia Koslowsky, született Szemere Szilvia. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#288. kobra

11 Sze 2007

Mai hiperaktivitást mutató napomon, váratlanul összefutottam Kobrával, akiről annyit kell tudni, hogy a ház legkisebb, ám annál nagyobb hangerővel rendelkező kutyája, és akiről illik mindenkinek tudnia, hogy a házmesteré, így bármit megengedhet magának, hiába is csapná le időnként vasárnap reggelenként az ember – mint azon lakót, aki miután három napra elutazik, ébresztő óráját bekapcsolva hagyja és délután egytől (hogy miért akkor ébreszt rejtély…) ütemes pitty-pitty-pipipitty hangzik, melynek nyomait lelki traumaként őrzöm mind a mai napig.Szóval, Kobrától indultunk ki. De, nem ő a lényeg. Rájöttem, mi lesz a következő munkám. Nyitok egy blogfikázó blogot, amelyben szétoltok mindenkit, és csillagokkal osztályzom a tulajdonosok írásait, mint a kajakritikusok. Mindenki rettegni fog tőlem, mint mi Kobrától.Ja, és azt hiszem, Kobra félszemére vak. Ha humoromnál lennék, talán hozzátehetném, hogy bűvölöm az egyszemű kígyót, aki Kobra. De nem teszem, mert nem vagyok humoromnál. És mondá az Úr, hogy ez így jó. Ámen. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#287.jukebox

11 Sze 2007

Életem jukeboxa keveset változott az idők folyamán: ugyanazt a négy kívánságot játssza folyamatosan. Volt idő, mikor a valóra válásukhoz egészen közel álltam – aztán elnyelte az álmokat az idő. A kívánságokat ugye nem szabad elmondani; de suttogni halkan az még ér. Akkor most suttogok – nem is mondom inkább ki a nevet – hogy akarlak te szépség, ahol a ?20-as évek végétől vette kezdetét a nagy fejlődés. Nehéz elképzelni,de a mai márványborítású lépcsőházas bérházak helyén valamikor putrik,lelakott vityillók álltak. A 30-as évek elején, egy parkettagyár helyénalakították ki a leghíresebb parkját, majd még abban az évtizedbenelkészültek a környező házak.A Bauhaus vált a városrész legelterjedtebb építészeti stílusává. A koncepció része volt a közéleti tér megteremtése. Aki már járt itt, annak feltűnt, hogy a komfortos lakások földszintjéngyakran valamilyen üzletet, vendéglőt vagy kávéházat alakítottak ki.Ennek köszönhetően az éttermi, kávéházi életnek máig nagy a hagyományaebben a városrészben. A cukrászdák, bisztrók, kis kávézók és vendéglőksaját törzsközönséggel rendelkeznek, ami annak is köszönhető, hogy sokvendéglátóhely túlélte a rendszerváltást.Na, hová is költöznék, ha lenne rá lehetőségem?  

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Heverek. Hétfő délután fél kettőkor, mikor a világ életképesebb része épp most ebédel, vagy kezd neki a munkanap második felének. Én meg heverek.Ha kicsit önkritikusabb lennék magammal, eszembe juthatna még a henyél ige is. Haszontalannak érzem magamat, és feleslegesnek,és ójessz, még lelkiismeret-furdalásom is van.

Ja, és nyalom a sót. Mint kecske a nokedlit. A ropiról. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Egyébként meg voltunk pénteken esküvőn (ami nagyon trendi dolog ám, hogy hétköznap van megtartva, mint megtudtam) ahol is mivel semmit sem tudok az egyházi szertartások rendjéről, a pap felszólítására az ifjú párnak: `Fogjátok meg egymás jobb kezét!` – habozás nélkül markoltam meg szomszédnőm kezét, aki ezen tényt csendes röhögéssel nyugtázta. Reflex mozdulat volt, azt hittem, úgy működik minden, mint a rockkoncerteken…. Érdekességképpen említem meg azt is, mikor a saját esküvőmön lányos zavaromban, mikor sikerült végre aláírnom a nevemet – de rossz helyre – a teljes násznép előtt jelentettem ki, hogy `majd legközelebb`,ami látva megrökönyödött arcukat, csak utólag tűnik mókás dolognak….Nos, valóra vált az is, amin daito pénteken még csak kacarászott, hogy két insomniás is sokáig tud aludni hétvégén. Aki pedig hamisítatlan angol életérzésre vágyik (az időjárás már alkalmazkodott is hozzá, kishazánkat hamarosan East Englandnak hívják majd és alkotmányos diktatúra lesz) – egyen brownies-t, forrót, és nézze hosszan egy üvegablakból a Pozsonyi utat. Hamarosan itt a karácsony úgyis.

Négyméteres angyalok kísérjenek utatokon:)

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#284. káté

10 Sze 2007

A Forbes magazin ismét nyilvánosságra hozta a világ legbefolyásosabb nőinek listáját: közülük 66-an a legnagyobb cégeket vezetik, 34-en pedig politikai, közigazgatási vagy ahhoz köthető pozíciót töltenek be. Angela Merker megismételte tavalyi bravúrját: ismét első lett. Érdekes módon indoklásképpen a következő áll: `elismeréssel adózunk gazdasági- és diplomáciai érzéke előtt, az EU-bővítés levezényléséért, harcáért a szegénység és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.`Én úgy gondolom, ha laikusok állítanák össze ezt a listát: két név szerepelne az első helyen. Oprah Winfrey és Hillary Clinton. Sosem tagadtam, számomra Mrs. Clinton az, akit egyszerűen zseniálisnak tartok és vérprofinak. Ha Magyarország első női köztársasági elnöke leszek – bebizonyítom mitől zseniális a hölgy.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#283. mezzoforte

10 Sze 2007

`A reggeli mézen általvetült a napfény.` – írja Esterházy Tizenkét hattyúk azaz Csokonai Lili fiktív művében. Két dolog miatt fontos ez nekünk. Olyan képről van benne szó, mely mindennapi; ám az archaikus igehasználattal mégis a múltba helyezi a cselekvést, ergo megfoghatatlanná, elveszetté nyilvánítva azt. Ilyen Proust madeleine sütije is, mikor maga a gyermekkori sütemény illata hozza viszza az eltűnt éveket.Valamikor a héten Békás felett megcsillant az ég. Tükrében pár másodpercre előbukkant a napfény. Éreztem a panelek közt, panelekben beszélve is a gyerekkort. Az idő kizökkent addig.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#282. választás

04 Sze 2007

Választhatok, hogy egy szellőzetlen, sötét lakásban ülök vagy óránként kitakarítok másfél centi port. Mivel napközben már nem leszek itthon: ez nem olyan egyszerű kérdés, mivel reggel hattól este hatig dolgoznak. Ha azt összeadom, átlagolom – akkor is kb.  6-7 centi por vár rám minden nap. Vagy az áporodott lakás. A dologban az a szép, hogy porallergiám van. Nem könnyű. Ilyenkor szeretnék utazó, jószolgálati nagykövet lenni. Jaja, terezanyu@joszolgalat.sip.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#281.olvas

04 Sze 2007

Másfél órával ezelőtt beomlott végre a Síp utca 4. egyik támfala; beterítve a lakást porral, sittel, törmelékkel. Ahelyett, hogy nekiálltam volna takarítani azonnal, leültem olvasgatni kicsit neten, rákerestem egy-két dologra. Bár ne tettem volna. A tudatlanság jobb. Komolyan.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#279.

01 Sze 2007

Hát, ez van. Ez a csönd. Némaság. Elvesztették jelentőségüket a szavak. Ha az ember túl sokáig van `szabadságon` – megsínyli. Hat év vagy két hónap: oly mindegy, mindig a személyiség a meghatározó. Lelki torzulás nélkül nem lehet megúszni. Nekem ez jutott. A némaság. Hogy nem tudok beszélni róla. Hogy elhúzom a számat, hogy pofákat vágok, de megfogalmazni nem tudom. Hogy nem tudom azonnal kimondani, és nem akarom, hogy így maradjon, mert ez így nem jó. Akkor tanuljak meg nem pofákat vágni, nem szájat húzogatni, mosolyogni. De, legfőképp beszélni ismét. És mélységes tiszteletem azoknak az embereknek, akik zokszó, rinyálás nélkül csinálják. Hogy csak akkor mutatják és csak azoknak, mennyire fáradtak, akik valóban figyelnek rájuk. Mostanában állandóan félrehallok vagy félreértek szavakat. Hogy a vajban sütött helyett simán felolvasom a vajban züllöttet, hogy a mókus szült helyett a mókus szürkét hallok, és egészen más sztori jön így ki belőle. Magamban írom a sztorit. Tulajdonképpen fáj, ha felhívsz csak azért ennyi idő után, mikor elárultál, hogy közöld: férjhez megy az, aki megalázott.Nem azért, mert azt akarod:osztozzam a boldogságodban,hanem mert azt hiszed,ezzel még jobban megbánthatsz. Hogy hallod majd a hangomon. Nem hallod, és zavarba jössz. Megbántasz – de, Te ezt már sosem tudod meg. Tudod, nekem ehhez már nincs közöm. Kizártál az életedből, magamra hagytál, mikor valóban szükségem lett volna rád. Hát, örülök, legyél boldog. Az én életem már másról szól.Tulajdonképpen az is fáj, mikor tíz fokban didergek, vizes cipőben fázom fel, szétázom az erdőben és épp 32 emberért kell felelősséget vállalnom – és te felhívsz. Nem hallottam rólad jó ideje,de segítséget kérsz. Olyat, amit én magamért sosem kérnék. Leteszed a kezembe az életed, hogy csináljak vele valamit, mondjam meg a tuttit, használjam a kapcsolataimat. Nem adsz választási lehetőséget. Illetve választhatok, hogy segítek vagy nem, de akkor szembeköphetem magam. Hát, segítek, persze. Másnapra megoldom neked, `csak` olyan öt telefonomba kerül. Olyan megalázkodós telefonba. Kérem, hogy jelezz vissza, de ekkor már megfeledkezel rólam. Szomorú mosoly. Megtanulom azt is, hogy a nagyonszépenkérem, és a könyörgömtegyemegértünk kimondása is én vagyok. Hogy eljutok ide is. Hogy a köszönöm/kérem és a fentebbi között óriási a különbség.Tulajdonképpen nagyon fáj, mikor a látlak a Deák téren beszélni. Mikor legközelebb ülsz előttem a metróban, bőszen olvasva a Wass Albert-könyvet – már nem merek odamenni hozzád. Csak nézlek, hogy ki lettél. Hogy ismerlek-e még egyáltalán. Nem akarok veled vitázni, mert egyszer már megtettem, és elmondtam, amit egyetemista korunkban mondtál. Akkor még ugyanabban hittél, amiben én. Már nem akarom elmagyarázni. Elfogadom, hogy megváltoztál. Szerinted én továbbra is naiv vagyok és idealista. Tudom, tudom. Nem számít. Nem gondoltam volna, hogy bárkit is elválaszt tőlem a politika. Soha többé nem akarom megünnepelni a születésnapomat. Nincs is ilyen nap.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum