#259. hajnali háztetők

– Ezt mind láttad? -kérdeztem. – Le tudnám rajzolni atérképet, apróra. – Hát akkor rajzold le. Szerény, szórakozottmosolya mögül különös meggyőző erő sugárzott. Most már én is láttam Budapestháztetőit. A fényes őszi hajnalban, az áttetsző levegőég alatt borzongtak akövek, hatalmas némaságban terpeszkedett a város a messzeségbe. Szennyes színeiegybefolytak. A nyugati látóhatár megfeszült, mint egy fakókék […]