#256. pesti nyár

Nem tartom magam olyan embernek, akinek nagy igénye van arra, hogy esténként rendszeresen otthon üljön, és 10-kor vagy legkésőbb 11-kor lefeküdjön aludni. Ha dolgozom, akkor sem kerülök éjfél előtt ágyba és ötkor kelek. Épp ezért bosszant, ha életem első – teljes időintervallumban, végig – Pesten eltöltött nyarában nem találok olyan programot, ami lekötne. Eddig minden […]