#276.választási program

Tegnap, ahogy üldögéltem a zsinagóga előtt, és nézegettem a nyitókoncertre várakozó embereket, eszembe jutott az, ha én pártprogramot írnék, tutti belevennék két alanyi jogon járó dolgot: az egyik a szép ruhák, a másik a masszázs. Amikor szép ruhában vagyunk, megváltozunk. Kiegyenesedünk, mosolygunk, könnyebben teremtünk kapcsolatokat – magabiztosabbak vagyunk. A masszázs pedig életbevágóan fontos az érintés […]

#275. reggel

Szeretem a reggeleket. Egyértelmű és világos ilyenkor minden. Tudom, hogy meg kell csinálnom;és tudom,hogy meg is fogom csinálni. Ez egyértelmű. Szeretem, mikor az Astoria felé sétálva megcsillan a fény az East&West üvegablakain,  a srácot a kisboltból, aki kérés nélkül adja a két kiflimet, az újságost, aki előre kikészíti nekem újságaimat, a reggeli olvasást a HÉV-en. […]

#267. harminc+kettő

Két éve, Brüsszelből hazaérkezve ez a vers várt a postaládámban. Bélyeg nélkül, le sem zárva, nyilvánvalóan személyesen hozta el nekem az illető, aki tudta mennyire parázok a harminctól és szeretett volna megnyugtatni, kettőnk helyét végre egy virtuális koordinátarendszerben meghatározni. A vers holnap lesz aktuális, és meg kell mondjam, hogy ezen két év, minden nehézsége ellenére […]

#264. művész-polgár

Mottó:`Mert befogad és kitaszít a világ.` (Villon)idézet a regényből: `magában élve azzal a mentális rezervációval, hogy alkalomadtán esetleg újra megszökik.`  Ezeket a kérdésekre tizenhat éves korom óta nem találom a választ, akkor olvastam először a művet. Szerb Antal: Utas ésHoldvilág-ját, az utóbbi időben kb. tizedszerre. Próbálokmegfejteni valamit, de egyelőre minden csak jobban összezavarodik. Ha valaki […]

#262. mert még mindig ez a lényeg

`Látod, marha mit járatod annyit a pofádat, én itt ésszel figyelem a dolgokat már régóta, te meg a válságos pillanatban locsogni kezdesz nekem, hosszú, érzelgős történeteket adsz elő, és kiteregeted bonyolult lelki finomságaidat, holott a fene se kíváncsi rá, s közben lecsúszunk a jó fekvőszékről…`

#261. wassup rockers

Wassup rockers. Larry Clark új filmje. Nos, az állítás két eleme hamis. Nem új, hiszen tele klisékkel. Nem film….hanem nem is tudom, minek lehetne nevezni. Van cselekmény – bár a dramaturgia elég csapongó – vannak szereplők, van látható színes, szélesvásznú eredmény. De, minek?:) Fölöslegesen leforgatott celluloidszalagok, fölösleges pénzkidobás. A film olyan rossz, mint a bűn, […]

#259. hajnali háztetők

– Ezt mind láttad? -kérdeztem. – Le tudnám rajzolni atérképet, apróra. – Hát akkor rajzold le. Szerény, szórakozottmosolya mögül különös meggyőző erő sugárzott. Most már én is láttam Budapestháztetőit. A fényes őszi hajnalban, az áttetsző levegőég alatt borzongtak akövek, hatalmas némaságban terpeszkedett a város a messzeségbe. Szennyes színeiegybefolytak. A nyugati látóhatár megfeszült, mint egy fakókék […]

#258. kétfelvonásos

I. felvonás – villamosUtazom a 4-6-oson. Tömeg, punnyadtság, kedd kora délutáni csend. Blahánál hirtelen izgalom hullámzik végig a tömegen: felszáll Paris Hilton magyar kiadása. Anorexia, arany szandál, arany Louis Vutton-táska, arany Dolce&Gabbana nadrág, óriási, mindent takaró Police-napszemüveg, zsebkendőnyi kutya a tenyérben. Látszik, életében nem utazott még talán villamoson, ízeset káromkodva: `Hol a faszomba kell itt […]

#256. pesti nyár

Nem tartom magam olyan embernek, akinek nagy igénye van arra, hogy esténként rendszeresen otthon üljön, és 10-kor vagy legkésőbb 11-kor lefeküdjön aludni. Ha dolgozom, akkor sem kerülök éjfél előtt ágyba és ötkor kelek. Épp ezért bosszant, ha életem első – teljes időintervallumban, végig – Pesten eltöltött nyarában nem találok olyan programot, ami lekötne. Eddig minden […]

#253. Lukács másképp

Vettem ismét egy festményt, tegnap Szentendrén. (Sajnos, jobb képet nem tudok róla csinálni.) Erősítem sznob imázsomat. Már csak a sommelier-lét és a bármixerség van hátra, és echte sznob leszek. Bár, ma éjjel álmomban fúziós jazz-t játszottam, így ki tudja….?:)Aki kitalálja, vajon mi a kép címe: vendégem egy fagyira!:) Könnyítésképpen annyit, hogy számolni kell;)Lukács Tibor,festő: 1995: […]

#252. csemege

Vannak ilyen napok. Mikor összeáll a cselekmény, megértjük a rejtett összefüggéseket. Ez a mai ilyen. Rádöbbentem végre a diákcsemege és az élet analógiájára. Én először mindig a kesudiót eszem ki belőle, a mazsolát meghagyom másnak. Mazsolázok, de mégsem. Talán nem mindegy a sorrend? Lehet, először azt kellene megenni, amit nem szeretek? De, akkor mi van […]

#251. szabadság

Tulajdonképpen megtehetném. De választhatom azt is, hogy nem teszem. Sőt, hogy nem csinálok semmit.Tudom, hogy épp most tapasztalom meg a szabadság érzését. Mindenesetre hibátlanul kemény, éles, maradandó élmény – és ez után már semmi sem lesz ugyanaz. Beavatkozom a folyamatba. Az agy szinapszisai és neuronjai közötti lezajló elektroncserék mint diszkrét atomi jelenségek mindig alá vannak […]

#249. cinecitta

Egy újabb veszteség filmes körökből: ma reggelre leégett az európai filmgyártás egyik  jelképének számító Cinecitta stúdió. A lángok este tíz körül csaptak fel, mikor a Róma című szuperprodukciót forgatták, a Birodalom létrejöttéről. A `moziváros`- mely Róma belvárosától alig néhány kilométerre található – áprilisban ünnepelte 70. születésnapját. Olyan felejthetetlen remekműveket forgattak itt, mint pl. Federico Fellini […]

#248. the hope is you

Leonardo di Caprio dokumentumfilmet forgatott – melynek ő a forgatókönyvírója is – Al Gore után szabadon a globális klímaváltozás okait, következményeit és a lehetséges megoldásokat bemutatva. A filmet, mely a szakemberek véleményeit foglalja össze – augusztus 17-én mutatják majd be. Kötelező!

#246. hát nem

Hát, nem! Annyi mindent hallgattam végig az elmúlt napokban, hogy elbizonytalanodtam. Egymásnak ellentmondó véleményeket, kizáró álláspontokat. Tényleg elbizonytalanodtam. De, mostanra elegem lett a suttogásokból és sikolyokból. Nem én vagyok az, akit befolyásolni lehet. Csak azt fogadom el, amivel azonosulni tudok. Nem vagyok feladós típus, túléltem már nehezebb helyzeteket is, megy minden tovább. Egy percre megállunk, […]

#244. 21. századi mese

MDM-nek mesélem megismerkedésünk történetét. Ilyenek ezek a kezdő filmrendezők, mindenben forgatókönyvet látnak:)MDM üzenete:igazi 21. századi lávsztoriMDM üzenete:ami menő volt anno veronával, rómeóval, júliával, és dühöngő családokkal, az most realitás bloggal, marlennal és lippijévelmarlen üzenete:ez édes:)marlen üzenete:kiteszem a blogba:DMDM üzenete:igen, a mondat felénél ez számomra is világos lett, hogy ez lesz a sorsamarlen üzenete:köszönöm szépen:)MDM üzenete:anytimemarlen […]

#243. Dallas

Az előbb eszembe jutottak azok a régi szép idők, mikor hajnal négykor, részegen, a házibulik népe kollektíve leült a tv-k, videók elé és találván valami jó kis H-kategóriás német akciófilmet, hangot levéve: szinkronizálta. A pornós Bob és Bobekről már nem is beszélve. Vagy az alternatív Rumcájsz-fordításokról….Ja, és gondolom mindenki életében meghatározó volt – ha lakott […]

#241. madison

Most nagyon szeretnék az a lány lenni, aki annó minden tépelődés, mérlegelés nélkül habozás nélkül igennel felelt volna Meryl Streep helyében a rendkívül bugyuta filmben, a National Geographics fotósának kérdésére. Azt hiszem, átestem a ló túloldalára a racionalitással, optimalizációval. Hogy nekem mindig okosnak és józannak kell lennem. Mindenre tekintettel. Riszpekt a szabadgondolkodóknak.   London, London. 

#240. sorel

Olyan vagyok, mint Julien Sorel a Vörös és feketé-ben. (mellesleg, most épp vörös és feketében írom e sorokat) Jól eltervezek mindent, végiggondolok hogyan s mint kellene – aztán az egészet áthúzom egy DEL-gombbal,  dobom a fenébe, és hozok egy érzelmi döntést. Majd jól megokolom, hogy miért volt értelmi döntés az érzelmi. (még mindig a szakdogaírásról van […]

#239. szavak

`Words, words, words.“Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.` `Ne mesélj senkinek semmit, mert egy idő után mindenki hiányozni fog.“Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.` `Hozzám már hűtlen lettek a szavak…` `A szavak csodálatos életéből` Amint irodalommal kezdek foglalkozni, minden kétértelművé válik, kislisszan a kezemből, megfoghatatlan lesz. Mindig eljutok odáig, hogy a lényeg a […]

#237. férfi és nő

Mostanában sokat beszélgetünk arról, hogy vajon léteznek-e még klasszikus női szerepek társadalmunkban. Részemről a kérdés először a fejvadászcégnél eltöltött gyakorlatom idején merült fel, utána is néztem:összesen egyetlen tanulmányt találtam, mely a kérdéssel foglalkozott. Aztán, mikor közelebbi kapcsolatba kerültem a politikával, egy olyan pártban,ahol felülreprezentált a női politikusok aránya – ugyanezzel találkoztam. Majd saját életemben is […]

#236. muzsika

Mivel nagyon benéztem a Muzsika hangjai helyett a Sissi-t Nefinél, és ezzel óriási műveletlenségről tettem tanúbizonyságot és nem mellesleg buktam egy csirkepaprikást (amit azért nem bánok olyan nagyon, mert a csirkében lévő pektinre nem izgulok túlságosan) – így az első filmes-főzős hepajon A muzsika hangjait fogjuk nézni, és életemben először ( no para, közel a […]