MeghaltIngmar Bergman svéd filmrendező ? jelentette hétfőn a svéd TThírügynökség. A világhírű alkotót 89 éves korában, a svédországi,balti-tengeri Farö szigetén (ahol több nagy művét is forgatta) lévőotthonában érte a halál.

Aművész, aki színházi és operarendezőként is letette névjegyét, már1945-től készített filmeket, de csak 1956-ban, A hetedik pecsét címűalkotásával vált világhírűvé. Olyan műveket hagyott maga után, mint Anap vége, a Tükör által homályosan, az Úrvacsora, A csend, a Farkasokórája, a Szégyen, vagy az eredetileg tv-sorozatnak készült Jelenetekegy házasságból. Képi világában iskolát teremtett az emberi arcoknak avégsőkig való feltárásában, és mindenkinél kendőzetlenebbül mutatta bea lélek rejtett titkait, frusztrációit. Számos nagy színész pályájátindította el, az ő filmjeiből ismerte meg a világ Max von Sydow-t,Gunnar Björnstrandot, Ingrid Thulint, Bibi Anderssont és Liv Ullmannt.

Életeutolsó két évtizedére Bergman visszavonult a filmezéstől, csak 2003-bantért vissza egy tv-film erejéig a Sarabande-dal, amely a Jelenetek egyházasságból hőseit mutatta be 30 évvel később. Bergmant afilmvilágban sokan a legnagyobb rendező egyéniségnek tartották. SzabóIstván filmrendező egy nyilatkozatában ezt azzal magyarázta, hogy aszakmában dolgozók legbelül tudják, hogy a svéd géniusz adta alegtöbbet a filmes szakmának.

Nekem az első nagy filmek, melyeket láttam, az ő filmjei voltak. Akkor, mikor már fel is fogtam, hogy a szavak elsődleges jelentéskörén túl van valami, ami sokkal lényegesebb – és a csend is tud beszélni. Nyugodjon békében.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Mottó:`mert andy dufresne története megindító, s bizonyítja az ócskaközhelyet, mi szerint a remény hal meg utoljára. minden idők legjobbfilmje nem létezik, de ha létezne, biztosan a remény rabjai lenne az.` (poljakoff)

Poljakoffnak és Vacznak különösen sok szeretettel – íme, az olvasói top első helyezettje, A Remény Rabjai (The Shawshank Redemption):

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#224. may

31 Júl 2007

Brian May, a Queen gitárosa hamarosan megszerzi asztrofizikai doktorátusát `Radikális sebességek az állatövi porfelhőben` címmel harminc évvel azután, hogy az éppen befutó Queen kedvéért megszakította azt a Londoni Imperial College-ban.May-t szeretjük, nagyon. Főleg az ilyen kijelentéseiért: ?Olyan befejezetlen történet volt ez, amit le akartam zárni.? – mondta.?Nem tiszteletbeli doktori címre, hanem valódi tudományos fokozatravágytam, amiért megdolgoztam.?Egyetértek vele. Ma éjjel úgy döntöttem, ha már egyetemen is szeretnék valamikor tanítani – nem fogok összecsapott tanulmányt beadni; kérek egy fél év haladékot. Amíg nem múlik el a görcs, nem tudok jót írni – ma éjjel 30 oldalt szanáltam a már meglévőből. Vagyis az egészet. Visszaolvasva nem voltam vele megelégedve.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#223.forrest gump

30 Júl 2007

Egészen más lesz a világ, ha egyszer az ő szemével láttad.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

`A részecskefizikában az elemi részecskekétféle értelemben használatos. Általában olyan részecskét értünkalatta, amely tovább nem bontható (a tudomány állása szerint), néha azösszes olyan részecskét beleértik, ami más, nagyobb részecskének az építőköve. Például az atomok kisebb részecskékből, elektronokból, protonokból és neutronokból épülnek fel. Viszont a proton és a neutron még elemibb részecskékből, a kvarkokbólállnak, ez az első, gyakoribb felfogás szerint nem elemi részecske. Afizika egyik leglényegesebb célkitűzése, hogy megtalálja a legelemibbrészecskéket, amelyekből az összes többi részecske felépíthető, mígmaguknak nincsenek még elemibb összetevőik. Ez különbözteti meg őket atöbbi szubatomi részecskétől.` (wikipédia)Ha az irodalomban kutatjuk az elemi részecskék tárgykörét, Michel Houellebecq regényét adja ki a Google. A könyv az év legjobb regénye lett Franciországban és nem éppen könnyű olvasmány. Annak főleg nem, aki hajlamos lelki azonosságot felfedezni az épp olvasott mű szereplőivel. Houellebecq két főhőse: Bruno és Michel ugyanis antihősök. Archetípusok, de egy dekadens, szétesőben lévő kultúra képviselői. Testvérpárok. Bruno irodalomtanár és író, aki a szexben keresi élete értelmét – e miatt kapta meg a könyv az európai Psycho állandó jelzőt, és a csak felnőtteknek! felkiáltójelet borítóján, ugyanis itt nincs kertelés, szókimondás van, naturalizmus. (Bár Elfriede Jelinek műveit szerintem ebből a szempontból semmi sem múlja felül.) Ha a kánon oldaláról közelítünk, Bruno-t kellene szeretnünk, ugyanis ő a hamleti hős, Madách tévelygő Ádámja, az örök `zsidó`. Michel, a testvér más személyiség. Csak a tudománynak él, mindenféle emberi kapcsolat nélkül. Mégis, kapcsolatokkal vagy anélkül – hőseink életében minden a végtelen magányról szól. Kettejük életútja az anya alakjának megjelenésével kapcsolódik össze, s ekkor kerülnek be a regénybe azok a beszélgetések, melyek a 20. század második felének társadalmi változásait próbálják értelmezni, a társas kapcsolatok felbomlását, mindezt saját sorsuk titkára vetítve. Egy semmittevéssel és meditációval eltelt esztendő a beszélgetések háttere, várakozás, ideiglenes, lebegő stádium – vagy megérted és túléled vagy belehalsz. Vagy megérted és belehalsz. Közben azért őrizd meg a humorérzékedet, az őszinteségedet, legyél kritikus – és ne hagyd, hogy beetessenek new age-es világunk, a hitek, ezoterikus tanok, filozófiájával – kerüld el a megvásárolható megváltások előfizethető segédeszközeit. Ábrándulj ki mindenből, ami szép volt, szép lehetett volna – és közben reménykedj, sőt higgy abban, hogy valahol legalább elvileg van még lehetőség normális emberi kapcsolatokra, lehet családban és szeretetben élni. Legalább az elemi részecskék világában, utópiában. Merthogy Te is elemi részecskékből állsz – és a társadalom elemi részecskéje is vagy. Egyébként ugye, az illúziók könyve.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#221.ocean

30 Júl 2007

Mottó:`If you cross one Ocean you face them all`Ki másról lenne szó, mint Danny Oceanról és bandájáról? Az Ocean 13 méltó folytatása az előző két résznek, ám Cathrine Zeta-Jones (akit rühellek) és Julia Roberts helyett belépett a képbe a világ egyik legcsodálatosabb színésze: Al Pacino. Utánozhatatlan stílus, finom poénok, szerethető figurák és nagy dumák. (Are you in? – I hate this question.) Brad Pitt magánéletére vonatkozó kiszólások, finom irónia, rögtönzések. Rusty és Danny beszélgetései a nőkkel való kapcsolatukról zseniálisak. S mikor kedvenc pasijaink Oprah Winfrey's Showján érzékenyülnek el, végképp felejthetetlenek lesznek. Mindenki kedvenc filmes karakterének álruhájában parádézik, a technikai megoldások elképesztőek, a zene csodálatos. Mégis hosszabb a film, mint ami még ideális lenne.S közben megjelent kedvenc kolléganőm legújabb fordítása: Bernard Schlink regénye, a Hazatérés. A szerző a létező összes nemzetközi díjat megkapta előző művéért, A felolvasóért. Holnap kapok belőle díszpéldányt:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#220.nyálblog van

29 Júl 2007

S Te, itt vagy: Lippije, /s égre forduló dolgokra,/ – Holnap siralmatoskodom:)(szabadvers 17.századi ismeretlen költőnő modorában:)) 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#217. mozi!mozi!mozi!

27 Júl 2007

Pici és nem reprezentatív közvélemény-kutatásom eredményeképpen megszületett a blog filmes adatbázisa. Elöljáróban el kell mondanom, hogy köszönöm mindenkinek, aki szavazott és indokolta is választását. Köszönöm, hogy kicsit jobban megismerhettelek belőle Titeket – kevés dolog jellemzi jobban az embert, mint a filmhez, zenéhez, irodalomhoz való viszonya. (Bár, azért ne vonjunk le messzemenő következtetéseket ebből.) Úgy vélem, minden ember azt választja, amelyben magára ismer, a saját kérdéseire kap valamilyen választ, még ha ezt tudatosan nem is gondolja végig. Csupa – véleményem szerint – igényes, nagyszerű filmet választottatok. Ha lesz időm, kielemzem őket, kategorizálom és rövid ismertetőket is teszek fel,de, Ti is írhattok egy-egy filmről, amit láttatok. Nyugodtan lehettek szerzőtársak ebben a blogban – a lényeg a kommunikáció.Nos, lássuk akkor most – egyelőre – csak a végeredményt. Nagy a szóródás, kevés olyan film van, ami sok szavazatot kapott volna – abszolút győztes pedig nincs. A lista első helyén megosztva áll 5-5 szavazattal az Amerikai Szépség és A Remény Rabjai. Megérdemelten. A második filmről Poljakoff barátunk írta a legszebb ajánlót, de Vacznak köszönhetően került a listára. Az elsőről nem lehet mit mondani: etalon minden téren.A következő legtöbb szavazatot kapott filmek négy-négy szavazatot kaptak: Berlin felett az ég, A nagy kékség, Veszedelmes Viszonyok, Harcosok klubja. Ebben a meglepő a Veszedelmes Viszonyok csak, ami nagyon jó film – a regénnyel azonos értékű adaptáció, ha nem jobb, ugye Malkovich miatt – de, én biztos, hogy nem tettem volna be. Ízlések és pofonok, tudom.Három szavazatot kapott a Forrest Gump, az Ütközések, az Amelie csodálatos élete és a Keresztapa, kettőt pedig a Ponyvaregény, a Macskafogó, a Leon, a profi, Halálsoron, Casablanca, Taxisofőr, Veszett a világ valamint a Félelem és reszketés Las Vegasban. Egy-egy szavazatot kaptak az alábbi filmek (ajjajj, ezeket felsorolni:P): 2001: Űrodüsszeia, Észak-északnyugat, A vágy villamosa, Citizen Kane, La Strada, Zazie a metrón, Picasso kalandjai, Árvácska, Egy hatás alatt álló nő, Bonnie és Clyde, Kegyetlen játékok, Korcs szerelmek, Pierrot, a bolond, Elfújta a szél, 25th hour, Nagy hal, American Psycho, Abigél, Indul a bakterház, Kutyaszorítóban, Stalker, Puszta formalitás, A mások élete, A tizedes meg a többiek, A Gyűrűk Ura, Angol beteg, Fehér tenyér, Presszó, Kontroll, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Az álom tudománya, Az ötödik pecsét, Eraserhead, Dancer in the Dark, 1984, Ragyogás, Mechanikus Narancs,John Malkovich-menet, United 93, Üvegtigris, Idétlen időkig, Vaklárma, A sólyom végveszélyben, Szigorúan piszkos ügyek, Az ígéret megszállotja, Megint lakótársat keresünk, Mátrix, Apokalipszis most, A halál keresztútján.Az IMDB elbújhat mellettetek:) Nos, ilyenek vagytok Ti:) Nagyon szépen köszönöm még egyszer:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#216. köszönöm

26 Júl 2007

Ez a poszt most csak neked szól. Neked, aki meglepetés ajándékként adtad nekem ezt a blogot. Neked, aki inkább nem aludtál, (bár ez nem újdonság) csak azért, hogy örömet szerezhess nekem. Egyedit, személyeset, szépet. Bár, megbeszéltük, hogy itten-e nem lesz nyálblog és csöpögés meg magánélet-kitálalás – azért most az egyszer, hadd tegyek kivételt és mondhassam neked a többiek előtt is: köszönöm szépen.Nem csak a blogot. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#215. angol2

26 Júl 2007

Tegnap éjjel a nagy karácsonyvárás közben arról beszélgettünk, kinek mi az álma. Mondom, hogy aukciókon szeretnék festményeket vásárolni úgy, hogy ne kelljen közben visszafogni magam. Ma délután álmom második felében egy londoni költözésről álmodtam.Kb. öt perce kapcsoltam be a gépet, hogy a levelezésemet megnézzem. Mi várt benne?!A University of the Arts London  levele, amelyben neves képzésüket ajánlják, melynek elvégzésével galériákban, aukciókban, fesztiválokon, kiállításokon dolgozhatnék.Csoda lenne-e ezek után, ha félnék a saját álmaimtól?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#214. angol

25 Júl 2007

Ha van előző élet, valószínűleg angol lehettem. Az angolokról azt tartják, hogy csodálatosan kifejlesztették magukban a hidegvér és a tartózkodás képességét – azt a módszert, hogy az élet szomorú, keserédes eseményeire is fenntartással, humorral, némi távolságtartással tekintsünk. Ez igaz is, és nagyon nagy hülyeség is az angolok részéről. A humor nem védi meg az embert, végül is nem jó semmire. Lehet humorral viszonyulni az élet eseményeihez, de valamikor az élet mégiscsak összetöri a szívünket. És akkor nem nevetünk többé.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#213. es muss sein

25 Júl 2007

….és én azt hiszem, hogy az utóbbiidőkben a legtöbbet, legteljesebbet magamról egy-egy elejtett kérdésbőltudtam meg egy mai beszélgetés során, attól, aki tartok tőle, igencsak jól ismerengem, mert ő kívülről figyel, míg én legbelül hallgatok. Ha van olyanbarátság, amelyre vágyik – ha már ő Konrád – remélem rátalál a magaHenrikjére. Persze, lehet, hogy humánetológia ez az egész. Énmindenesetre nagyon szépen köszönöm.

(Nietzsche örök visszatérés gondolatáról)`?az örök visszatérés gondolata bizonyos perspektívát jelent, melyben adolgok másnak mutatkoznak, mint amilyennek ismerjük őket: mulandóságukenyhítő körülménye nélkül jelennek meg. Ez az enyhítő körülmény ugyanismegakadályoz bennünket abban, hogy bármilyen ítéletet hozzunk. Hogyanítélhetnénk el valamit, ami elmúlik? Az elmúlás pírja a nosztalgiavarázsával ragyog be mindent; a guillotine-t is.(?)

Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy odalennénk szögezve az örökkévalósághoz, mint Jézus Krisztus akeresztfához. A gondolat hátborzongató. Az örök visszatérés világábanminden mozdulatra a felelősség elviselhetetlen súlya nehezedik. Ezértnevezte Nietzsche az örök visszatérés gondolatát a legsúlyosabbtehernek (das schwerste Gewicht).Amennyiben a legsúlyosabb teher az örök visszatérés, ennek hátterébenaz életünk csodálatosan könnyűnek mutatkozhat. De vajon a nehéz valóbanszörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?A legsúlyosabb teher ránk nehezedik, leroskadunk alatta, földhöz lapítbennünket. A legsúlyosabb teher tehátegyben az élet legnagyobb beteljesülésének jelképe is. Minél nehezebb ateher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb ésigazabb. Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbéválik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulataiszabadak, semmi jelentőségük nincs.

(…)

Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s aztsemmiképpen sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagymegjavítani az elkövetkező életei során.Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mertösszehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre ésfelkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélküljátssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már azélet maga?

Akkor hát mit válasszunk? A nehezet, vagy a könnyűt?`

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

`Imádom`, mikor pasik osztják az észt női magazinokban, a legújabb trendi női viselkedésformáról. Olyan, ez, mint amikor szülészek annyira együttéreznek a nőkkel és a leendő papákkal, hogy végül már a két férfi szül a szobában, az anyuka csak az `eszköz`, aki éppen végrehajtja a tevékenységet. Nos, Bús István mindig is `nagy kedvencem` volt, már a Nők Lapjában is tudott alakítani, de, mióta Magyaroszág legnagyobb példányszámban eladott női havi magazinjába is írogat: magát is sikerül überelnie. (Ennek ellenére, hogy itt oltogatom a pasit, minden női magazint megveszek, ami kicsit is színvonalas:P) Mindig nagyon lassan bontakozik ki a lényeg, távolról közelít a témához, körüljárja, beleszimatol kicsit – majd jó Mátrix-forgatókönyv szerint mindig, minden lezáratlan marad: általában válla felett belepillant épp aktuális barátnője a készülő írásba, és csendre inti szerzőnket. Jobb lenne, ha mielőtt tollat ragadna, egyéb elterelő tevékenységekkel szállna harcba aktuális barátnő a papírfogyasztás ellen. Szükség van még az esőerdőkre.Na, nézzük akkor milyen is az a `cool csaj`? Az ilyen lány irányító típus, de mindig a háttérben marad, csak időnként ránt egyet a cselekmény szálain. Egyszerűen pótolhatatlanná teszi magát. Türelmes. Mint arra kedvenc szerzőnk sokszor felhívja a figyelmet: nem hisztizik. Nem hisztizik. Tudja, egyetlen hisztivel mindent elrontana. Helyette stílusa van neki: szórakoztató, de nem vulgáris humora, intellektuális beszólásai, kicsi oltogatások. Lényeg: hogy úgy adja önmagát, hogy mégis a pasi kedvére tegyen. Ezek a lányok valóban okosak, de okosságukat képesek elrejteni és csak akkor elővenni, ha mondjuk munkáról van szó, vagy társaságban kell a pasi mellett sziporkázni. Magas elvárások ezek vele szemben, de a lánynak is vannak ilyenek: nincs rinyálás, nincs játszmázás, nincs tökölés. Imádja, ha kényeztetik, képes elfogadni és képes adni is ajándékot pl. Itt nincs lamentálás az élet nagy kérdésein, csak problémamegoldás, nincsenek nagy mélypontok, csak picikék – ezeket már régen megélte magában, és ha nyomasztja is valami, erről nem a pasijával beszél – mellette nincs para, nem zsarol érzelmileg, mert tudja, milyen mocsok kis érzés tud ez lenni, nem szólal meg rosszkor, inkább hallgat, majd alkalmasabb időben visszatér a témára. Nehéz őt kiborítani, de akinek sikerül: inkább ne kerüljön az útjába egy ideig. Bár, ilyenkor is inkább két nap gondolkodás után legyint az egészre, és a kapcsolatra koncentrál tovább. A cool csaj ugyanis – értelmes és még vállalható kereteken belül – elnéző, nagyvonalú, megbocsátó. Tudja, hogy neki is vannak hibái. És, hogy ne felejtsük el:hisztivel semmire sem megy…Nos, így visszanézve – ha mást nem is – de ezt a hisztipara-dolgot érdemes végiggondolnunk magunkban és gyorsan változtatni, ha a jelét felfedezzük magunkban:)Azért az érdekelne, hogy melyik hölgy ismert magára a fentebbi jellemzésből és a pasik valóban ilyen nőt keresnek-e? Ez az újabb körkérdés:)Vagy mi:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#211.elég

24 Júl 2007

Én azt hiszem, most, ebben a pillanatban, mára értem el az abszolút határt tűrőképességemben a meleget tolerálandó. Tudom, hogy rinyálás: de, nem bírom tovább. Egy hete nem alszom gyakorlatilag, nem tudok nőként létezni (összeesik a hajam, nem lehet rendesen sminkelni, nem lehet normálisan felöltözni – ez nálam a blézer, farmer, felső triumvirátust jelenti – gyűlölöm, hogy úgy nézek ki, mint aki sosem látott zuhanyt, pedig fél perce léptem ki onnét, fáj a szívem, és leginkább egy robbanás előtt lévő kazánhoz hasonlítanám, ahogyan ver, hogy maximumra nőtt az emberek agresszivitása, és ezért senki sem okolható, persze, hogy épkézláb dolgokat nem lehet csinálni, nem tudok koncentrálni, mert ebben a melegben gondolkodni sem lehet….mára elegem lett, nem bírom tovább. Aludni akarok hűvös, szellős szobában, enni normálisan, nem szétcseszni a vesémet a rengeteg ásványvízzel és jól érezni magam; nem szédülni, nem érezni hányingert és hogy legyen kedvem sok-sok társas cselekvéshez, és hogy ne szenvedjenek a többiek is épp így….tényleg nem bírom tovább….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#210. Lily was here

24 Júl 2007

Immáron tizennyolc (bezony)éve hangzott fel először ez a szám, s a média gondoskodott is arról,hogy a szélesebb közönség az egykori Eurythmics-es Dave Stewart-alkészített kis darabján kívül másról ne is hallhasson. Pedig ő közbenbebarangolta majd mindegyik zenei stílust kis altszaxofonjával. Éppezért stílusa szinte behatárolhatatlan: funky, blues, jazz, pop, houseés jungle keveredik a zenéjében. Aki kicsit ismeri, gondolom eszébe juta 93-as Sax-a-go-go című Prince lemezre írott száma is. Ő az a nő, aki mindig is szívesen lettem volna, ám vagy időm vagy pénzem nem volt megtanulni szaxofonozni. Ő az a nő, akinek Lily was here című számáról becenevemet kaptam.A gyönyörű és okos CandyDulfer holnap este nálunk koncertezik a Petőfi Csarnok SzabadtériSzínpadán kis baráti társaságával.   

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Magyar Állami Vasutak. Tizennégy éves koromtól meghatározó az életemben. Először csak a rövid kis 12 km-es utazásokkal, majd egy fél évig kicsit messzebb Sárospatakra, később állandósul csak a Hernádnémeti-Bőcs – Miskolc – Budapest távolság; két évig Veszprém is úti céljaim között szerepel. Szóval, nagy utazó vagyok, mondhatni rutinos. Átmeneti élet, ingázás, gyökértelenség.Szóval, szombat este megint ülök a vonaton. Intercity: helyfoglalás, klíma, papám vár Miskolcon, családi ünnepség, mikor hazatérek – elméletileg semmi baj sem lehet. De, van. Irtóztató, pokoli hőség, olyan, amitől a gégére forró levegő ömlik, száraz gőzben fuldoklás. Mert klíma az nincs. Ezért fizetjük az 520 Ft-os összeget, melyből 380 Ft a komfortdíj. Tikkadás, ájulás, mint Kosztolányi: Boldogság című novellájában: minden pokoli hőséget áraszt. Ásványvíz az első tíz percben elfogy, majd büfékocsi zarándokhelyről még kettő az egy óra 52 perces út alatt.Papám jeges teával vár, túléltem. Kalauz mondja: váltsuk vissza a helyjegyet, tömeg, szarakodás – MÁV nem vált vissza. Kárpótlásként ma már 130Ft csak a helyjegy, klímával nem kísérleteznek tovább, ablakok tökig lehúzva. Most állunk, és csoszogunk a melegben. Megint túléljük, húsz perces késéssel, ami kegyetlen, ha az ember lányát már várják a pályaudvaron, és rohanna hogy minél hamarabb vele lehessen.Más. Tél, óriási hó, hideg, sztrájk után. Háromhetes sztrájk, azóta nem jutok haza. Félméteres hó, leáll az ország közlekedése. Káosz, fejetlenség, de a MÁV azért mégis elindul. Hatvan után leállunk. Négy órát a teljes csendben, felsővezeték leszakadás. Áram nincs, sötétben vakoskodunk. Két óra múlva kihűl a kocsi, elfogy a büfében a meleg tea, nálam nincs másik meleg pulcsi. Másnál sincs, nem terveztünk hosszú távra. Utasok összefognak: megy minden a közösbe – akinek vannak cuccai, kajája, innivalója – osztja boldog-boldogtalannak. Hamarosan megismerhetőek az élettörténetek, állítólag reggelig dekkolunk majd a semmi közepén. Közben szakadó hó, kimegyünk hógolyózni, hogy kicsit mozogjunk. Echte katasztrófafilm fíling. Jóval éjfél után, kettő körül elindulunk. Szép emlék marad – nemes, hogy vészhelyzetben képesek vagyunk összefogni. Egy-két emberrel ma is tartom a kapcsolatot, megismerjük egymást, ha véletlenül egyszerre utazunk.Azóta viszont ásványvíz, kaja, olvasnivaló, gyufa, gyógyszer, meleg pulcsi nélkül nem indulok el. Plusz negyven fokban sem. De, ma miért álltunk, vazze?:)

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#208. 36.

21 Júl 2007

Drága nagyszüleim ötvennégy évet éltek együtt, nélkülözésben, üldöztetésben, betegségben és nagy-nagy szeretetben. Mikor nagymamám meghalt, nagyapám sem akart már tovább élni, így mikor beteg lett: meg sem próbált harcolni a kór ellen. A betegség is csak következmény volt, egyszerűen nagymamám nélkül már nem volt élet az élet számára.Egyetlen gyerekük született: a mamám. Aki immáron 36. éve él együtt az apámmal, a fentebbi körülmények között, kevesebb nélkülözéssel persze. Én vagyok a család egyetlen olyan tagja, szűk és tágas rokonsági körömben, aki elvált. Velem tört meg a hagyomány.  Sokáig éreztem magam megbélyegezve emiatt, pedig soha senki sem mondta, senki sem hibáztatott. De, azért rossz volt a tudat. Ma már ez sem számít. Sokat tanultam belőle.Szóval, a szüleimnek 36. házassági évfordulója lesz a hétvégén, és mindenki boldog jelen pillanatban. Csendesen ünneplünk majd, a tavalyi évfordulós parti után. De, ez így sokkal jobb.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#205. Moni szanál

20 Júl 2007

Moni, barátnő káosztalanít – most épp a konyhában. Én közben ebédelek, így később csatlakozom be a beszélgetésbe.Moni: Keményen szanálom a konyhát, mindent aminek lejárt a szavatossága, legyen az mikulásfigura vagy bármi: kuka. Nem megy túl könnyen, nagy gyűjtögető vagyok. Közben szarul érzem magam, ha a kiscsákókra gondolok, akiknek nincs mit enni…asszem, következő évben az ilyen ajándék csokimikulásokat leadom valahol….na,hát magammal beszélek? Tudod, mit találtam…2004-es nyulat…pedig tutti max. két éve lehet nálam… (Moni rezgő figyelmeztető jelzést küld, felriadok, de csak a nyulat látom a képernyőn)Én: Mi van a nyúllal????Moni: 2005-ös datolya…Moni: 2004-ben lejárt a szavatossága…és két éven belül kaptam.Én: He?Moni: Cuccok nagy része 2006-os. Csokik…meg ilyesmik…meg olyan aszalt gyümölcs, amit még Angliában vettem, de nem volt szívem kidobni. (Moni két évet élt ott) Tudod, milyen nehéz volt az elsőket kidobni?! Itt küzdöttem magammal. Közben elmés gondolataim támadtak…Én: Hasznosítsd újra! (némi fáziskéséssel)Moni: A gondolataimat?Én: jaja (még mindig a nyúlra asszociálva)Moni: Wazz….az embereknek a gondolatait is így kéne kihajítani, komolyan mondom….lehet minden csokihoz, kidobáskor egy gondolatot is kellett volna kötnöm?? Egy nagy szemetes, és zutty bele mind a szarokkal, amiknek már lejárt a szavatosságuk…. (némi filozófikus elgondolkodás mindkét fél részéről)Közben trécselünk tovább másról, később Moni megint szanál, közben komoly problémákat vet fel, én kérdezek, Moni reagál.Moni: Úristen, sajnos komoly sérülések történtek az agyamban, úgy érzem….Én: De, akkor miért is akarod ezt? (a problémára fókuszálva)Moni: Mittomén….ne tegyél fel újabb kérdéseket. Elfogytak a datolyák.Kis hallgatás után…Moni: Miért kell nekem mindenre tudnom a választ? Nem elég az, hogy CSAK?Én: Hááát, ha őszinte CSAK, akkor elég.Moni: A CSAK az olyan nőcis, különben is! Hm!….még mindig pakol….Moni: Te, évesnél idősebb húsaim is vannak.Én: Dobd ki! Azonnal! Már nem jók.Moni: A tonhal-törzset is? A hekket is? Én: Mindent!….szünet…Moni: Jó….de, akkor most vehetek újat, amit majd jövő nyáron fogok kidobni!A beszélgetés tovább is van még, mikor Moni eljutott takarításban a konyhaszekrényig is!:D:D:D Ahol 2002-es, 2003-as gyógyteákat talált, újabb mély inspirációkat merítve belőlük:D:D:D

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Igazi nyáresti kikapcsolódás, zseniális Malkovich-outfitekkel, Kubrick filmjeire való rájátszásokkal a Kubrick menet című film, amelynek semmi köze a John Malkovich-menethez, azon kívül, hogy az a főszereplő agyában játszódik (ergo kísérlet inkább) míg ez Malkovich jutalomjátéka, brillírozása a vígjáték műfajában. Nincs nő, aki annak idején ne zúgott volna bele Malkovich Valmont-jába a Veszedelmes Viszonyokban – valljuk be, minden nő ilyen pasiról álmodik. Főszereplőnk egy zseni. Akármiben játszik, kaméleonként képes alkalmazkodni szerepeihez, simán lejátszik mindenkit a filmről. Nos, ebben a filmben épp egy szeretnivaló, extrém, öreg homokos és időnként tranvesztita szélhámost, aki Stanley Kubricknak adja ki magát, és etet be minden hírnévre vágyó, ám még felfedezetlen rockzenészt, írót, színészt. Néha lebukik, de olyan elegenciával sétál el, hogy arra haragszunk,aki őt lebuktatta. Mielőtt feltűnne a vásznon, már elő van készítve minden jelenet – különösen az intró erős, a zenék nagyszerűen illenek a filmhez, és Malkovich ruhatárát, mely a necczoknitól, a rózsaszín öltönyön át a Megasztár-nyertes Évike szőrbundájáig terjed, egy traveszti is megirigyelhetné. Játék itt minden, és Malkovich élvezi a játékot – kicsit aktualizálva ezek is veszedelmes viszonyok; a megszokott szédítéssel, a megszerzendő áldozat gyenge pontjaira való hihetetlen érzékkel való tapintással (ld. hiúság, becsvágy) és nők helyett fiatal fiúkkal. Talán a legszebb Malkovich álKubrickjában, hogy mindenféle erőlködés nélkül produkálja ezt a szemfényvesztést.

A film nem szól semmiről, és egyike azon keveseknek, melyekről elmondható: az alkotók valószínüleg végigpoénkodták a készítését és szerintem a film 80%-a menetközben Malkovich agyából kipattant improvizáció. Nagyon nagy öröm volt látni, és végigörömködni a filmet. Igazi jutalomjáték. Másfél órás interaktív tévéshow. Ritka, hogy Malkovich saját magán is komédiázik…de, hogy tudjátok mit jelent ez a mondat – sajnos meg kell nézni a filmet…

Ja, és nem baj, ha a Mechanikus Narancsot láttátok előtte, mert keményen rájátszik – csak itt a pszichopaták is kedvesek.  

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

1. Az átlag 40 C fok feletti időjárásra tekintettel az ország keleti részének határátkelőhelyein a tegnapi közel négy órás várakozási időt pár percre csökkentették. Máskor miért nem lehet így működni?2. Az Astoria felé sétálgatva munkásokra lettünk figyelmesek, akik a legnagyobb délután három órai kánikulában fedetlenül, ásványvíz nélkül lapátoltak a tűző, égető napon. Ha az anyámat hazaküldik a polgármesteri hivatalból hőségriadó miatt, akkor ezeket a szerencsétlen embereket miért nem? Hol van ilyenkor a Munkavédelmi Főfelügyelőség? 3. Reggel gyógytornán voltam az ORFI-ban. Gyakorlatilag nincsenek betegek, mert inkább hazaküldték őket, hiszen idősek, keringési betegségekben is szenvednek a reumatológiai bántalmak mellett. Miért nincsenek légkondicionálva a kórházak? Vagy legalább egy ventillátort kórtermenként miért nem lehet venni nekik? 4. Ki volt az az őrült, aki az amúgyis agresszívvá tevő forróságban kitalálta, hogy Bodrogi borittas hangja szóljon a BKV-járműveken, mint Süsü?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#202. öt órai tea

19 Júl 2007

Miközben én öt órai teámat kortyolom, és közben madeleine sütimet majszolom jó sznob módjára, eldől a Hírszerző szerint, hogy van-e demokrácia Magyarországon. Már alig várom az eredményt, úgy izgulok. Jujj!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#201. wings of desire

18 Júl 2007

Ez az én legtökéletesebb, legszebb filmem. Soha, senki még ehhez foghatót sem készített.

`Mintminden Wenders-filmben, ebben is az a legszebb, ami egyben alegirritálóbb is: az érzelmi önkény, a szentimentalizmus tudatosvállalása. Ez itt már a történet meseszerűségében is megfogható: Berlinfelett angyalok röpködnek, az egyikük vágyakozni kezd az emberi létután: beleszeret egy légtornásznőbe, emberré változik, és szerelmévelboldogan egymásra találnak.

 

Azangyalok nem látnak színeket. A film akkor vált át színesbe, amikor afőhős leszáll azok közé, akikre korábban elhagyatott magányukbanvigyázott. A színek és a fekete-fehér várakoztatásáról először a Stalker jut eszünkbe.Tarkovszkijnál akkor vált színesbe a film, amikor a hétköznapoknyomorult világából hőseink átmennek a Zóna szabad világába. Wendersnélakkor lesz színes a film, amikor az angyal emberré változik, ésmegkezdi korlátozott földi pályafutását. Mennyire szenvedhet aszabadságtól az a lény, aki még ezt a nyomorult világot is ? mertWenders Berlinje csak egy árnyalattal világosabb hely, mint aTarkovszkij ábrázolta külvilág ? színesnek látja a függetlenségunalmához képest! Mintha a Zóna menekülne ki a Stalker koszlottkocsmájába, mert elege volt az isteni önkény nemtörődömségéből: azisteni szabadság szürkeségében nyűglődő lények fényűző nyomorából. 

Igaz,Wenders mindig is szenvedett ettől a szabadságtól, erről szólnakfilmjei. Függetlensége ezért mindig menekülés és keresés egyszerre,vágyakozás egy olyan hely és helyzet után, amely ennek azotthontalanságnak nyújt otthont.`

Berlin felett az ég. Ha egyszer eljutok, otthagyom majd a szívemet. Hamarosan eredményt hirdetek: de, már most elmondom, hogy kivételes társaság látogatja kicsiny, elzárt blogomat – ennyi csodálatos,igényes filmet már rég láttam felsorolva. Köszönet Nektek érte.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

200. jubileumi posztom alkalmából egy igazi csemegét kaptok Cserna-Szabó András: Levin körút című novellafüzéréből. Én, mikor először olvastam, szakadtam meg rajta a röhögéstől. Hát, így is lehet ám!

A medvefeletti medve esete a malacpecsenyével

Vagy a Has Birodalmának egészen rövid története

Micimackó egy napon arra ébredt, hogy semmi dolga nem akadt. Nemvolt kedve felkelni. Künn, a Százholdas Pagonyban tombolt a hóvihar, akár egyorosz szocialista forradalom. Aztán medvénk megunta a forgolódást, és mégiscsakkimászott az ágyból. A gramofonra kedvenc Halász Judit lemezét tette fel, majda kamrába indult mézért. A csuprot az asztalra helyezte, leült, mancsátbelemártotta az édes matériába. Szájához emelte balját, s egyetlen hatalmasnyelvcsapással nyalta le a nyúlós nyalánkságot.

? Fújj ? üvöltötte Micimackó mérgesen, és a padlóra köpte amézet. ? Ha így folytatom, skarlátot kapok az egyhangú étkezéstől.

Micimackó ugyanis utálta a mézet. Sőt, utált mindensztereotípiát. Azért, mert ő történetesen medvének született, miért kellenerajongania a mézért? Mert idióta meseírók ezt várják el tőle? Nem, nem és nem!? kiáltotta, és földhöz vágta a cserépfazekat. Felvette sapkáját, sálját, majdmegpróbálta a hasán kissé lejjebb húzni pólóját, de nem ment: a ruhadarab L-esvolt, a medve pocakja pedig XXL-eset kívánt volna.

? Azért annak a csávónak is adnék egy kurvanagy sallert azorrára, aki egy hideg pagonyban élő mesehősnek ilyen kinőtt rongyot rajzol ahasára ? mérgelődött Mici, azzal kivágta házikójának faajtaját.

Malacka otthona felé vette az irányt. Arcán komisz ráncokhúzódtak, gyomra korgott az éhségtől, léptei pedig oly szigorúak voltak, akáregy orosz anarchistáé, aki fáklyával kezében vonul a helytartóság épülete felé.Mikor a mackó barátja házához ért, szó sem volt kopogásról, medvetalpával rúgtabe a rozzant ajtót. Malacka éppen a fotelban ült és intenzíven bénázott.

? Mi a faszt csinálsz, te malac? ? üvöltött Micimackó.

Malacka hosszú órák óta próbált bicsakjával megpucolni egynarancsot, de hol elejtette a gyümölcsöt, hol megvágta, hol pedigszembespriccelte magát. Keze véres volt, arca ragadt a narancslétől.

? Mit csinálnék, Micimackóm? Bénázok. Tudod, milyen szerencsétlenvagyok. Kicsi, suta, meg a komplexusaim. Nem ismersz esetleg egy jópszichiátert?

? Kuss, te szopós malac! Nem segítek, elegem van belőled! Nemtölthetem az életemet azzal, hogy egy balfék disznót pátyolgatok. Különben is,vége lesz itten a bőrdíványos palivilágnak. Jönnek a farkastörvények! Győzzönaz erősebb! Le a méz és a szeretet illúziójával! A szív uralmát ezennelfelváltja a has birodalma! Jön a medvefeletti medve!

Azzal Micimackó kirántotta Malacka konyhafiókját, s egy fanyelűhúsvágó kést húzott elő. Az apró sertés úgy remegett a fotelban, ahogy oroszregényekben a nyárfa levele szokott. Micimackó határozott suhintással vágta lebarátjáról a csíkos kisruhát, s közben azon morfondírozott, vajon miféle lelkiperverziókkal küzdhet az az alkotó, aki egy malacot darázsnak rajzol.

A szopós malacot Micimackó megbökte, vérét kifolyatta, majd abőrét hófehérre tisztította. Megmosta, letörölte, sóval bedörzsölte, majd egyóráig állni hagyta. Ezután a kizsigerelt állat hasüregébe kakukkfüvet,majoránnát és köménymagot szórt. Megfelelő nagyságú tepsibe helyezteszétterpesztett lábakkal. A szájába egy szétbénázott narancsot helyezett. Négykanál fagyos zsírral bekente, aláöntött némi vizet, és a sütőbe tette.Mérsékelt tűznél, gyakran locsolgatva sütötte. Amikor a húsa félig megpuhult,már nem locsolta tovább, de villára tűzött szalonnadarabbal kenegette. MikorMalacka bőre pirossá és ropogóssá lett, kivette, darabokra vágta, majdelőmelegített tálon újra összeillesztette a részeket. A sültléhez kis vizetadott, felforralta, s pecsenyelé gyanánt a hús alá öntötte. Narancsostormamártással tálalta.

A Pagony felett pompás illatfelhő szállt. Először Tigrispattogott oda Malacka házához, akár egy piros pöttyös gumilabda, ő érezte megelőször a sült hús illatát, mert tudvalévően a tigriseknek van a világon alegjobb orruk.

? Micsoda fenséges malacpecsenye, csuda, hogy nem egy tigriskészítette, hiszen a pecsenyesütéshez a világon legjobban a tigrisek értenek,ez köztudott ? kiáltott Tigris.

? Elegem van a répából, húst akarok! ? üvöltött Nyuszi.

? Az aprólékból becsináltat lehetne csinálni ? okoskodott Bagoly.

? A füle lehet Zsebibabáé? ? kérdezte Kanga, arcán szelíd, anyaimosollyal.

Azzal elkezdődött a lakoma, falták az ízes húst, némán tömtékmesefejüket. Egyedül Füles szólalt meg, mikor már jóllakott:

? Malackát nem hívjuk enni? ? kérdezte bátortalanul.

Az állatok összenéztek, majd egyszerre üvöltötték: ? Maaarha!

? Nem, szamár ? motyogta csonkán Füles, mert zavarában leesett afarka.

A továbbiakról csupán annyit: a Has Birodalma tényleg megvalósulta Százholdas Pagonyban, igaz, nem volt éppen hosszúéltű. Tigris pár nap múlvabebizonyította, hogy a világon a legjobb rántott baglyot a tigrisek tudjákelkészíteni. Nyuszi a borsos tigristokánnyal aratott nagy sikert kis barátaielőtt. Micimackó a nyúlpaprikás mezején tündökölt. Füles viszont a vörösborosmedvepörköltre kapott rá. Ha nincs ló, szamár is jó, mondta Zsebibaba, mikor aspájzban felakasztotta Fülesből készült csípős kolbászait. Kanga pedig azt atételt támasztotta alá, miszerint nemcsak az orosz forradalmak eszik meg sajátgyermekeiket.

Arról pedig már csak Róbert Gida tudna ízesen mesélni, milyen isaz igazi, faszénparázson sült, kicsit véresre hagyott kenguru-steak.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#196. kód

17 Júl 2007

Eddigi életem során a társadalom legváltozatosabb rétegeivel kerültem kapcsolatba. Voltam utcagyerek, a Hernád partján bandákkal kószáló vidéki gyerek, boldog gyerekkorom volt. Bodzakunyhóból ki, szalmából rakott bálába be. Laktam úri háznál, részt vettem, részese voltam a felső tízezer szemforgató díszestjeinek, ahol nincs hasmenés csak `diaré`, megtanultam az őszibarackot késsel-villával enni, tudom, milyen témáról és hogyan kell úri társaságban úgy beszélni, mintha beszélnénk is valamiről, tökéletesen tudok teríteni, tudom milyen italhoz milyen pohár illik, akár egy luxusétterem séfje is lehetnék. Belefért az életembe a sajöörösi cigánytelep is, ahol szociológiai terepmunkáinkat végeztük, ahol megismerhettem mit jelent valójában a nagy magyar felzárkóztatási program, a `CS`-lakásokkal. Falusiakkal kommunikáltam, egyszerű nyelvi eszközökkel. Könnyedén sajátítottam el bármilyen szlenget, megtanultam alkalmazkodni minden nyelvi réteghez. Tudom, mit jelent a bernsteini nyelvi kódváltás képessége a gyakorlatban. Amikor arra gondolok, mi volt a közös ezekben az emberekben, és az általuk képviselt nyelvi normában – mindig arra jutok, hogy mindannyian deviánsak voltak. A nyelvi sztenderdhez képest mindenképp. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ezt, az akadémia által képviselt, mesterséges nyelvet beszélné.. Mindenhol csak az ettől való eltérés figyelhető meg. Szóval, azt hiszem cinkosok vagyunk mindannyian, a nyelvészek háta mögött összekacsintva, és én is, Márai szavaival: `Életemnek ezt a törékeny kettősségét igyekszem egyensúlyban tartani; ennyi az élet.`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#195. gasztropetting

17 Júl 2007

Olvasom Cserna-Szabó András: Levin körút című művét. Lenyűgöző stílus, abszurd humor, Krúdy óta hiányzó hang: a gasztronómia és az erotika összefonódása. Közben gondolkodom. Ugye, abban egyetérthetünk, hogy a kedvenc ételünknél eszünkbe sem jut milyen összetevőkből áll, mikor csak a gasztronómiai élvezetre figyelünk? Nos, milyen lenne, ha a számunkra ideálisnak tekinthető pasit/nőt megvehetnénk a következő leírással: x% víz, y%vázizomzat, z%csontváz, w%zsírszövet? És vajon mennyire egyezne a gourmand előzetes választása a valósággal, aki mellettünk van? És vajh'számítana-e? Igen, nagyon meleg van:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Megbirkózni a múlt szellemeivel, miközben állandóan körülötted keringenek és olvashatsz a gondolataikban.

De,talán mégis inkább ezt választanám:

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#193. körkérdés

15 Júl 2007

Igen, igen gyors körkérdés! Kinek, mely(ek) a kedvenc filmje(i)? Kérnék szépen rövid indoklást is:) Köszönöm:) (az indoklásom a kérdés miatt az, hogy célom van vele:))És őszinte sajnálatomra, a nagy-nagy filmrajongók most éppen nyaralnak vagy egyéb helyeken okosodnak.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

dedicated to Jocó

Moziba megyünk ma. Mivel a Max-ról nincsenek trailerek, így egy másikat láthattok most, egyik nagy kedvencemet. Hogy miért? Egyrészt imádom a Spike Lee-filmeket, másrészt pedig ugye Edward Norton-t, és egy kis társadalomkritikáért sosem megyek a szomszédba. Másrészt New York az a hely, ahová mindenképpen szeretnék eljutni egyszer.( A másik Szentpétervár.)És akkor itt az a jelenet, ami a kettőt egyesíti, Az utolsó éjjel (The 25th Hour) című Spike Lee filmből a legjobb, legdrámaiabb, Monty nagymonológja, az a bizonyos `Fuck You`. Kettő ilyen hatású van még benne: az egyik a WTC romjainál, a másik pedig a Krisztus utolsó megkísértének interpretálása – de ez a `leg`, a városból/városról, mely sohasem alszik.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#190. Nietzsche

13 Júl 2007

`aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád.`(Nietzsche, 1886)

Órák óta ülök döbbenten. Azóta, mikor először olvastam el ezt a mondatot. Jeges félelem, amit érzek tőle, zuhanás, nyugtalanság. Egész nyáron ilyeneket kell olvasnom a dolgozathoz. Na, ez az, amire jelen pillanatban a legcsekélyebb szükségem sincs.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum