#177.szünet

30 jún 2007

Nektek is jó, nekem is jó! Nektek nem kell olvasnotok, én pedig nem bosszankodom azon, hogy azok, akiket olvasok, arra sem veszik a fáradságot, hogy a kommentjeimre válaszoljanak (szabad idézet: `akinek nem inge, ne vegye magára, de akié, az meg öltözzön fel`). Szóval, a blog nyári szünet miatt előreláthatólag július 6-ig:

 Hogy miért július 6.? Akkor lesz egy fantasztikus koncert a Rocktogonban, amit mindenkinek látnia és hallania kell! Szóval, ott a helyetek! Hogy milyen koncert? Nos, az igen tisztelt zenész-művész urakat felhatalmazom, hogy helyettem válaszoljanak az esetlegesen felmerülő kérdésekre.Mindenkinek kellemes pihenést és szép nyarat! Viszlát!  

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#176. katedrális

29 jún 2007

Vonzódásom a katedrálisokhoz régi keletű. Még művészettörténész osztályfőnököm szeretette meg velem őket, Ken Follett pedig imádattá fokozta ezt bennem. Ugyanilyen lenyűgöző hatással bír még nálam mindenféle toronydaru, átjáró-bejárat-ajtó. Ha tehetem, fotózom őket. (oldalt épp egy brüsszelit láthattok) Most épp insomniás vagyok, így olvasok. Találomra kikapva egyet az év folyamán felhalmozott, de idő hiányában el nem olvasott könyvek közül. Most épp Obersovszky Péter: Öljétek meg tévémacit! címűjét. Bemásolok egy idézetet: szerintetek miről szól? `…a katedrálisépítéshez hasonlít. Azok az emberek a középkorban sokszor az egész életüket egy-egy építkezésen töltötték úgy, hogy sohasem láthatták meg munkájuk eredményét. Generációk haltak meg, és egy-egy hatalmas székesegyház még mindig nem volt kész. A kőfaragó mesterek úgy próbáltak meg kifogni az időn, hogy az általuk megmunkált kövekbe véstek valami megkülönböztető jelet, sokszor nevük kezdőbetűjét. Sok tekintetben ilyen …..is. Ki kell válogatni és meg kell munkálni minden egyes követ. Darabról darabra szortírozni kell…mi igaz, mi hamis. Meg kell találni az illesztési pontokat, hogy az építőkövek a lehető legpontosabban illeszkedjenek. Mindig maradjanak rések. Mindig maradnak megválaszolatlan kérdések, de az összkép mindig épül. ….De tiszta válaszok nincsenek. Ki kell tehát fejleszteni egy belső érzéket, ami alapján az ember eldönti: mi igaz és mi hamis? Mindezt anélkül teszi, hogy valaha is learatná munkája gyümölcsét. Ő ugyanis csak az alapokat készíti. A babérokat mindig a művészek aratják le. Éppúgy, mint a székesegyházak építőinél. Nem azé lesz a dicsőség, aki a megfelelő köveket kiválogatva és megfaragva végül is összerakta és megalkotta e hatalmas épületek statikai csodáit. Az igazi dicsőség mindig a szobrászoké és festőké, akik a kőegyüttest végül kívül-belül feldíszítik.`így éjszaka, jaj,nagyon bölcsész tudok ám lenni….csupa konnotáció vagyok. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#176. barát

29 jún 2007

Azoknak, kik hiszik, hogy látnak, sazoknak, kik hiszik, hogy hallanak, közben meg mégse.

Mindenkinek olyan barátja van, amilyet megérdemel. Ezzel azt akarom mondani, hogya barátság számomra mindenekfelett áll,és a legjobbat kapod,  amit csakadhatok. Ha én hibázok, neked is jogod van. Túllépünk rajta. Kéttényezős dolog, persze.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#175. mozi

29 jún 2007

Rászántam magam, hogy életem talán legnagyobb tabujával is szembenézve:egyedül fogok menni/járni moziba. A bejelentés súlyát sokan nem érthetik, de aki régről ismer, tudja, hogy még életemben soha nem voltam egyedül moziban, mivel számomra mindenféle emberi kikapcsolódás legszebbje, egy szentély, ami után/előtt beszélgetni lehet a filmről sokáig, aztán másról beszélgetni. Azért is szép dolog moziba járni, hogy mások életén elmerengjen az ember vagy figyelgesse közben a többiek arcát, és gondolatait megoszthassa a többiekkel. Ez marad most el a döntés meghozatalával. De, mivel senkivel nem tudok olyan időpontot összehozni, amely mindenkinek megfelelő lenne, (azt hiszem eddig három előre megvásárolt filmklubos bérletet is buktam el ilyen okok miatt) a filmek iránti imádatom pedig nagyobb a fentebbi rossz érzésnél, hát egyedül mozizok. Ha belegondolok, hogy nem is olyan régen: még egy éve is hetente háromszor jártam moziba – beleborzongok abba a szellemi sivárságba, amelyben most vagyok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#174. Grönland

28 jún 2007

A mai nap másik nagy híre, hogy Barroso – aki Hans Enoksen és Rasmussen meghívására utazott Grönlandra, ahol a világörökség részékent számon tartott Jakobshavn-gleccsert tekintette meg – szembesülve Grönland olvadó jegével, a globális klímaváltozás által a legdrámaibban érintett területtel, a következő kijelentést tette: ` Ezentúl a klímaváltozás a legfontosabb téma az Európai Unióban!`Na végre, ezt is megértük.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#173. vég és kezdet

28 jún 2007

Ma délben tíz évi és két hónapi hatalomgyakorlás után Tony Blair benyújtotta lemondását II. Erzsébet királynőnek. Túlzás nélkül, csatlakozva a szalagcímekhez: egy korszak ért véget. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy még az ellenzék szemében is elfogadható személy lenne. Blair-nek ez is sikerült.

Tony Blair, az ország valaha volt legfiatalabb miniszterelnöke jelentősenmegreformálta pártját, a Labourt, és háromszor nyert általánosválasztásokat. Bevezette a kötelező minimumbért (5,35 font óránként),milliárdokat fektetett az ingyenes egészségügyi ellátásba (NHS),függetlenítette az angol jegybankot, és rábólintott Skócia és Walesautonómiájára is. A miniszterelnök hozta tető alá az észak-írországirendezést, ami lehetővé tette a parlament összehívását az addigösszebékíthetetlen ellenfelek részvételével. A szomorú az, hogy a választók emlékezetében mégsem ez marad majd meg, hanem az iraki támadást megindító döntése. Délután háromkor Angliának már új miniszterelnöke lesz, a korábbi pénzügyminiszter: Gordon Brown személyében. Sic transit gloria mundi.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

searching

27 jún 2007

Ha találnék valakit, aki ezen a sorokon azt érti amit én, akkor ő az én emberem.`Valahogy úgy érezte magát a (…) társaságában, mint egy félreeső kápolnában, ahová ugyan, ha meggondolja, ő semmiképpen nem illett, ezt azonban elhomályosította az élvezet, hogy egyszer templomablakon át nézheti a világot, s tekintetét addig jártathatja a haszontalan aranyozott díszítéseken, amelyek ennek az embernek a lelkében felhalmozódtak, míg csak valami homályos képe ki nem alakul róla – mintha ujjával egészen céltalanul egy szép, de titkos törvények szerint csavarodó arabeszk vonalait keresné.`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

.

27 jún 2007

…lezártam hát ezt a másfél évet is magamban. Ennyi volt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Törless folyt.

27 jún 2007

Újszereplő: Reiting. A kollégiumban közli Törlessel és Beineberggel, hogymegtalálta a tolvajt, aki pénzt lopott a kollégistáktól. Basini az. Mintkiderül: Basini szegény, jellembeli torzulás nála a nagyzolás, szeret költeni,és ehhez bizony pénzt kell szereznie, kölcsönkér, majd a visszafizetést lopássaloldja meg. Ezután indul el lefelé a lejtőn. Törless, Beineberg és Reiting úgydöntenek, nem szólnak az igazgatóságnak ? saját módszereikkel intézik az ügyetés kihasználják frissen szerzett hatalmukat. Kínozzák Basinit, kísérleteketvégeznek rajta, változatos módokon alázzák meg, kiszolgáltatják az osztálynak.A vele szemben alkalmazott módszereket még maguk és egymás előtt is igyekezneka tudományos célzattal magyarázni, ez azonban nagyon törékeny kis hazugság, éssemmiképpen sem indokolja azt, hogy homoszexuális kapcsolatra kényszerítsék.Törless egyszer említi ezt konkrétan, ott a ?szeretkezés? szót használja. Kétepizód fontos még a műben kiemelten. Az egyik inkább egy szereplő: a Herceg, aző funkciója is Törless egyik jellemképének árnyalása, akárcsak Bozenáé vagy amatektanáré. Ez utóbbi képviseli a racionalitás mögött megbúvótermészetfelettitől való félelmet, ami a megismerés vágyával párosul. Ez agondolat végigkíséri a művet. A különböző árnyak, fények és a racionális világjelenségei átjátszanak valami önmagukon túli, transzcendetális világba, melytermészeténél fogva megismerhetetlen, kiismerhetetlen ? és mint ilyen:félelmetes. Erre is utal a Maeterlinck ? idézet a mű elején. Ezt képviselik amatematika órán a Törless számára elképzelhetetlen, képzetes számok. Az egészkönyvet végigkíséri a gyerekek filozofálása, amelynek előzményeire majdvisszatérünk. A mű cselekményét folytonmeg-megszakítják Törless gondolattöredékei, filozófiafüzérei ? de, ezugyanúgy megjelenik a társaknál is ? állandóan értelmezik, reflektálnak a külsővilág eseményeire, mindezt filozófiai síkra terelve olvasmányélményeik, (az emblemetikusságszerepe igen fontos a műben) felnőttek beszélgetései, és az ezekből lerakódotttudati anyagok révén. Jelen van az utánzás, a leképezés. (részletesebbkifejtést érdemel a négy szereplő egymáshoz és a felnőtt világhoz való viszonyais)Acselekményszerkezet roppant egyszerű, szinte mérnöki precizitással adagolt,kiszámítható ?.lenne, ha működne afelettes kontroll, mely azonban ? mivel mégiscsak gyerekekről van szó ?diszfunkciós. A konkrét cselekményben ? mint említettem ? kisebb megszakításokkéntjelentkeznek a belső monológok. Erről a főszálról csak ritkán indulnakmellékszálak, epizódok. Ezek célja legtöbbször a precízebb jellemábrázolásilletve a gondolatok pontosabbismertetése és megvilágítása.Haaz időszerkezettel dolgozunk, követi a cselekményt. Egészében lineáris, ebbőlegyszer történik rövid kilépés azzal, hogy Törless meséli a történteket egyismerősének, ezzel a távolabbi múltba helyezve azokat, önnönmagának értelmezveazt. Ha az időszerkezethez behozzuk a ciklicitás egységét, az nem értelmezhető,néhány morbid gondolattól eltekintve. Ez a történet egyszeri, lezárt (nemmintha nem történne meg máskor, máshol ugyanígy, de itt a szereplők számáravége). Más értelmezés számomra nem nyilvánvaló.Rövidenkitérünk a szereplői stuktúrára is. A mű négy (azaz igen kevés) szereplővel(megkockáztatnám a főszereplő fogalmát is), viszonyuk sokszor átrendeződik, deezen túl is igencsak összetett. Mellék- és epizódszereplőkből sok van,mindegyik a maga helyén és idejében ? a mérnöki kristálytiszta logika ésarányérzék jól működik. Négy főszereplőnk (lehet ez akkor, hm?): Törless,Beineberg, Reiting és Basini: így, ebben a sorrendben! Törless magasrangúhivatalnok fia. Szenzibilis, magányra, rezignációra hajlamos, deformált művész,a többiekhez képest önállótlan, érzelgős ? amit saját maga elől is titkolniigyekszik. Külsejéről nem tudunk meg sokat, szinte semmit, mondhatjuk:alacsonyabb kissé a többieknél. Beineberg sovány, igazi arisztokrata ? típus.Fizikumában van valami, ami Törlesst undorítja. Gondolom, mert nőies, akelleténél kissé ?melegebb? vonásai ezek. Beineberg szadista: apjától,innen-onnan megtudott valamit a keleti filozófiáról, s ebből kialakult benneegy kaotikus kép a világról, és arról, ami mögötte van. Hogy az ő gyerekkorábanmi történhetett, csak sejthető: egy erőskezű apa, az engedelmeskedés esetlegabúzus könnyen elképzelhető. Mindenképpen csak súlyos traumák indokolhatják azilyetén mértékű szadizmust. Áldozat ő is, mint mindenki a műben ? éppúgy minthogymindannyian biszexuálisak. Persze, lehet, hogy csak korlátokat akarnak átlépni,szemben a kor konvencionális erkölcsi és etikai normáival. Reiting alakjaszámomra összemosódik Beinebergével. Ez a hasonló szerepből következik, bárkettejük módszerei és motivációi mások. Basini lóg ki leginkább a többiekközül. Már a neve is mutatja: olaszos, nem tiszta német. Nőies, sőt Törlessszerint (és ezt alátámasztják a többiek is) vonzó. Szegényebb, mint társai, ésazzal, hogy lop: olyan mélyre zuhan, ahonnét már nincs visszaút. Ha belevesszüka keresztény értékrendet is az elemzésbe, azt mondhatnánk: a hiúság bűnébe esik? de, nem akarjukJ Valószínűleg Musil sem gondolta így, épp ezért a vallás csak, mint agúny vagy a finom irónia tárgyaként jelenik meg a műben. Első megközelítésbenezt a négy embert két ?csoportban? (jön majd az imádott csoportdinamika ?uhh)láthatjuk. Az egyiket Beineberg, Reiting és Törless, míg a másikat magábanBasini alkotja. (mint egyszemélyes csoport, na szépen vagyunk?) Basini teljesenki van szolgáltatva a másik háromnak. Ebből az is következhetne, hogy ?azokhárman? mélységes egyetértésben ?játszadoznak? szerencsétlennel ? de meglepőmódon nem ez történik. Mint az az elbeszélésből kitűnik: a többiek valamilyenmegszerették Basinit. Ennek a szeretetnek a ?materizálódása? aReiting-Beineberg-Törless sorrendben történt. Eleinte egyikük sem ismerte be, szégyelltékegymás között, hogy valóban komoly érzelmekkel viseltetnek iránta. (ezt csakBasini elbeszéléséből tudhatjuk meg) Ez Törless esetében szabályos szerelemméválik, hiánypótlás a Herceg elvesztése miatt ? ezt azonban még saját magánaksem vallja be, és ezért kényszeríti Basinit olyan megnyilvánulásokra, amelyekmegalázóak és fájdalmasak ? csak szeressen már ki belőle végre, legyen egyolyan mocsokság, amit nem lenne képes már tolerálni. Becsületére legyen mondva,felismeri ennek az egésznek értelmetlenségét és abszurditását, abba is hagyja.A másik kettő viselkedése hasonló, csak ők sokkal büszkébbek, éppen ezértlesznek a megnyilvánulásaik is kegyetlenebbek. Ők egymás és Törless ellen isdolgoznak, mindig ketten-ketten összefogva a harmadik ellen. (Ójessz, imádottkis bűnbakképzési-mechanizmus!) A matematika tanár a külvilág teljeselutasításaként érdekes. A gyerekekben megvan ugyanez a kegyetlenség Basinivalszemben, mint az említett háromban, bár itt a csordaszellem is dominál.Összeségében megállapítható, hogy senki sem bízik senkiben, nem hisz semmiben Basininkívül, és amikor ő ezt teszi: rajtaveszt. Havisszatérünk kicsit az emblematikusságra, akkor a regény irodalmikánon-kapcsolatai érdekes kis sort alkotnak: Nietzsche, Kant, Schopenhauer.(most hadd menjek bele, jó?) Jelen van még Maeterlinck és megkerülhetetlenül azéppen kísérleti stádiumban lévő freudista pszichológia, a Biblia és a keletifilozófia néhány nagyobb műve. Devianciatípusainktalán a legfontosabb elemzési szempont lenne. Ez a fogalom relatív, nagybanfügg az adott kortól, környezettől, habitusbeli különbségektől. Kijelenthetjük:bizonyos szempontból nézve a könyv minden karaktere deviáns. A társadalomáltalános értékítélete szerint a pedagógusok nem lógnak ki a sorból, de viselkedésük és ahogyan a ?problémát?kezelik általános etikai szempontból undorító és egészséges lélekkel nézvefelháborító. A Herceg is eltér a társaságtól, holott ő az, aki a társadalomszemében valóban jófiúnak mondható: neki kapcsolatteremtő és a valóságra valóreflektálási képessége csökkent a nullára. Bozena határeset: természetesen atársadalom szemében deviáns hiszen prostituált ? mégis szeretik őt,kommunikációs szerepet tölt be az emberek között. A többiek (Basinit leszámítva)jó kadétok azaz szadista, homoszexuális, komoly pszichés zavarokkal küszködő,abszolút és egzakt módon deviáns fiúk. ?Gonosz gyerekek?. Törless nemkülönben,csak neki még az akarata is gyenge. De, ő legalább használja az eszét néha,valóban elgondolkodik a világról. Mint kiderül, a gondolkodásra való képességis deviancia az iskolában (=életben) ? lásd az imaginárius számok esetét. (következik majd a konfliktustípusokvizsgálata)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Musil: Törless

26 jún 2007

Az első két oldal a megírandó 100-ból: A cím: Törless iskolaévei. Afordítás nem pontos, ezért célszerűbbnek tartom, hogy az elemzést az eredetinvégezzem. A cím tehát német eredetiben: Die Verwirrungen des Zögling Törless. AVerwirrung zűrzavart, zavarodottságot (inkább az utóbbit) jelent, a Zöglingpedig növendéket, illetve jelen esetben ?hadapród?-ot, hiszen az ifjú Törlesskatonai iskolába jár. A cím értelmileg pontos fordítása ez alapján: ?Törlessnövendék (hadapród) nyomorúságai?, ami viszont magyarul meglehetősen esetlenülhat, ezért érthető a magyar cím megváltoztatása, ami azonban jelentősinformációvesztéssel jár. Véleményem szerint a cím nem jó. Az eredeti sem, afordítás pedig még kevésbé kelti fel az érdekődést, ami pedig talán alegfontosabb kommunikációs funkciója lenne. Ha a belőle készült filmet nemláttam volna, nem biztos, hogy a cím alapján valaha is kapcsolatba kerültemvolna a művel; pedig a címadás az egyetlen hibája, ez azonban meglehetősensúlyos. A magyar cím semmitmondó és lapos, bár tény, hogy fedi a témát. Ez afedés azonban nem precíz, hiszen Törless iskolakorából csak egy rövid szakasztismerünk meg, nem éveket és végképp nem (mint azt a fordítás sejtetni engedi)az egészet. A német cím pontosabb, hiszen valóban a kadét zavarodottkorszakáról van szó (sőt! Inkább zavarodottságáról). Ilyetén módon tehát aszépirodalom, mint sajátos kommunikáció a címadásban, a globális kohézióvalremekül működik. Ha viszont figyelembe veszzük, hogy milyen különleges ésbotrányos dolgok történnek a műben, valamint azt, hogy mondanivaló van mögöttük;akkor a cím erőltetten közömbösnek hat, így van ez még akkor is, ha ez -mint gyanítom? szándékos. Ez a megoldás viszont még mindig jobb, mint valami harsányan ésközönségesen hatásvadász cím. (Ebből is látszik,milyen nehéz egy jó könyvhöz azazt megillető címet találni.) Ide tartozik még az is, – hiszen a szerzőkommunikál velünk benne ? az előszó vagy pontosabb a kezdő idézet elemzése. EzMaeterlincktől való, lazán kapcsolódik csupán a könyvhöz. Vonatkozhat aBeineberg által kifacsart tanokra, Törless filozofálgatásaira, de szerinteminkább Musil önkritikája lesz arra, hogy képtelen megragadni a szavak mögöttilényeget.

 

A művet 1906-ban adták ki, ezvolt Musil első regénye, aki azonban már előtte is kísérletezett írással (1898és 1901 között), de ezek jelentéktelenek a Törless és a későbbi nagyregény Atulajdonságok nélküli ember mellett. Ekkoriban (1903 és 1908 között) filozófiát,logikát és kísérleti pszichológiát hallgat, eddigi tanulmányait Ausztriában ésNémetországban végezte. Művét kortársai ?pszichoanalitikus kamaszregénynek?minősítették, (ld. Fenyő Miksa írását is) ? ennél azonban sokkal több. Apszichologizáló ? analizáló módszer persze erőteljes, azonban érdemesmegvizsgálni a műben szereplő már-márbeteg pszichék torzulásait kiváltó okokat, és rögtön nyilvánvalóvá válika könyv mélyebb (nagyon mély) mondanivalója. Ezek az okok és megoldásra kínáltmódszerek az expresszionizmusra vallanak. Az európai kultúra szellemi éstársadalmi válságát átérezve hajlott Musil ezen stílusirányzat felé, mely 1905és 1920 között bontakozott ki Németországban, így a Törless írásakor mégigencsak gyerekcipőben járt, noha eszmeisége már igencsak kiforrott lehetett(legalábbis bizonyos ? például társadalomkritikai ? téren). Az elkésettnémetországi fejlődés, az urbanizáció egyre gyorsuló mértéke (és a későbbiekbena háborús készülődés) súlyos társadalmi problémákat vetett fel,ellentmondásokhoz, nagy belső feszültséghez vezetett. Minek hatására kialakultaz expreszionista művészek ember iránti vonzalma,és az elemi erejű tartalmak közlésének vágya. (Hogy szerzőnkrehatottak bizony az expresszionisták, az is mutatja, hogy ő is meglehetősenbalra (politikai értelemben) sodródott. A középpontban az embertelen, széthullóvilágban magára maradó, elesett, megggyötört ember áll, (sicc! Dosztojevszkij)míg azonban a későbbi expresszionisták együttéreznek ezzel az emberrel, Musilinkább elemző ? hideg ? felsőbbrendűséggel kezeli. Törless néha szolidaritástérez magában, ám ezt igyekszik elnyomni. Jellegzetesen expresszionista módszer,hogy az érzelmek kibeszélésére kényszerítik Basinit. (Nem a konkrét módszer,hanem a tény, Basininak ki kell mondania miként hatnak rá a megaláztatások.) Kijelenthetjüktehát, hogy a műben erősen hatnak az expresszionista törekvések, azonban ezenbelül sok önálló, egyedi jellegzetességet mutat.

Író és hőse kapcsolatábanegyértelműen kimutatható a rokonság: mindkettő katonai iskolát végzett,érdeklődtek a reáltárgyak iránt (Musil gépészmérnök volt, több találmányszabadalmával dicsekedhetett), sőt a konkrét szituáció is valószínűlegönéletrajzi ihletésű. ?Járni kellett e dantei világban, beszívni mérges gőzeités még így is finom reliefjei már elmosódtak, az összbenyomást ? melyet asensibilis ember sokáig megőriz ? így is fel lehessen oldani atomszerűelemeire. Musilnak sikerült.? Fenyő Miksa véleménye a tárgyról nyílvánvaló, sehhez kapcsolódik, hogy a narrátori módszer megválasztásában is megmutatkozikaz író és hősének közelsége. Elsőre úgy tűnhet, hogy független, omnipotens atörténet elbeszélője, hiszen harmadik személyben beszél. Ez azonban nincs így.A későbbiekben egyértelmű lesz, hogy az elbeszélő sokkal erőteljesebbenkapcsolódik Törlesshez, mint a többiekhez. Míg a többiek gondolatait csak úgyismerhetjük meg, hogy azok elmondják őket (expresszionizmus) addig Törlessfejébe szinte minden pillanatban belelátunk. Az elbeszélő Törlesshez tartozik,vele együtt lélegzik, amit Törless nem ismer, arról neki is csak távolifogalmai vannak, bár bizonyos esetekben ?felülről? lát rá a történésekre. Ezazt jelenti, hogy Törless érzelmei kívül esnek az elbeszélő és hősekapcsolatán, azokat nem érzi át. Ebből a szempontból érdekes még az aszövegrész, amikor Musil arról ír, hogy Törless az esetet egy barátjának mondjael, ezzel eltávolítva, lezárva, a távoli múltba helyezi azt. Ezzel ellentétbenáll azonban a mű vége, amely befejezetlenséget sugall, ugyancsak hivatkoznékitt az expresszionizmusra. Az elbeszélő nem ítélkezik a szereplők felett, lehetazért is, mert Törless is közéjük tartozik illetve Musillal is estek meghasonlók, éppúgy mint sok mással, mely esetek a zárt közösségektermészetrajzához hozzá is tartoznak. Nem lehet itt objektív ítéletet adni, ésnincs is ilyen szándék, hiszen minden csak körvonalaiban létezik, ?valami? van.(megjegyzem: maga a ?valami? szó közel 100szor fordul elő a műben,gyakorlatilag a zeneiség egyik eszközeként funkcionálva)

Röviden ismertetve a történetet,az Oroszországban játszódik (Kelet-Nyugat határán, két kultúrametszéspontjában) egy katonai alreáliskolában, Zöglingben (=kardok). Egyvasútállomással kezdünk ? kevés ennél jobban komponált nyitányt írtak valaha azirodalomban!- mely átmenetiséget sugall, ehhez társulnak a további díszletek őtbekezdésen keresztül.(erről majd csak a dolgozatban írnék inkább) Ide járTörless, egy gazdag államhivatalnok fia. Ez természetesen egy fiúkollégium, eza későbbiekben igen fontos lesz, homoerotikus és szadista részek miatt. Avasútállomáson hősünk épp búcsúzkodik anyjától,apjától ?barátaival? ? az idézőjelindokolt, hiszen igaz szeretettel egyik gyerek sem viseltetik a másik iránt,kínozzák, kihasználják egymást, ez tartja össze őket. Egy epizód erejéigfeltűnik Bozena, aki gyakorlatilag prostituált. A falu és a kollégium lakóijárnak hozzá, ez az epizód árnyalja Törless és Beineberg jellemét ésmegismertet minket Basinivel, egy kissé nőies megjelenésű kadéttal, róla isbeszél Bozena. Törless anyján és a falusi asszonyokon kívül ő az egyetlen nő aműben, aki meglehetősen elítélő módon beszél a fiúkról, gondoskodva arról, hogya szexualitáshoz számukra a szégyen, megaláztatás, bűntudat és undor kapcsolódjon.Ami később teret is kap majd a műben. Nem mondanám, hogy a nőktől teljesen megfog undorodni Törless, de a kifinomult Herceghez és a nőies Basinihez való vonzódásátmagyarázza ez. (A Hercegről és az emberi lélek metaforáiról kell írni, és arrólis, hogyan értelmeződik át majd ez a vörös szobában. Továbbá a vallásról is.)

(folyt köv.)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

wamp

24 jún 2007

Ha marad energiátok a nagy múzeumjárás után vagy épp tartalmas vasárnapi programra vágytok a legtöbb fény és legkevesebb sötétség napján, (Szent Iván éjjele közeleg, mikor bármi csoda megtörténhet) és él bennetek a küldetésvágy, hogy fellendítsétek a méltán egyre híresebb hazai iparművészek és designerek forgalmát, akkor keressétek fel az Erzsébet téri buszpályaudvart holnap 10.00-18.00 óráig. Találkozhattok például Schilling Kolossal, a leghíresebb magyar kalaptervezővel (nekem van tőle dzsekim is:)) és várnak az angyalkás lányok, akik egyben wampok is. Mindenképpen vegyetek pólót: egyszerre lehettek wampok és angyalok is -ilyenem is van:)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

just

23 jún 2007

Ha az ember elfogad olyannak valakit, amilyen vagy amilyennek szeretné, ha látnák – szeretetből teszi. Onnéttól kezdve nem érdekli, hogy a másik hogyan, mily módokon bántja, sérti meg. Elfogadja, ha a másik nem kíváncsi rá többé, megérti, hogy bizonyos életszakaszban szüksége volt rá a másiknak,és már túllépett ezen. Hogy nem egyenrangúak, a mérleg nyelve erősen a másik felé billen, hogy tapintat csak részéről lehetséges, s hogy kölcsönösséget nem várhat el. Azonban fáj. S, hogy kevésbé fájjon: innéttől kezdve ez már nem az én játszmám.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Társadalomismeret érettségi `B` tétel egyik feladata: mutassa be a rendszerváltás utáni időszak gazdasági – társadalmi változásait az alábbi fotó alapján!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

have a nice day

21 jún 2007

Tegnapi ajándékba kapott virág táskámban kiborulván, földje kiszóródott. Okos, praktikus szőke nő módjára, wc-kagyló felett rázom ki. Közben persze folyik a víz. Földdel együtt Dóritól kapott művész-mozis kedvenc gyöngynyakláncom és fülbevalóm is nagyon gyorsan eltűnik a lefolyó víz sodrában…integethetek utána. Vajh, milyen napom lesz ezek után?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

global

16 jún 2007

Mint a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés ügye mellett elkötelezett embert, mélyen felháborít az a hír, mely szerint az európai olajlobbi ismét `találgatásoknak, spekulációknak` nevezte a globális klímaváltozásról szóló tanulmányokat. Dühöngök magamban. Évek óta komposztálunk, biogyümölcsöt, biozöldséget termesztünk, esővízzel öntözünk, szelektálunk, elektromos hulladék leadásához majdnem 100km-t utazunk, pucoljuk a folyópartot, a csatornákat, küzdünk az erdőirtók ellen, mindent, ami papírként funkcionálhat és írni lehet rá: felhasználunk, virágot csak újságpapírba csomagolunk, nem pazaroljuk az energiát. Igyekszünk kicsiben mindent megtenni, hogy az ökológiai egyensúly a környékünkön rendben legyen. Igen, még a békákat is átengedjük magunk előtt az úton vonuláskor. Tudatosan vásárolunk. Egyrészt, ha lehet hazai árut, másrészt ha lehet, környezetbarát terméket. Nagyon dühít ez a hír. Aki esetleg többet szeretne megtudni erről a témáról, jöjjön a Globfesztre, a Gödörbe! (Linkeltem a programot, hozzáteszem: kicsit zavar a Védegylet-szervezés, de átsiklom felette.)Kormányátalakítás. Ezen is dühöngök. Nem azért mert megtörtént, hanem mert rosszul történt. Megint nem azok az emberek kerültek oda, akiknek kellett volna.

Személyes következik. Voltam ma az ORFIban, szokásos féléves kontrollon. Lehet gratulálni, olyan fasza kis hátizmokat sikerült építeni,amivel képes vagyok megtartani egy ceruzát hosszú percekig a két lapocka között, így nem lesz műtét. Legalábbis nem gerinc. A plasztikait nem fogom megúszni valszeg. Túl nagy a terhelés a gerincoszlopra, de míg a TB engedélyezi a jelenlegi gazdasági helyzetben, addig évek telhetnek el. Mikor annó először láttam a gerincoszlopomat – olyan volt, mint a Balaton vihar idején, tele hullámokkal. A mostani röntgenképen alig látható eltérés a normálishoz képest, a hátizmok tartják már. De, tudom ahhoz, hogy így maradjon: egész életemben úsznom és gyógytornáznom kell. Mindegy, mozogni úgyis kell valamit, így legalább rá vagyok kényszerítve.

Egyre elkeserítőbb a Lukács helyzete viszont. Én elviselem, hogy mocsokban, büdösben kell öltöznöm, tripla annyi pénzért mint tavaly ilyenkor, de azt alig bírom nézni, mikor az átépítés (privatizálás) miatt a második emeletre kell nagyon beteg embereknek felmászni bottal, csigalépcsőn, ha masszázst is igénybe szeretnének venni. Dühít a tehetlenség, mikor már rég jövök lefelé a kezelés után, és szembetalálkozom azzal, akivel közel egyidőben indultunk az öltözőből, de ő még csak a lépcső közepén tart. Idetartozik ismerősöm története is, aki miután megszűnt a kórháza, felhívta a TB-t, hogy akkor most melyik nőgyógyászatra is kell mennie? Sajátos választ kapott: sajnálják, de jelen pillanatban sehová sem tartozik azaz csakis magánúton veheti igénybe a rákszűrést. Mindezzel együtt támogatom a több-biztosítós modellt, de az embertelenség, kapkodás, szakmai hozzánemértés rémisztő méreteket kezd ölteni.

Nagyon boldog vagyok egyébként a tegnap esti, diákönkormányzattal eltöltött grillparty miatt. Persze, van mindig olyan személy közöttük, aki inkább rombol, semmint közösséget épít – de, elenyésző. A társaság 95%-a nagylelkű, kedves, szeretnivaló ember. Öröm velük lenni

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

that`s moment

08 jún 2007

….az a pillanat, amikor az ember áll, és nézi a vizet, ami hamarosan elnyeli, befogadja. Mikor még nem döntött, ugrik-e, de idegei, izmai már követelik a percet, hogy tegye meg. Mikor az öltözőben fázós, gémberedett végtagjait bemelegíti. Mikor felteszi az úszósapkát, betuszkolja alá temérdek haját, azon gondolkodik, hogy tegyen-e fel szemüveget vagy hagyja, hogy szétmarja a klór szemét. Mikor az első csapásokat teszi meg, majd egyre többet és többet, és ahogy maga mögött hagyja a medence falát, egyre távolabb kerül a problémáktól. Az a pillanat: csak az enyém és egyértelmű.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kellemetlen igazság

01 jún 2007

Nézem Al Gore filmjét a globális klímaváltozásról. Mindig bírtam a pasit, felháborítónak tartottam, hogy egy helytelen döntés következtében leállították a floridai szavazatok újraszámlálását. Úgy vélem, Bush a legrosszabb, ami Amerikával történhetett, és ennek káros következményeit sokáig fogja viselni a világ. Furcsa, hogy azzal az ígérettel nyert választást (a CO2 csökkentése radikális mértékben) melyet megválasztása utáni héten azonnal visszavont. Meggyőződésem, hogy bárki is a lesz következő elnök: új éra kezdődik. Ha afroamerikai, ha nő. Szóval, nézem. Ha leszámítjuk, hogy egy ismertségét kihasználó, kivételes intelligenciával megáldott, kevésbé piár-képes, ám annál szerethetőbb tudós-politikus filmjét nézem – melyet akár reklámkampányt is fel lehet fogni – akkor is sokkoló. Pedig csak adatok, tények, grafikonok vannak egymás mellé illesztve, Al Gore nem igazán hatásvadászkodik. Érdekes, hogy mostanában ezek a dolgok találnak meg. Mármint ökológia, genetika. A rám jelentősebb hatást gyakorló emberek nagy részének valamilyen módon köze van a biológiához. (most nem arra gondolok, hogy emberek:)) Vagy tanítja, vagy alkalmazza vagy tanulja.Azt mondta egyikük, hogy harminc körül az ember személyisége, szokásai gyakran az ellentettjére fordulnak. Lehet, hogy ez is része a változásnak. Jöhet a gyógyulás utáni gyógyítás?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum