eső

30 máj 2007

A mai nap túléléséhez egyetlen dologra koncentráltam masszívan: a tegnapi, hirtelen lezúduló meleg esőre a zsinagógánál. És arra a galambra, ahogyan küzdött az életéért. Mikor róttam a folyosókat, játszottam a vagány, kemény nőt, pókerarccal mosolyogva – azt képzeltem, hogy abban a meleg esőben járok és valahol Ausztráliában, zöld békák által kibocsátott oxigént szívok, melyek boldogságot hoznak. Meglehetősen szürreális nap volt, miközben kőkemény agymunkával kontrolláltam minden szavamat, gesztusomat.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kvescsön

16 máj 2007

Ha ugyanaz az ember képes belőlem a legjobb és legrosszabb tulajdonságaimat kihozni egyszerre: ugyebár hatással van rám. Ez már érzelem? Vagy csak hangulat?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

napszúrás

14 máj 2007

Egész családom sötét bőrű (nem kell direkt félreérteni) akik baromira bírják a napot, és elég kimenniük a kertbe, hogy másnap mindenki irigykedve tekintsen szépen, egyenletesen lebarnult bőrükre. Ezzel szemben jómagam fehér bőrű, szőke hajú, zöld szemű vagyok, aki képtelen belátni, hogy hiába a genetika és a napimádat – attól még úgy égek le a napon, hogy másnap kis hólyagocskák jelennek meg testemen, és olyan forró a bőröm, hogy a hideg vizes lepedő,amibe burkolva ülök, kb. 10 perc alatt lagyossá válik, miközben ráz a hideg, lázas vagyok, és feltehetőleg napszúrásom van. Nem vagyok túl jól. A látványt pedig inkább nem vizionálnám.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

`Mindent látni és érteni akartam annak érdekében, hogy megtaláljam az emberben a jóságot és kiszűrjem a rosszindulatot, az antinómiák groteszk valóságát, tudtam, kinek mikor miért olyan és mit fejez ki a tekintete, elébe mentem minden megfogható emberi kapcsolatteremtés problémájának, egyvalamit keresve, a temészetességet. Ennek köszönhetően pedig el tudtam játszani mindent, mert szinte fizikálisan átlényegülve másztam fel lelkek és a rájuk gyakorolt hatások hegycsúcsaira. Biztosan éreztem, legtöbbször már első szemkontaktus alkalmával, hogy milyen emberrel állok szenben, és amit mindig kiszűrtem, és teljes erőmből destruálására törtem, az a becsvágy, önzés, a tudatlan önimádat, álmagabiztosság, burzsuj, városi elkényeztettség ismeretlent degradáló volta, az egész aurájában szétfolyó érthetetlen magabiztosság, az őszinte szeretni tudás hiánya, barátságban a számítás, kihasználni akarás, őszintétlen, valamire játszó álszeretet (….) Ez volt a helyzet, amiről úgy éreztem, felőrli energiámat.`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

oda Buda

07 máj 2007

Erzsébetvárosban nincsenek fák. Ennek azért van jelentősége, mert nincs semmi, ami elvonná az ember gondolatait. Nincsen madárcsicsergés, lombosodó zöld ágak – az ember tökéletesen magara hagyatott reggel, hatkor,uszodába menet. Körülbelül negyed óra míg kiérek az Oktogonhoz, átvágok a zsidónegyeden. Eleinte nehéz volt megszoknom, hogy szombaton itt minden zárva és az élet vasárnap reggel hatkor indul meg:nyitnak a boltok, kezdődik a hét. Hozzájuk kellett igazítanom életem olyan lényeges momentumait, mint például a vásárlás. Asszimilálódtam. Muszájból. Ma már szeretek itt élni. Amikor átvágok, ismerős minden, lépéseimet önkéntelenül is a régi, kopott macskakövekhez igazítom. A szépség még pusztulásában, dekadenciájában is nagyon vonzó. Oktogonon felszállva, Budára megérkezve, elvész a hangulat. Budán vannak fák, de nincsenek emlékeim. T.-vel, a masszőrömmel test a test elleni harcot folytatunk mindig. Mikor először mentem a Lukácsba, sorra kérdeztem mindenkit, ki a legdurvább. Az ő nevét mondták- gondoltam, nekem akkor ő kell. Ha már érezni kell,érezzek. T. idegenlégiós volt, majd birkózó, edző – végül gyógymasszőr lett. Nemigen vannak női páciensei. Szóval, harcolunk egymással mindig; megtartva kialakult koreográfiánkat. Olyanok vagyunk, mint régi szeretők- pontosan tudjuk hogyan fog reagálni a másik, de ez inkább izgalmat visz bele, örömet okoz- de, semmiképpen sem unalmas. Ő rám figyel, én magamra figyelek. Önző dolog. Az első percekben testem minden idegével tiltakozik a fájdalom ellen,amit izmaimra fejt ki – majd az ötödik perc után érkezik az első szerotonin, oxytocin, endorfin – hullám: szervezetem válasza a fájdalom elviselére. Addig nem szólunk egymáshoz. Mikor megérzi ezt, már beszélgetünk – tudjuk, hogy a fájdalom legközelebb már csak a kitermelődött tejsav formájában, másnap jelentkezik.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

dohnányi

01 máj 2007

Öt nap növényi létezés után, melyben nappal és éjszaka összefolyt, hátamat a falnak vetve, megrendülve álltam a gangon a napsütésben, a szomszéd lakásból kiszűrődő Dohnányi – mű hangjaira figyelve, és arra gondoltam, hogy az írásnál magányosabb dolog nem létezik.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum