marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for május, 2007

30 május
4hozzászólás

eső

A mai nap túléléséhez egyetlen dologra koncentráltam masszívan: a tegnapi, hirtelen lezúduló meleg esőre a zsinagógánál. És arra a galambra, ahogyan küzdött az életéért. Mikor róttam a folyosókat, játszottam a vagány, kemény nőt, pókerarccal mosolyogva – azt képzeltem, hogy abban a meleg esőben járok és valahol Ausztráliában, zöld békák által kibocsátott oxigént szívok, melyek boldogságot hoznak. Meglehetősen szürreális nap volt, miközben kőkemény agymunkával kontrolláltam minden szavamat, gesztusomat.

16 május
5hozzászólás

kvescsön

Ha ugyanaz az ember képes belőlem a legjobb és legrosszabb tulajdonságaimat kihozni egyszerre: ugyebár hatással van rám. Ez már érzelem? Vagy csak hangulat?

14 május
4hozzászólás

napszúrás

Egész családom sötét bőrű (nem kell direkt félreérteni) akik baromira bírják a napot, és elég kimenniük a kertbe, hogy másnap mindenki irigykedve tekintsen szépen, egyenletesen lebarnult bőrükre. Ezzel szemben jómagam fehér bőrű, szőke hajú, zöld szemű vagyok, aki képtelen belátni, hogy hiába a genetika és a napimádat – attól még úgy égek le a napon, hogy másnap kis hólyagocskák jelennek meg testemen, és olyan forró a bőröm, hogy a hideg vizes lepedő,amibe burkolva ülök, kb. 10 perc alatt lagyossá válik, miközben ráz a hideg, lázas vagyok, és feltehetőleg napszúrásom van. Nem vagyok túl jól. A látványt pedig inkább nem vizionálnám.

10 május
0Comments

igazolt hiányzás B.-ből

`Mindent látni és érteni akartam annak érdekében, hogy megtaláljam az emberben a jóságot és kiszűrjem a rosszindulatot, az antinómiák groteszk valóságát, tudtam, kinek mikor miért olyan és mit fejez ki a tekintete, elébe mentem minden megfogható emberi kapcsolatteremtés problémájának, egyvalamit keresve, a temészetességet. Ennek köszönhetően pedig el tudtam játszani mindent, mert szinte fizikálisan átlényegülve másztam fel lelkek és a rájuk gyakorolt hatások hegycsúcsaira. Biztosan éreztem, legtöbbször már első szemkontaktus alkalmával, hogy milyen emberrel állok szenben, és amit mindig kiszűrtem, és teljes erőmből destruálására törtem, az a becsvágy, önzés, a tudatlan önimádat, álmagabiztosság, burzsuj, városi elkényeztettség ismeretlent degradáló volta, az egész aurájában szétfolyó érthetetlen magabiztosság, az őszinte szeretni tudás hiánya, barátságban a számítás, kihasználni akarás, őszintétlen, valamire játszó álszeretet (….) Ez volt a helyzet, amiről úgy éreztem, felőrli energiámat.`

07 május
3hozzászólás

oda Buda

Erzsébetvárosban nincsenek fák. Ennek azért van jelentősége, mert nincs semmi, ami elvonná az ember gondolatait. Nincsen madárcsicsergés, lombosodó zöld ágak – az ember tökéletesen magara hagyatott reggel, hatkor,uszodába menet. Körülbelül negyed óra míg kiérek az Oktogonhoz, átvágok a zsidónegyeden. Eleinte nehéz volt megszoknom, hogy szombaton itt minden zárva és az élet vasárnap reggel hatkor indul meg:nyitnak a boltok, kezdődik a hét. Hozzájuk kellett igazítanom életem olyan lényeges momentumait, mint például a vásárlás. Asszimilálódtam. Muszájból. Ma már szeretek itt élni. Amikor átvágok, ismerős minden, lépéseimet önkéntelenül is a régi, kopott macskakövekhez igazítom. A szépség még pusztulásában, dekadenciájában is nagyon vonzó. Oktogonon felszállva, Budára megérkezve, elvész a hangulat. Budán vannak fák, de nincsenek emlékeim. T.-vel, a masszőrömmel test a test elleni harcot folytatunk mindig. Mikor először mentem a Lukácsba, sorra kérdeztem mindenkit, ki a legdurvább. Az ő nevét mondták- gondoltam, nekem akkor ő kell. Ha már érezni kell,érezzek. T. idegenlégiós volt, majd birkózó, edző – végül gyógymasszőr lett. Nemigen vannak női páciensei. Szóval, harcolunk egymással mindig; megtartva kialakult koreográfiánkat. Olyanok vagyunk, mint régi szeretők- pontosan tudjuk hogyan fog reagálni a másik, de ez inkább izgalmat visz bele, örömet okoz- de, semmiképpen sem unalmas. Ő rám figyel, én magamra figyelek. Önző dolog. Az első percekben testem minden idegével tiltakozik a fájdalom ellen,amit izmaimra fejt ki – majd az ötödik perc után érkezik az első szerotonin, oxytocin, endorfin – hullám: szervezetem válasza a fájdalom elviselére. Addig nem szólunk egymáshoz. Mikor megérzi ezt, már beszélgetünk – tudjuk, hogy a fájdalom legközelebb már csak a kitermelődött tejsav formájában, másnap jelentkezik.

 

01 május
9hozzászólás

dohnányi

Öt nap növényi létezés után, melyben nappal és éjszaka összefolyt, hátamat a falnak vetve, megrendülve álltam a gangon a napsütésben, a szomszéd lakásból kiszűrődő Dohnányi – mű hangjaira figyelve, és arra gondoltam, hogy az írásnál magányosabb dolog nem létezik.