H

15 Már 2007

Ma egy éve kerültem életemben először kórházba, és ettem először szárazbab-főzeléket. Ma egy éve szakítottunk.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Nefi felkérésének eleget téve, íme a kilences lista, tehát kedvenc könyvek. Ami azért nehéz, mert mégicsak ezzel foglalkozom, így nincs olyan könyv, melyben ne tudnék azonosulási pontokat, szépséget találni. Erőteljesen szelektálnom kellett, sajnos.1. J. D. Salinger: Zabhegyező – kell magyaráznom, hogy miért?:) Naaa…szerintem minden kamasz első meghatározó alapkönyve, Holden Caulfield csodálatos. Vadkacsák, Centrál Park, szarvaslövő sapka etc. Világraébresztés.2. Stendhal: Vörös és fekete – az egyik legszebben felépített, a katedrálisokhoz hasonló mű, tetején a zárókövel. Úgy modern, hogy megmarad a saját korában. A Julien Sorel-ek ma is köztünk élnek, és minden manírjuk, megjátszásuk ellenére szeretjük őket, és minden szimpátiánk az övék. Kell a kemény felszín, hogy annál csodálatosabb legyen amikor az ember felfedezi a mélységet.3. Dosztojevszkij: A Karamazovok- az egész életmű összegzése, Aljosa Karamazov és Zoszima párbeszédei az életről, az emberi lélek legmélyebb bugyra, a fény – árnyék harca, a megkísértés, hogy adjuk át magunkat a gonosznak, és miután átadtuk: mit is kezdjünk magunkkal? Mi a mi utunk ebben a világban? 4. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita – szavak, szavak szelektálás nélkül: az értelmiségi ember legnagyobb bűne: a gyávaság, Pilátus szenvedései, Hontalan Iván, a macska, holdsugárösvény … `Szabad vagy!`5. Robert Musil: Törless iskolaévei – az imaginárius számok, a kettős gondolatok, a választás félelme, helykeresés, agresszió és szexualitás, vörös kamra, művészet és polgárlét, megnyugvás helyett elfogadás, beletörődés. 6. Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek – hadd ne kelljen novellát választanom…őt kutatom, a gyermek motívumát: ingadozásait, választásait, a sebészi késsel leválasztott húst a csontokról, viviszekció, anyagyilkosság, fekete csönd, béka – élveboncolás…7. Ottlik Géza: Iskola a határon – van még, aki nem erre tippelne?:) Mit mondjak még róla? Mit nem mondtam még el róla? Hogy ki vagyok én a srácok közül? Hogy Medve vagyok, de Bébé szeretnék lenni, miközben Szeredyt játszom minden nap? Hogy nincs eszközöm a kommunikációra? Hogy csökevényesek a megnyilvánulásaim? Hogy töprengek a Lukács fürdő uszodalépcsején, és a szabadság az mámor, de teher is? Hogyan kommentáljam saját magamat? 8. Thomas Mann: A varázshegy – esszé, filozófia, és a fentebbi szavak. Lehet, hogy kieshetnek az ember életéből évek, amikor tehetetlenül hányódik és még a vívódásig sem jut el? Lehet, hogy az igazi szerelem soha nem válhat valóra? Lehet, hogy egyetlen pillanat alatt mégis összeállhat az élet gyémánttengelye, és mikor lejövünk a hegyről, miénk lesz a harmónia? Te kit választánál? Settembrinit, Naphtát vagy Mme Chauchat -át? Lehet, hogy te vagy Hans Castorp? 9. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél – indulj dalom, drága dalom, légy te a minden. Vagy a semmi. Mégis a minden. Utazzd be a Európát, Budapesttől a tengerig, tedd mag magadban ugyanezt az utat: lássuk a tükör előtt – mégis kit látsz majd halálod óráján? Ki az alteregód? Nem igazság ez. Semmit sem írtam még a kortárs írókról, pedig nagyon jók. Néhány motívumra felfűzhető az egész életem. Passzolom tovább Lizsének, Bonyinak, Gusnak, Janinak, Stellának, Dórinak, exortusnak, nyanyanyának, PRObertnek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum