apropó, vadkacsák

Mostanában szeretem nézegetni a vadkacsákat. Van bennük valami hihetetlen játékosság, pajkosság szemükben, mintha azt mondanák: `Hé, haver, mit bámulsz olyan szomorúan, attól úgysem lesz jobb. Inkább gyere, bukj le velünk a víz alá! Csigásszunk együtt'` Na, erről megint hülyeségek jutnak eszembe: víz, mint pszichológiai szimbólum és vadkacsa, mint Ibsen. Vajon képes lennék még úgy olvasni valamit, hogy ne kötném azonnal megtanult és felszínre törő toposzokhoz, motívumokhoz és NE elhelyezni az irodalmi kánonban? Egyszerű kis műélvezet amire vágyom.

Ki tanít meg ismét valódi olvasóvá válni?!

Lényegtelen dolgokról fecsegek, mert a lényegesekre nem igazán vannak szavaim. Pedig zajlik a jég a felszín alatt. Talán egyszer el tudom majd mesélni.

Kulturális ajánlat: hamarosan, jövőre megjelenik Orbán János Dénes új regénye: A Swedenborg kávéház címmel. Én már olvastam, áldassék a szerző kedvessége, tartsa meg ezen jó szokását továbbra is. Szerintem az utóbbi egy év legnagyobb meglepetése lesz, a kortárs irodalom korszakalkotó regénye.

http://orbanjanosdenes.adatbank.transindex.ro/

One thought on “apropó, vadkacsák

  1. Az lenne a valódi olvasó, aki nem látja meg a sorok mögött megbújó lényeget?!Ne aggódj, szerintem te teljes mértékben az vagy.:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.