apropó, vadkacsák

30 nov 2006

Mostanában szeretem nézegetni a vadkacsákat. Van bennük valami hihetetlen játékosság, pajkosság szemükben, mintha azt mondanák: `Hé, haver, mit bámulsz olyan szomorúan, attól úgysem lesz jobb. Inkább gyere, bukj le velünk a víz alá! Csigásszunk együtt'` Na, erről megint hülyeségek jutnak eszembe: víz, mint pszichológiai szimbólum és vadkacsa, mint Ibsen. Vajon képes lennék még úgy olvasni valamit, hogy ne kötném azonnal megtanult és felszínre törő toposzokhoz, motívumokhoz és NE elhelyezni az irodalmi kánonban? Egyszerű kis műélvezet amire vágyom.

Ki tanít meg ismét valódi olvasóvá válni?!

Lényegtelen dolgokról fecsegek, mert a lényegesekre nem igazán vannak szavaim. Pedig zajlik a jég a felszín alatt. Talán egyszer el tudom majd mesélni.

Kulturális ajánlat: hamarosan, jövőre megjelenik Orbán János Dénes új regénye: A Swedenborg kávéház címmel. Én már olvastam, áldassék a szerző kedvessége, tartsa meg ezen jó szokását továbbra is. Szerintem az utóbbi egy év legnagyobb meglepetése lesz, a kortárs irodalom korszakalkotó regénye.

http://orbanjanosdenes.adatbank.transindex.ro/

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Mádám Ka

22 nov 2006

vicces-szomorú párizsi életképek,sanzonok hetven percnyi vegytiszta ifjú titán, tehetségszag, söröző technikus csaj, aki szétröhögi magát a barátain (édes) lepukkant kamaraszínház: Merlin a világ!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum